“Sokkal többet keres, mégis ugyanannyit fizetünk!”

Három éve élünk együtt az ő lakásában, és minden csekket felesben fizetünk. Sokkal többet keres, mégis ugyanannyit fizetünk. A vásárlást ő fizeti. Én mindig olcsó dolgokat veszek magamnak vagy semmit. Ő persze pakol. A közös kasszát nem akarja – írja egy olvasónk. 

Kedves Súgó!

Jogos a csömöröd. A közös identitás egyik területe a megélhetés. Ha itt ennyire soványka az együttműködés, aligha várható, hogy ki tud épülni a gondoskodás dimenziójában. Azt sejtjük, a társaságotok is erősen különbözik – marad az érintés. Nyugodtan fordítsd bele a főkönyvbe; és a házimunkát is, amit végzel. Mérd fel, mennyit és mit szolgáltatsz, mondjuk heti bontásban, azután hirdesd meg! Kérj árajánlatot! Valószínűleg a szexet külön kell venned, te tudod, mennyire számít szolgáltatásnak. Így, a leveledet olvasva az az érzésünk, igen. Ez ad majd némi magabiztosságot a jövedelmetek összehasonlításában.

A kulcskérdés: Miért viselkedik így?

Feltehetően az édesanyja nevelte, egyedül, nagy áldozatok árán. A fiúnak nem kellett hazaadnia a keresetéből, így maradhatott fenn az áldozatanya-mindenemafiam játszma. Ebbe tenyereltél bele, édesanyósod most pedig attól félti a kisfiát, hogy lehúzod. A pszichológia egyik legnagyobb kihívása a rátarti kapzsiság, mert a jelen bűvöletében él. Mélyen a jelenbe fúrja a fejét, és „persze pakol”. Szerez.

Mire vágysz Te?

A párkapcsolat alapja a közös identitás, aminek legfontosabb eleme a közös jövőkép. Ebből indul a tanácsunk is. Ha most azt gondolod, a legjobb lenne szakítani, otthagyni a kasszájával, fél rezsijével együtt, akkor a mélyben egy saját jövőképre vágysz. Önállóságra, rendes fizetésre, megbecsülésre.
Kiderül, te is járod ám ezt a táncot. Valamiért az a hiedelmed, csak ő kereshet többet. Vele maradsz a jelenben, mert gyermek vagy ebben a játszmában, aki apucin csüng. Még ha néha fel is horgad ellene, még ha panaszkodik is rá a barátosnéknak. Nosza, kezdjünk kettős nyertes játszmába! Win-win. Veselkedj neki, hogy kilépsz az árnyékából:

Kérdezz bátran, töprengj el az egyszerű válaszokon, sokszor egészen kézenfekvők. Annyira, hogy nehéz őket észrevenni. Segítségükkel ki lehet lépni a gyámság alól, amit végeredményben te húzol magadra. Oké. Tudjuk, azért parázol, mert rendesen belenéztél a megélhetési űrbe, amikor édesanyád is beparázott. Attól még vegyél egy nagy levegőt, kérj új nótát, mert különben addig járod ezt a táncot, amíg elszakad a cipellőd.

Nézd más keretben a sorsotokat! Ha ez a te fösvény urad át tud váltani az édesanyjáról rád, akkor rajtad csüng majd élete végéig. Ha te képes vagy úgy összeszedni magad, ahogy édesanyád gazdálkodott az erőforrásokkal, sokkal többre vihetitek. Sorsotokban ott van a közös identitás és kapcsolatgazdagítás lehetősége. Élj vele! Légy egy kicsit kamasz. Játszd újra a sorsod, úgy könnyebb feldolgozni. Légy egy kicsit hippi, az nem kerül sokba, viszont jól bemozgatja az uradat. Bátran!