Mit gondolsz arról, hogy néhányan családon belüli erőszaknak minősítik az olyan párkapcsolatokat, amilyennel A szürke ötven árnyalatában is találkozunk?
Azt, hogy fogalmuk sincs, mit jelent a BDSM. Én csak magamról tudok beszélni, de nálunk nagyon élesen elválik a szex minden mástól az életünkben. Átlagos család vagyunk, mindketten dolgozunk, gyereket nevelünk, sportolunk, főzünk, eljárunk a barátainkkal. A családi életünkben nincs helye sem a fizikális, sem a verbális agressziónak.
De a hálószobában igen?
Ami szex közben történik, az mindkettőnk szabad akarata. A férjemmel így és ezt akarjuk. Csak akkor történik “vaníliaszexnél” több, ha mindketten benne vagyunk. Ha nem így lenne, az tényleg erőszak lenne. Már az is erőszaknak minősül az én értékrendemben, ha a “vaníliaszexet” nem akarja egyik fél, és a másik megteszi, és hány úgymond “normális” kapcsolatban történik meg ez így! Ezt sokkal inkább tartom agressziónak, mint azt, amikor közös megegyezés alapján az egyik fél kevés fájdalmat okoz a másiknak. Talán közhely, de a gyönyör és fájdalom között tényleg nincs éles határ.
Azt is gondolom, hogy sokak számára ez már tabu. Annyira, hogy nem is néznek utána annak, mit is fed tulajdonképpen. Annyi szűrődik le nekik, hogy “verés”, “bántás”, “agresszió”. És tévednek.
A szürke ötven árnyalata egy film, de mennyire ilyen a valóság?
Az a valóság, hogy vannak ilyen kapcsolatok. És ez a fajta kapcsolat létező igény mindkét fél részéről.
Éltél “hétköznapi” kapcsolatban is?
Nekem kizárólag azok a kapcsolataim működtek, amiben benne volt a BDSM, és úgy, hogy én legyek az alárendelt fél. Hogy mennyire alárendelt, azt is én szabtam meg (egyébként nem volt sok kapcsolatom, és a jelenlegi teljesen monogám).
Hányan próbálták már meg ezt a gyerekkorodra visszavezetni?
Nálam ez egyáltalán nem a gyerekkor miatt van. Rendes szüleim voltak, nem vertek, nem vitték túlzásba a szidást. Úgyhogy a gyerekkorunkért sem kell minket sajnálni – tudom, sokan gondolják, hogy ilyesmi miatt “tévelyedtünk” el.
A hétköznapokban – vagy a hálószobán kívül – milyen személyiség vagy?
A mindennapokban egy akaratos, céltudatos ember vagyok, némi hatalommal a kezemben, szó sincsen alázatról vagy megalkuvásról. Ez kizárólag a szexre korlátozódik.
Köztetek a pároddal van szerződés? Vannak biztonsági szavak?
Házasok vagyunk. Nincs írásos szerződés. Mi ezt megbeszéltük a legelején (és ennek több éve már). Megegyeztünk abban, hogy mik a kemény korlátok. Mert vannak. Van olyan, ami mindkettőnknek kemény korlát volt, és van olyan, ami azért lett azzá, mert csak egyikünk nem akarta. A legelején volt biztonsági szó (kimondatlan maradt), de most már nincs rá szükség. Az ilyen hosszú kapcsolatokban az emberek megismerik úgy a saját, mint a párjuk határait.
Nálad mik a határok?
Nézd, van a BDSM-nek olyan oldala, ami engem is elijeszt. A tűz, a tűk meg minden, amitől vér serkenhet ki, ürülék… Ezek nálunk soha nem kerülnek elő! Szerintem a perverziókkal nincs baj. Csak akkor, amikor pszichiátriai vagy bűnügyi esetté válnak. De ami A szürke ötven árnyalatában folyik, az ettől annyira van, mint Makó Jeruzsálemtől.
Az első randi után hogyan épül ki és mennyi idő alatt az az erős bizalom, míg ennyire át mered adni a kontrollt a párodnak?
A fokozatosság elvét alkalmaztuk. Pár alkalommal csak beszéltünk róla, annak ellenére, hogy tudtuk egymásról az ilyen beállítottság meglétét. Amikor elkezdtük, akkor az elején nem volt lekötött kéz vagy láb. Aztán ahogy a kapcsolat fejlődött, magával hozta a többit.
Hogy ez időben mit jelent? Pár hét talán. Egy hónapnál kevesebb. Lehet csak én voltam nagyon szerencsés.
Történt már veled olyasmi, hogy átlépte a párod a határt?
A jelenlegi kapcsolatomban nem. Egy előző kapcsolatban igen, de nem fizikálisan, hanem lelkileg bántott meg szesszió közben, és le is zártuk a dolgot azonnal. Egy ilyen kapcsolatban ha megrendült a bizalom, akkor annak tényleg vége.
Látod-e annak a veszélyét, hogy A szürke ötven árnyalata könyv/film kapcsán mindenféle tapasztalat nélkül kezdenek kísérletezni a párok?
Nem hiszem, nem tudom. De ha a könyv alapján kezdik majd el, akkor tudni fogják, hogy nem lehet egyből mély vízbe ugrani. Szerintem ez nagyon világosan lejön. Érdekesnek tartom a hisztériát A szürke ötven árnyalata körül. Van ennél sokkal durvább könyv, ami miatt mégsem dúl az erkölcsi háború, pedig magyarul is megjelent.
Annak a veszélyét látod, hogy a fiatal nők emiatt azt gondolják, hogy minden kapcsolat ilyen? Vagyis a “hagyományos” szex alapból ez lesz számukra?
Nem. Csak az tudja hosszú távon űzni ezt a fajta szexet, aki “ilyen”. Engem felizgat, ha például elfenekel a párom. Akit nem izgat fel, az biztos nem fogja akarni. Nem hiszem, hogy egyetlen film hatására egyből ez lesz a normális. A legtöbb erotikus film nem ezt a fajta kapcsolatot mutatja be, ezért is tartom eltúlzottnak ezt a reakciót, hogy mindenkit meg akarnak védeni a romlástól.
Másfelől viszont, aki “ilyen”, az a film/könyv nélkül is fel fogja ezt fedezni magában és keresni fogja a lehetőséget, hogy kielégítse akár az alávetett, akár a domináns vágyait.
Meg még azt is tapasztaltam, hogy miután szembenéztem a másságommal (de én ezt nem tartom másságnak, csak ilyennek lát a társadalom a kommentek alapján) és elkezdtem felvállalni azt, hogy ilyen kielégülésre is szükségem van, nagyságrendekkel javult a szexuális életem.
Hallgasd meg A szürke ötven árnyalatának egyik betétdalát Beyoncétól!
