Emlékszem, egy teljesen átlagos kedd reggel volt. A kellemes budapesti dugóban araszoltunk a munkahelyre. Körülöttünk mindenütt autók, unott arcú, fáradt sofőrök, akik telefonáltak, orrot túrtak, sminkeltek, vagy egyszerűen csak bambultak maguk elé, gondolataik messze sodorták őket.
Épp ezekbe az arcokba merültem el, amikor Misi a lábam közé fúrta kezeit, szoknyám alatt hamar utat tört magának a bugyimhoz, majd finoman kitapogatta a puncimat. Cinkosan rám kacsintott, és egy pillantással a tudtomra adta, hogy ő ezt bizony nem fogja abbahagyni.
Először megdöbbentem, zavarba jöttem, és persze az volt az első gondolatom, hogy meglátnak minket – de a következő pillanatban fejbe vágott a kémia, finoman szédülni kezdtem, és már én szorítottam kezeit az ölemhez. A fejemet oldalra hajtottam, hogy mások ne láthassák az arcomat, a hajam az arcomba omlott – és egyre szaporábban lélegeztem….
Folytatás a KettősLátás blogon!