Legalábbis a Férfi ezt érezte, mikor a Nő levelét olvasta. Tudni kellett, hogy megérzése valós-e vagy csak egy kósza gondolat.
“csak nehogy többet képzelj a valóságnál, és elvárássá váljon
A Titkárnő filmet jól ismerem, láttam, valóban nem annyira társasági darab
Egy férfit az csigáz fel, ha egy nő nőként viselkedik, nem szégyelli a vágyait, kimondja, sőt megköveteli, de nőiesen – egyszerre akar adni és kapni is, és mindezt úgy, hogy felkínálja magát… ilyenkor öröm adni – Ed”
Pár sor, de azonnal érkezett a Nő levelére. Így a Nő újra a vágy sodrásában érezte magát és tudta, hogy most nem fognak leállni. Nem akart leállni, ölelni akart, szenvedni és szenvedéllyel szeretkezni. Érezni akarta, hogy a fantázián túl a valóság markol végre a fenekébe és a Férfi kemény farka hatol a Nő mélyébe… Új játékot indított.
“Eddig sem voltak elvárások, ezután sem lesznek szerintem egyikünk részéről sem… emiatt én nem aggódom…
Van egy gondolat bennem, amitől nem tudok szabadulni, megosztanám Veled.
Régebben előttem volt sokszor egy kép… egy bár – nem túl zajos – bárszéken ülve bort kortyolgatunk… egy felvágott szoknya, ami csak sejteti, mi van alatta (v épp mi nincs) egy pillantás, játék, majd a láb keresztet vált, és felfedi féltve őrzött titkát… most újra eszembe juttattad ezt a képet… és kezemnek már nem tudok parancsolni, ahogy lassan végigsimítja combom belső puha selymes bőrét… egyre lejjebb…
Érzed Te is?” – Lena
A Férfi most egy megmagyarázhatatlan erőtől hajtva követelve várta a Nő levelét. Mikor ezeket a sorokat olvasta tudta, hogy a vad már a “haláltusáját” vívja az ő kedvéért. Őrült vágy ébredt benne, az eddigieknél még nagyobb. Játszani akart, érezni akarta a Nőt, széttépni testét és lelkét, hogy karjaiban születhessen újjá. Most, azonnal ott előtte… Folytatás az Inside of love blogon!