Összeszereli a tűzoltó tömlőt, kezeli a szivattyút, egyik tábláról a másikra vezeti a műúton közlekedő permetező traktort. Csak pislogok mellette, ahogy zúz a földúton a terepjáróval. Kovács Viktória (32) vállalkozása egy hidas traktorral permetező szolgáltatást végez, éves szinten több ezer hektáron. Viktória a tulajdonos és a szakirányító, aki beállítja a vegyszerdózisokat, ellenőrzi a környezeti feltételeket, hogy minden megfeleljen a környezetvédelmi előírásoknak, és persze közben a gépkezelőket is irányítja. Ők már megszokták, hogy egy fiatal, egyébként kifejezetten csinos, igényes megjelenésű nő adja az utasításokat. Jó főnöknek tartják. – Nem lehet bizonytalankodni, én vagyok felelős a döntésekért, és a fiúk vezetése is határozottságot igényel – mondja az agrármérnök, növényvédő szakmérnök Viktória.
Muszáj érteni a műszaki dolgokhoz is
És sokszor nemcsak a növényvédelemhez, hanem a műszaki dolgokhoz is értenem kell, bár a gépek karbantartása alapvetően az alkalmazottak feladata. Csakhogy ha javítani kell, az az én költségem. A múltkor két hétig kerestük a permetezőrendszer meghibásodásának okát, végül én jöttem rá, hogy két kis alkatrész okozta a dugulást, ami a szűrőről törött le. Könnyen keletkezhetnek több százezres károk egy ekkora gépen, ha nem figyelünk oda. Az is épp elég lesz, hogy a novemberi műszaki vizsgára cserélnem kell szórófejeket, csepegésgátlót, fúvókákat. Úgy látom, Zsolti végzett, most átmegyünk egy másik táblára. – Már pattan is ki a terepjáróból, felcsapja a sárga villogót, hajtunk tovább a földúton, rá a főútra. Közben rádión tartja a kapcsolatot a fiatal traktorvezetővel. – Van, hogy meg kell állítanom a forgalmat, amikor olyanok az útviszonyok, vagy le kell kanyarodni a géppel. Nem veszélytelen, mert az autósok mennek ezerrel, van, hogy nem is jut el az agyukig, miért kell lassítani, pedig elég feltűnő a gép. A múltkor Pátka környékén szóltak be, hogy mért tartom fel a sort. Az ilyenekkel hiába állsz le vitatkozni.
Viktória négyéves kislányával Pátyon él. A szülei is mezőgazdasággal foglalkoznak, szántóföldi növénytermesztésből él az egész család. Viktória tulajdonképpen már gyerekként magába szívta a szakma alapjait. – Amikor elvégeztem az egyetemet, alkalmazottként akartam elhelyezkedni, de aztán a szüleim rábeszéltek, hogy segítsek be nekik a családi vállalkozásban. Ma is én csinálom az adminisztráció jelentős részét. Aztán 2008-ban pályáztam fiatal gazdaként, nyertem, és akkor jött az ötlet, hogy indítsunk saját vállalkozást. Kaptunk egy kis segítséget, hitelt, megvettük az önjáró permetezőt, azóta foglalkozunk permetezéssel. Persze nem akarom életem végéig ezt csinálni, és van is egy másik terület, amivel szeretnék foglalkozni, a lakberendezés. 2009-ben dicsérettel végeztem el a lakberendező-képzést, akadnak megbízások is, és persze a saját házam, kertem is komoly feladat, de referenciának is jó lesz. – Viktória saját tervezésű kertjét igyekszik befejezni, amikor épp nincs munka a földeken. A ház körül is megcsinál bármit, ő rakta a szegélykövet a kerti út szélére, és nemrég az öntöző csöveit is saját kezűleg szerelte össze. Magazinba illő az egész környezet. – Imádok a kertben dolgozni, csinosítgatni, de folyamatosan rengeteg a tennivaló, és még sok tervem van. Szerencsére Zsolti itt is be tud segíteni, bár a múltkor kénytelen voltam nélkülözni, és magam hordtam el a sittet a homlokrakodóval. Nem volt türelmem megvárni, hogy ideérjen, ezért megkértem, hogy mutassa meg a gép kezelését. De baromira élveztem, tolattam, emeltem, és közben vigyorogtam, mint a tejbetök.
Már megszokták, hogy sokan furcsán néznek rájuk, amiért fiatal, értelmiségi nőként a mezőgazdaságban találták meg a számításukat. Sok idősebb gazdát megszégyenítő módon értenek a szakmájukhoz, kezelik a gépeket, vezetik a gazdaságot. Miközben civilben kifejezetten nőies, törékeny lányok, édesanyák.
Krisztina előbb vezetett traktort, mint autót
Perjés Krisztina (31) egy családi gazdaság vezetője Száron, ahol a családjával és a párjával él. A környéken vannak saját és bérelt földjeik, amin szántóföldi növényeket termesztenek. – Pedagógusként végeztem, tanító vagyok, és szerettem is volna tanítani, de sajnos nem sikerült elhelyezkednem a szakmámban. Szerencsére van egy középfokú közgazdasági végzettségem, és elvégeztem az aranykalászos gazdaképzést, így átvehettem a családi gazdaság vezetését. – Három generáció, Kriszti nagyszülei, szülei és testvére is a gazdaságból élnek. – Apukám adja a szakmai alapokat, hiszen már több évtizede a mezőgazdaságban dolgozik, de a döntéseket mindig közösen hozzuk meg. Nagyon jól tudunk együtt működni, megbeszéljük, hogyan alakuljon a vetésforgó, milyen vegyszereket, vetőmagokat, műtrágyát alkalmazzunk. A gépek kezelését jórészt apukám végzi, és a testvérem is részt vesz a szerelésben is, de ha kell, beülök a traktorba én is. Igazából hamarabb tudtam traktort vezetni, mint autót. A múltkor hárman mentünk ki napraforgót vetni, amit én kezdeményeztem, mert a kedvezőtlen időjárás miatt nagyon kellett sietni. Izgultam, hogy ne essen az eső, folyamatosan figyeltem a radarképet, de minden jól ment, szerencsénk volt, be tudtuk fejezni még időben. Én daruztam le a műtrágyás zsákokat a pótkocsiról. Persze a műveletek nagy részéhez elég egy ember, azt apukám megoldja egyedül. De bevallom, szívesen csinálom, szeretek kint lenni, izgalmas vezetni a nagy gépeket. Van, hogy a műtrágyát kell vödrözni, szalmabálát kazlazni, kihúzni egy munkagépet a másik traktorral a területre.
Az adminisztrációt teljes mértékben Kriszti intézi, és ő tartja a kapcsolatot a hivatalokkal és az üzletkötőkkel. Szakmai rendezvényekre, konferenciákra jár, hogy naprakész infókkal rendelkezzen. – Nagyon képben kell lenni, ezért folyamatosan tájékozódom a különböző fórumokon. Vezetni kell az EKÁER-t, amikor a gabonát fuvarozzuk, folyton változó jogszabályi kötelezettségeknek megfelelni, miközben a szakma is folyamatosan fejlődik, a technika és az input anyagok tekintetében is. Sokszor megkeresnek más gazdák is, ha információra van szükségük, és általában tudok segíteni. Másrészt, amikor új üzleti partnerrel kerülünk kapcsolatba, gyakran előfordul, hogy engem nem vesznek komolyan, és inkább apukámmal tárgyalnának. Ritka, hogy nő vezet egy családi gazdaságot, nincsenek hozzászokva, pedig a kereskedők között is sok fiatal nő van. A döntést mégis inkább az idősebb férfitól várják.
Kriszti gyakran megy alkatrészért is, és az eladók meglepődnek, amikor kiderül, hogy egy fiatal nő meg tudja különböztetni a gömbcsuklót a kardánkereszttől. – Apukám teljes mértékben megbízik a tudásomban, ami nagyon jólesik. Én is elfogadom az ő instrukcióit, hiszen sokkal tapasztaltabb. Jól kijövünk, alig van konfliktus közöttünk. – Ez a magánéletre is érvényes, hiszen egy udvarban lakik az egész család, gyerekek, szülők, nagyszülők, öt kutyával, akiket menhelyről hoztak el. Kriszti maga is nagy állatbarát. – Nekem mindig a család és a munka volt a legfontosabb, amiből élünk. Kamaszként is rohantam haza, amikor munka volt, nem buliztam annyit, mint a többi hasonló korú lány. Lehet, hogy kicsit különcnek is tartottak, de én sosem éreztem ezt nyűgnek, mindig büszke voltam arra, amit együtt alkottunk.
Már megszokták, hogy sokan furcsán néznek rájuk, amiért fiatal, értelmiségi nőként a mezőgazdaságban találták meg a számításukat. Sok idősebb gazdát megszégyenítő módon értenek a szakmájukhoz, kezelik a gépeket, vezetik a gazdaságot. Miközben civilben kifejezetten nőies, törékeny lányok, édesanyák.
Lakótelepi lányból vált gazdasszonnyá
Ezek itt a fejősök, azok a lányok pedig szárazra vannak állítva – mutatja a teheneiket a 25 éves Kecskés Petra. Párjával mindketten fiatal gazdák, és úgy egy éve alapítottak saját gazdaságot Csákváron. Három tehénnel indultak, aztán a csorda egy év alatt több mint harmincra bővült. – Számunkra is hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt ennyit növekedtünk, de éppen ez adja a lendületet a további fejlesztésekhez. Szépen, lassan szeretnénk korszerűsíteni a telepet, most például kellene nyárra egy féltető a lányoknak, ami alá be tudnak húzódni a melegben. Vízpermetszóró ventilátort is szeretnénk, hogy könnyebben viseljék az állatok a kánikulát. – Reggelenként és esténként sokszor Petra kíséri a fejőgéphez a teheneket. – Nemrég szereztünk be új fejőgépet, ami sokkal jobb, mint a régi, nem tart olyan sokáig a fejés, a rendszer is könnyebben tisztán tartható és egyszerűbb is a dolgunk. – Petra egyébként lakótelepi lány, Szombathelyről, egész más világban nőtt fel, de mindig elvágyódott vidékre, állatok közelébe. Gödöllőn végzett gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, most fejezi be a mesterképzést. Egy évig a bicskei földhivatalban dolgozott, azt mondja, az jó volt tapasztalatszerzésnek, de örül, hogy már nem kell az irodában ücsörögni. Párjával, Tamással az egyetemen ismerkedtek meg. – Tamás állattenyésztő és takarmányozási mérnök, ő végzi az inszeminálást itt is. Most épp a PhD-jára készül szaporodásbiológiából. A mi teheneink saját receptúrájú takarmányt kapnak, ami jól illeszkedik a termelési színvonalhoz.
Petráék három éve nyertek a fiatal gazda pályázaton, akkor bérelték ki a telephelyet Csákvár szélén. A tej nagyobb részét pasztörizálják és feldolgozzák, a maradékot eladják. – Sajnos nagyon keveset fizetnek a tejért, jobban megéri feldolgozva értékesíteni. Egyelőre palackos tejet és háromféle joghurtot adunk el, környékbeli boltoknak, éttermeknek. De már megvan a vajköpülő gép, és túrót is szeretnénk készíteni, csak a csomagolást kell kitalálni. A joghurtot magam készítem, meggyes, barackos és szilvás ízben. A munka hétvégenként zajlik, hogy hétfőre mindenhová frisset tudjunk szállítani. A tejünket is dicsérték már, az éttermi vendégek jelezték, hogy sokkal krémesebb tőle a kapucsínó. Egyelőre nem az a cél, hogy sokat gyártsunk, csak éppen annyit, amennyit át is vesznek. Arra törekszünk, hogy mindig friss legyen a termék – mondja Petra, aki havonta kétszer küld tejmintát a laboratóriumba, minőségellenőrzésre. Az ő feladata az adminisztráció, pályázatok figyelése, értékesítés szervezése. Közben üzenetet ír az éppen külföldön lévő Tamásnak, hogy értesítse, üzekedik az egyik tehenük. Mint mondja, ez azt jelenti, hogy készen áll a termékenyítésre, amit úgy jelez, hogy felugrál a másik tehén hátára. – Figyelni kell, szólni az állatorvosnak, mert ha Tamás nincs itthon, ő vizsgálja és inszeminálja az állatokat. Kézzel már magam is vizsgáltam tehenet, így ha kellene, valószínűleg meg tudnám oldani, de azért jobb ezt szakemberre bízni. Ellés után is fontos méhmasszázst végezni, hogy a méhtraktus regenerálódását elősegítsük, ezt is Tamás szokta megtenni, ha itthon van. Az is nagyon érdekes, amikor ultrahanggal vizsgálja a teheneket.
Már megszokták, hogy sokan furcsán néznek rájuk, amiért fiatal, értelmiségi nőként a mezőgazdaságban találták meg a számításukat. Sok idősebb gazdát megszégyenítő módon értenek a szakmájukhoz, kezelik a gépeket, vezetik a gazdaságot. Miközben civilben kifejezetten nőies, törékeny lányok, édesanyák.
Petráék sportlovakat is tenyésztenek, speciálisan díjugratásra szánt fajtát. Tamás maga is díjugrató, ő lovagolja be az eladásra szánt lovakat. Petra megmutatja a kis ménest, az egyik kanca szépen ki van kerekedve, mindenórás már, hamarosan újabb kis csikóval bővül a lóállomány. A mének külön karámban legelésznek. – Szerettünk volna még földet bérelni Gánton, takarmánytermesztésre az állatoknak, de sajnos nem mi nyertünk a kiírásokon. Az a cél, hogy ötvenesre bővítsük a tehénállományt, de persze nem mindegy, milyen minőségű takarmányt tudunk eléjük rakni. – A fiatal gazdaság munkájába a szülők is besegítenek, sőt Tamás nagypapája is örömmel tevékenykedik az állatok körül, Petra sógornője pedig a tejtermékek előállításában segít. – Jó, hogy ilyen összetartó a család, nélkülük nehezen boldogulnánk.
Olvass még menő gazdálkodókról az NLCafén:
- Fogj kezet a termelővel – élet a mélyfagyasztott csirkén innen és a spanyol almán túl
- Így működik egy családi biogazdaság
- A magyar szürkemarha miatt adta fel vega életmódját az osztrák önkéntes
- Tanyavilág: varázslatos világba visz Hernád Géza díjnyertes fotós
