– Nem lepődnék, meg, ha a menyasszonyi ruhája a pőre bőre lenne.
– Lesz menyasszonyi ruhám, de még …
– Még nem készült el?
– De. És csodaszép műalkotás.
– Ezt hogyan értsem? Felvesz egy képet?
– Bakos Gábor képzőművész munkája, ő Péter barátja és kollégája. Festővászonból varratta nekem néhány éve, és ha ő is akarja, az lesz az esküvői ruhám, de a ruhatervezésnél még nem tart a dolog.
– A színe?
– Fehér, alapozott vászon.
– Azt hittem, ennél ön profánabb. Ennyire romantikus lesz?
– Ennek nincs köze a romantikához, de nem hiszem hogy el tudnék képzelni ennél romantikusabb, mesésebb ruhát.
– Ön azt állítja, elég különösek az elképzelései a házasságról. Kifejtené, hogy ezt hogyan érti?
– Azt gondolom, hogy a világban, amiben élünk, nagy változások történnek. Az a társadalmi modell, amit például a házasságról tanultunk és tanulunk, úgy tűnik, nem működik. Magam is egy monogám, hűséges típus voltam. Így éltem át hosszú kapcsolatokat. Aztán eljött az idő, amikor rájöttem, ez a valóságban nem működik. A hihetetlen birtoklási vágy, az egyik ember másikon való elterebélyesedése megöli a másikban, vagy mindkettőben a szabadságot. Ma már biztos vagyok benne, hogy ez a modell nekem nem megy, és mások kapcsolatait látva sem látszik túl hitelesnek, igaznak és tisztességesnek. De ha nem működik a monogámia, a szent eskü Isten és ember előtt, míg a halál el nem választ, és mégis a szerelem szárnyán szeretnék repülni, amíg csak vonz ez a szenvedély, na, akkor mi van?! Ezt kérdezem én. Azt tapasztaltam meg, hogy a monogámia oly módon fullaszt, olyan elfojtások árán tartható csak be, hogy nem tudom kivitelezni. Ugyanakkor nem kívánok hazugságban élni, még akkor sem, ha ugye, ezt a megoldást szokta választani az emberek többsége. A tisztaság és az őszinteség mindenek előtt! És hamarosan Péterrel valami nagyon különös dolgot teszünk.
– A házasság szent dolog, mondja, mégis mintha azzal játszana…
– Igen, szent, én is ezt szeretném látni, de nem látom. Akármerre nézek,
rossz megoldásokat, kényszerpályákat látok csupán, és ez alól a saját
életem sem kivétel, mert az önsanyargatás sem vezet a boldog
párkapcsolathoz.
– Akkor mégis milyen egyedi megoldást talált?
– Ez fog kiderülni néhány napon belül. Talán válasz lesz, talán
nem. Erről nem beszélhetek többet, a napokban megtörténik. Ami viszont
fontos: igaz tett lesz, éppen olyan hiteles, amilyenek eddigi lépéseim
voltak. És semmi köze nem lesz a médiabotrányok lufiproblémáihoz,
semmi köze nem lesz a nevem futattásához, a PR-hoz, és a hazudozáshoz.
– Miért mondta a velvet riporterének, hogy érdekházasságra készül Gesztivel? Ön szerint a házasság maga az érdek?
Geszti Péter
– Meglepett a riporter kérdése: miért mész hozzá Geszti Péterhez? Nem értettem, hogy ebben a szép világban, ahol a lányok természetesen szerelemből házasodnak, boldogan tervezgetve a közös jövőt, egy szép kislányban, aki bizonyára így gondolkodik a házasságról, hogyan foganhat meg ilyen kérdés? De a kérdés megfogant, és el is hangzott, ami azt jelenti, hogy a mesés elképzelés a házasságról és annak tisztaságáról, mondhatnám, szentségéről, nem is annyira természetes. Ezért természetesen azt a választ adtam, amit a riporterlány feltételezett abban a helyzetben …
– Magán lesz a fehér festővászonból készült menyasszonyi műalkotás is azon a rendkívüli alkalmon?
– Nem. Nem lesz rajtam az a ruha, mert az adott esetben nem a ruha lesz
a főszereplő, hanem valami más, és csak az lesz rajtam.
– Ez ruha lesz?
– Nem.
– És Péter?
A menyasszony meztelen – II. rész >>