A 19. században óriási szenzációnak számított az első vibrációs masszázsgépek megjelenése, amelyek pont kapóra jöttek akkor, amikor az orvostársadalom “megfejtette”, hogy a női hisztéria az intim területek dörzsölésével orvosolható. Ekkoriban a rezgő kütyü még teljesen ártatlan gyógyászati eszköznek minősült, aztán a 1920-as években hirtelen felbukkant a pornóban, és a vibrációs eszköz máris erotikus jelzőket kapott. Az igazán nagy áttörés azonban csak a 80-as években jött el: míg egy 1978-as felmérés szerint száz nőből csupán egynek volt tapasztalata a vibrátorral, addig a következő évtized elején a nők egynegyede már rendszeresen rezegtetett.
Az első vibrátorok – pontosabban masszázsgépek – térhódítása óta eltelt vagy két évszázad, a szexjátékok pedig komoly kreatív átalakulásokon estek át, óhatatlanul is felmerül a kérdés: kellenek a lelkünknek a rezgő kütyük?
Rúzsvibrátor, pillangó és tojásvibrátor
Ma, amikor már válogathatunk az mp3-ra csatlakoztatható, a rúzsnak álcázott, a G-pontot stimuláló, a csiklót és a hüvelyt egyidejűleg izgató “kétfejű”, vagy a péniszgyűrűre helyezhető szexjátékok között, továbbra is kérdés: kik, hogyan, mikor, miért használják? Vajon azoknak a szexológusoknak van igazuk, akik szerint a vibrátorok javítják a szexet, fokozzák a szexuális izgalmat, vagy azoknak, akik úgy vallják, ha hozzászokunk a rezgő izgalomhoz, később semmilyen más módon nem leszünk képesek elérni az orgazmust? A választ továbbra sem tudjuk, de a vibrátorhasználat statisztikáinál érdemes egy kicsit elidőzni.
A nők csaknem nyolcvan százaléka használ rendszeresen vibrátort; hetvenöt százalék a partnerével együtt is. A legkedveltebb póz önkielégítéskor a fekvő helyzet; a csikló izgatása pedig toronymagasan győz a hüvelyi használat előtt. Legtöbb használat egy vagy két orgazmust eredményez, de a nők tizenegy százaléka háromnál több orgazmust vall be – ezeket ráadásul mindennél intenzívebbnek tart. Páros használatkor rendszerint spontán kerül elő a szexjáték. Tíz férfiből alig akad egy, akinek ne jönne be a műsor.
A nők játéka
A válaszokból az is kiderül, hogy a vibrátort sokan átengedik a partnernek, bár ebben az esetben nem mindig jön össze a csúcs. Pont emiatt érdemes megtanulni, hogyan használja gyönyörkeltő eszközét a kedves; erre a legjobb megoldás a bemutató, amit a társ jó eséllyel önkielégítéssel jutalmaz.
A felmérés legfontosabb tanulságai persze nem egyszerűen a fent összefoglaltak, miszerint az emberek a hálószobájukban szívesen pajzánkodnak. Kiderült, azok a nők, akik hetente három-négyszer izgatták magukat a vibrátorukkal, gyakrabban szeretkeztek a társukkal is! Vagyis nem igaz, hogy létezik “vibrátorfüggőség”, és aki egyszer rákap a kütyüre, annak igazi partner többé az életben nem kell. A számok épp az ellenkezőjét mutatják: minél többször eszünkbe jut a szex, és minél gyakrabban élünk a partnerünk távollétében is a kielégülés lehetőségével, annál szívesebben és gyakrabban szeretkezünk. A vibrátor ahelyett, hogy helyettesítené a másikat, és ellopná a társunk felé irányuló vágyat, inkább “melegen tartja” azt. Magyarán, ahol szex van a levegőben és a fejekben, ott szexelnek is.