Egy pár életében négy stádium van

Bibók Bea | 2013. Július 24.
Az egyik, hogy alig várod, hogy bejöjjön a zuhanyzóból; a második: ha bejön, jó; a harmadik: elalszol, mire bejön; a negyedik a legdurvább: úgy csinálsz, mintha aludnál, amikor bejön...

“Ha egy problémát kimondasz, félig már meg is oldottad” – tartja egy görög mondás. Kukorelly Endre az mondja egy interjújában, hogy egy pár életében négy stádium van. 

 

Az egyik, hogy alig várod, hogy bejöjjön a zuhanyzóból; a második: ha bejön, jó; a harmadik: elalszol, mire bejön; a negyedik a legdurvább: úgy csinálsz, mintha aludnál, mikor bejön. Kukorelly megállapítása egyszerű, ám találó.

Mikor fordult elő utoljára, hogy nem forgatókönyvszerűen zajlott az este? Hogy a párod egyszer csak eléd ment valahová és elcsábított egy meglepetésprogramra, miután a gyerekeket önállóan elrendezte a nagymamával. Csak úgy spontánul, mert VELED volt kedve mindezt csinálni és a szokott fáradtságnál is erősebb volt a vágy. Mikor történt meg az, hogy egy új ötlettel állt elő, ami emlékeztetett téged a bohó fiatal önmagadra, aki anno nagyon élvezte a váratlan és szokatlan helyzeteket?

Nem hiányzik ez neked?
Odanéz a férjed, amikor leveszed a melltartót?
Fürödtök együtt?
Min nevettetek legutóbb?
Van kedved váratlanul bugyi nélkül törleszkedni hozzá?
Csókolóztok még a liftben?
Szerelmeskedtek még az autó hátsó ülésén?

Sokan nem tudják, hogyan jutnak odáig, hogy mindez eltűnik egy párkapcsolatból. Pedig szeretik egymást. Pedig nincs harmadik sem. Még emlékeznek arra az intellektuális izgalomra is, ami a párkapcsolatuk elejét jellemezte. Amikor két szótól tocsogott a bugyi. Amikor nem tudtak csak kézen fogva és ölelkezve járni az utcán, jót nevetve a megdöbbentő és elítélő pillantásokon. Végigfut a fejében, hogy nem szólhatna most sem egy szót sem, hiszen a másik ráadásul még oda is teszi magát, lelkiismeretes a gyerekkel, sokat segít, elviszi a kutyát akkor is sétáltatni, ha én lennék a soros, el is mosogat. Olyan, mintha lenne egy íratlan szerződés, egy kölcsönös szolgáltatáscsomag, ha te elintézed, én elviszem a gyereket… Csak épp beszélgetni nem akar.

Ha a női magazinok problémafelvetéseit nézzük, Magdi nem végez stresszes munkát, nincs másodállása, nincs eltramplisodva, van ideje magára és barátaira, sportol, ad külsejére. A férje nem sörözik barátokkal, kollégákkal, nem szereti a focit, nem ül órákat a képernyő előtt, inkább olvas, intellektuális, intelligens, érzékeny és csinos. Előző kapcsolata egy frusztráló kihűlt kapcsolattá vált, épp ezért nagyon tudta értékelni a Magdival való kapcsolatot a hihetetlen gazdagságával és inspiráló hangulatával együtt. Most láthatóan mégis bedarálják őket a hétköznapok. Este csak lerogynak, már mindketten fáradtak, fásultak, nem mosolyognak, sokszor vacsorázni is külön vacsoráznak. Persze tudják, hogy nem lehet örökké lángolni. Olyan ez, mint amikor az agyunkkal tudjuk, hogy még a héten, de már a múlt héten sem szeretkeztünk, tehát már kellene, de a testünk nem reagál rá, nincs meg a vágy. Olyan ez, mintha lenne egy “becserkészlek” üzemmód és egy “úgyis megvagy” üzemmód. Igen, rajtuk múlik a választás. A változás is! Az biztos, hogy nem a megcsalással kezdődik. A cikk folytatását itt találod!

A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.

Exit mobile version