A válás oka: horkolás

Baktay Zelka és Baktay Miklós párkapcsolati terapeuták | 2013. Augusztus 13.
Csak kevesen tudják, hogy a horkolás az egyik leggyakoribb válóok, ami nem mellesleg az egészséget is kicsinálja. Érdemes komolyan venni!

„Eltávolodtunk. Kevés szex, közömbös. Vannak más problémái is, a gyerekkorából. Jár pszichológushoz, de mióta! Az vágta ki a biztosítékot, hogy már aludni sem tudok vele, úgy horkol” – írja egy olvasónk, Zsuzsa.

Kedves Zsuzsa!

Lehet, hogy a végére hagytad a lényeget. A horkolásra gyanakszunk, mint elsődleges okra. Kevésbé a hangos fázisra, inkább a vészes csöndre, az apnoéra, vagyis légzéskimaradásra. A horkolás miatt felgyorsuló légáramlat ilyenkor összeszippantja a garatot, ezért leáll a légzés. A szervezet olyasmit él át, mintha hirtelen víz alá nyomnák az illetőt. Mintha két markos és kegyetlen legény belenyomná a fejünket a budiba vagy mintha egyre szűkebb barlangjáratba szorulnánk. Mintha megállna a lift és fogyna a levegőnk. Mintha nagyon kiabálni akarnánk valakivel, de torkunkra forrna a kiáltás… és hasonló, csupa rém kellemetlen élményt sorolhatnánk.

Szervezetünk számára olyan fontos a mélyalvás, hogy rafinált módokon védi azt. A mélyalvás során ugyanis életfontosságú regenerálódási folyamatok mennek végbe testünkben. Ezért agyunk az utolsó pillanatra hagyja a riasztást (addig akcióhősként küzd a szervezetünk). Pulzusunk, vérnyomásunk, vércukorszintünk, izomtónusunk arra készül, hogy “drágán adjuk az életünket”. Aztán az agyunk mégis úgy dönt, egy pillanatra felébreszt. Közben már megvolt a sokk, mozdulatlan testünk szinte felrobbant. Az erek, a vesék, a szív hatalmas túlnyomásos terhelése, a hasnyálmirigy kimerítő felfuttatása, a megnövekedett vércukorszint stresszreakciói éppúgy nyomot hagynak bennünk, mint az éber nappalok küzdelmes pörgése.

Igaz, egy vérbeli apnoés horkolót aligha látunk pörögni. Nyakas, csökönyös. Egyenletesen hízik, ha kicsi nyugi van, elalszik. Szexuálisan sem túlságosan aktív, mert a szexhormonok egy része a mélyalvásban termelődik. Egyre jobban horkol, mert hízik, és a lerakódó háj szűkíti a garatot; egyre jobban hízik, mert horkol és hiányzik a mélyalvás, plusz túl sok a stressz. A hangulata nyomott, kialvatlan, kimerült. Iszogat is, mert úgy érzi, az segít. De az alkohol a garatot is lazítja, könnyebben összecuppan, hamarabb jön az apnoé.

Ha pszichózni akarnánk, rögvest azt kutatnánk, vajon mi baja az illetőnek a világgal, saját magával; valószínűleg lesz min “terápiázni” néhány évig.
A következő lépés már a szakorvosoké. Szív-, vese- és májspecialisták vizsgálják nagy gonddal a széthullt mozaik cserepeit. Van dolga az endokrinológusnak és az érsebésznek is. Az elhízásra és az alkoholra hivatkoznak, találgatnak. Persze a szobatársak is horkolnak a kórházban, hagyjuk ezt, mondják az osztályos orvosok. Ha pszichózni akarnánk, foglalkoznánk az itallal, az evészavarral, jöhetne a keményebb, sőt a zárt osztály, a komolyabb molekula a szorongásra, ami éppúgy fokozza a horkolást, mint a vérnyomáscsökkentő. Újabb ördögi körök. És persze a horkolással már végképp nem törődik senki.

Mit tehetünk?

Ha felrezzentjük a hangosan horkolót, még kevésbé alussza ki magát. Igazából az apnoé idején lenne érdemes beavatkozni, csak hát így szembemennénk azzal az egészséges reakcióval, amellyel szervezetünk védi a mélyalvást. Van még kütyü bőven, sűrített levegő, riasztó, nyelvpecek, orrbigyó.

Ha pszichózni akarunk, a garat beidegződését alakítjuk megfelelőn. Megtanítjuk, hogy alvás idején légcsőként működjön ahelyett, hogy összecuppanthassa a szívóhatás, mert éppen nyelőcső-funkcióban tetszik neki lenni. Tanulható, akár egy beidegződés, egy reflex kialakítása. Mint a szobatisztaság. De megelőzhető a horkolás olyan egyszerű dologgal is, mint a fogyás. A legkönnyebb pedig annak kifigyelése, milyen testhelyzetben alszik a legcsendesebben a horkoló.

Ez bizony kapcsolati kérdés, akár akarunk pszichózni, akár nem akarunk. A horkoló ember fontos lelki tulajdonsága, hogy kezdettől ő van legkevésbé tudatában annak, miféle veszély fenyegeti. Mire sejteni kezdi, már jön is a nyakas, közömbös szakasz, mire pedig igazán megjelennek a következmények és a specialisták, már vele együtt legyintenek a horkolásra. Kérünk, kedves Zsuzsa, tarts ki a párod mellett, hozd ki abból az örvényből, ami a segítséged nélkül biztosan beszippantja.

Baktay Zelka sváb malmos családból származik, születésekor már csak egyvalamijük maradt: a tudás. Woodstock ötletével együtt fogant, a holdra szállás mámorában teltek első hónapjai, édesanyja igazi ’68-as tiniként szülte. Kitűnő érettségije utáni lázadó éveiben csínytevésként előbb szabás-varrást tanult egy ruhagyárban, aztán mégis belekezdett álma megvalósításába, mégpedig egészen alul: három éven át volt pszichiátriai nővér, mielőtt elkezdte pszichológusi tanulmányait az ELTE-n. Elsőként kezdte kutatni a haj pszichológiai szerepét, eredményeivel berobbant a tudományos életbe. Az ELTE-n és a KGRE-en oktatott.

Baktay Miklós a forradalom mámorában fogant 1956-ban. ’82-ben végzett az ELTE-n, doktori disszertációját a játékról írta, fő tézise szerint a játék módosult tudatállapot. Ez akkoriban nóvum volt, bejáratossá tette agykutató laborokba is. Vándorlegényként a pszichológia fellegváraiban kapott képzést: Bécs, München, Zürich, Santa Cruz. Magánpraxist folytat feleségével és munkatársával, dr. Baktay Zelkával. Párterápiás specialitásuk a rendkívül hatékony négyüléses dinamikus rövidterápia. 

Válaszaikból hetente válogatunk. Kérdezni tőlük ITT tudtok!

 

Exit mobile version