Ha igazán szereted, engedd el!

Baktay Zelka és Baktay Miklós párkapcsolati terapeuták | 2013. Szeptember 09.
"Ha igazán szereted, engedd el, ha visszajön, a tiéd, ha nem, akkor sohasem volt az!" Az egymondatos, továbbküldésre és megosztásra ingerlő idézetek egyik legismertebbike ez, de vajon tényleg olyan nagy igazság ez? Olvasónk kérdésére Baktay Zelka és Baktay Miklós párkapcsolati terapeuták keresik a lehetséges válaszokat.
Igen! Van ilyen! Kifejezetten tanítani kellene ezt a hozzáállást autókereskedőknek, ingatlanosoknak, de főleg vendéglősöknek. Képzeljük csak el, ha a főpincér bezárná a kamrába a törzsvendéget, addig, amíg újra megéhezik…
Ha igazán szereted, engedd el!

Ez a szemlélet azt sugallja, hogy a párod majd kipróbál egy másik párt is, aztán ha mégis jobbnak talál, visszajön. Összehasonlít benneteket, mint két egyterűt – teherbírásra, teljesítményre, garanciára, bekerülésre, hitelfeltételekre. Bízol benne, hogy alapos ember, nem csak úgy a színe miatt érdekli a másik, mert a vörös most menőbb, mint a barna – és mivel alapos, hát megnéz még néhányat. Alaposan felderíti a piacot, még visszatér egy-két helyre, mert új modell jött kecsesebb farrésszel, dögösebb orral, nagyobb lökettérfogattal. Aztán visszajön.

Jó, ha ebben bíznak a kereskedők, különben erőszakkal igyekeznének visszatartani a vevőket. Igyekezzenek csak jó képet vágni a dologhoz. Bízni abban, hogy véges a piaci kínálat, jó a portékájuk. A párkapcsolat esetében azonban egy ilyen piackutatás az egyik féltől egyben a másik lealázását is jelenti. Lelki bántalmazását. Ezt jobb elkerülni. Fáj. Ami nem kell, azt ne babráljuk!

Az újdonság ereje

Valójában az a nehéz, hogy a hasonlatok mind tárgyakra, szolgáltatásokra vonatkoznak. Önmagukban megálló entitásokra, dolgokra. Ez az alapszemlélet. Egy autónak nagyjából mindegy, ki ül bele, a tulajdonságai megmaradnak; ugyanezt várhatjuk el egy lakástól, sőt az éttermet is alig befolyásolja a vendég kiléte. Egészen más a helyzet a párkapcsolat esetében. Ha valaki kilép belőle, mert mással is ki akarja próbálni, akkor bizony hatással van a párkapcsolatra. Rontja, mert megalázza azt, akit elhagy. Azután ezt a bántott párt és ezt a rontott párkapcsolatot fogja a csodálat hamvas tárgyával és az üdítően új együttlétekkel összehasonlítani. Mármost mennyi esélye van egy megbántott, elkeserített embernek egy friss, üde párkapcsolattal szemben? 

Emlékeztek még a Tisztességtelen ajánlat című filmre?
A fenti idézet ebben a filmben is elhangzott.

Valójában ugyanis tárgyak, egyének, személyek helyett párkapcsolatokat hasonlít össze az a fél, akinek a mondás alapján a visszatértét várjuk. Olyan párkapcsolatokat, amelyekben ő az egyik fél. Ő, akinek épp nagy szüksége van önigazolásra. Íme, azért lépett ki az előzőből, mert az új sokkal jobb. 

Miért jobb?

Részben bizonyára azért, mert ebben a párkapcsolatban jobban megbecsüli magát, hasznosítja az előző tapasztalatait. Ki tudja, mennyi része van az ő megváltozott viselkedésének az új kapcsolat gazdagodásában? Ő azt fogja állítani, az új párja a jobb. Különben el kellene ismernie, hogy az előző kapcsolatot is jelentősen gazdagítani tudta volna, ha jobban megbecsüli magát. Márpedig az az állítás, hogy az új párja a jobb, máris nagyobb megbecsülést ad a párnak, aki így könnyebben, felszabadultabban engedheti bele magát az együttműködésbe a kapcsolat építése, gazdagítása terén.

Közben az elhagyott fél ereje felmorzsolódik. Tisztességtelen helyzetbe került: vagy kimutatja elkeseredettségét, még távolabb taszítva ezzel a visszatérni várt felet, vagy jó képet vág a dologhoz, amiről a másik pontosan érezni fogja, mekkora képmutatás. Ki akarna visszatérni ahhoz, aki nem őszinte?

Mi a helyes út?

Ha elhagynak, azonnal nyiss új emberek felé! Egyrészt azért, mert a társas lét és a másoktól kapott pozitív visszajelzések segítenek a gyász feldolgozásában, másrészt azért, mert ha sóvárogsz a régi párod után, a visszaszerzésének egyetlen módja, hogy meglát valakit vágyakozni rád. Ennek az az oka, hogy birkák vagyunk, hordalények. Könnyen befolyásol minket mások ítélete.
Praxisunk során sok olyan esetünk volt, amikor a dérrel-dúrral távozó fél egyszer csak térden csúszva jelent meg az elhagyott társa színe előtt. Amikor meglátta utódja szemében a szenvedély lángját, az őt is újra szenvedélyre lobbantotta. Az persze már egy másik kérdés, volt-e még hová visszatérnie…

Baktay Zelka sváb malmos családból származik, születésekor már csak egyvalamijük maradt: a tudás. Woodstock ötletével együtt fogant, a holdra szállás mámorában teltek első hónapjai, édesanyja igazi ’68-as tiniként szülte. Kitűnő érettségije utáni lázadó éveiben csínytevésként előbb szabás-varrást tanult egy ruhagyárban, aztán mégis belekezdett álma megvalósításába, mégpedig egészen alul: három éven át volt pszichiátriai nővér, mielőtt elkezdte pszichológusi tanulmányait az ELTE-n. Elsőként kezdte kutatni a haj pszichológiai szerepét, eredményeivel berobbant a tudományos életbe. Az ELTE-n és a KGRE-en oktatott.

Baktay Miklós a forradalom mámorában fogant 1956-ban. ’82-ben végzett az ELTE-n, doktori disszertációját a játékról írta, fő tézise szerint a játék módosult tudatállapot. Ez akkoriban nóvum volt, bejáratossá tette agykutató laborokba is. Vándorlegényként a pszichológia fellegváraiban kapott képzést: Bécs, München, Zürich, Santa Cruz. Magánpraxist folytat feleségével és munkatársával, dr. Baktay Zelkával. Párterápiás specialitásuk a rendkívül hatékony négyüléses dinamikus rövidterápia. 

Válaszaikból hetente válogatunk. Kérdezni tőlük ITT tudtok, korábbi írásaikat pedig ITT találjátok! 

Exit mobile version