Igen, ismerem a frigid kifejezést. Csakhogy ez nem az. A hűtőszekrénnyel analóg hölgy ugyanis – leegyszerűsítve persze – nem élvezi a szexet. Én pedig élveztem eddigi életem során.
Nem, nem is túladagolás miatti csömör. A promiszkuitásra nincs hajlamom. Átlagos nő vagyok átlagos ösztönvilággal, valahol félúton a zárdalakók és a swingerek közt.
A klimax tenné? Egy éve léptem át az ötödik ikszet, három éve látogat a “banyaláz”, elviselhető mértékben. Nincs elváltozás sem alkatilag, sem szervileg. Másfél évvel ezelőttig rendszeresen szexeltem egy négy évig tartó kapcsolatban, gond nélkül.
Az önbizalmamnak sincs oka sorvadni a múló idővel, mert nagyjából tizenöt éve ugyanúgy nézek ki, meg is kapom rendszeresen kevésbé szerencsés nőtársaimtól, ha szóba kerül az öregedés, hogy én csak fogjam be a pofámat.
Az aszexuális talán lehetne dobogós diagnózis, mert ez azt takarja, aki nem igényli a szexet, és nem is szenved a hiányától. De valahogy nem hiszek abban, hogy ez egyszer csak beköszön örökletes tényezők vagy kiváltó trauma nélkül.
Érzelmi megrázkódtatás sem lehet az ok. Kétszer voltam férjnél, ugyanennyiszer váltam, a házasságokat és a válásokat is túléltem ép lélekkel. A két frigy és a csekély számú szentesítetlen kapcsolat inkább hozzám tett, mint elvett belőlem. Beszereztem persze kisebb-nagyobb méretű lelki sebeket, de ezeket maradéktalanul gyógyította az idő és a humorérzékem. Igaz, nincs is hajlamom arra, hogy túl komolyan vegyem az életet. Magamat meg pláne.
Vagyis elvethettem a genetikát, a kiégést, a változókort, a védekező mechanizmust, a pszichés sérülést. Maradt a bazi nagy kérdőjel: mi a frász van velem?
Feltúrtam a laikusok számára elérhető szexuálpszichológiai irodalmat, de nem találtam címkét a problémára. Így jobb híján kölcsön vettem a sorsverte férfiak állapotjelzőjét. Még mindig ez fejezi ki leginkább a helyzetemet, amit – a szerintem zseniális – Vavyan Fable így fogalmazott meg: “A szemafor zöld, de felszedték a síneket.”
Hogyan kezdődött a probléma? A teljes cikket az Impotens nő blogon találod.