– Az egész azzal kezdődött, hogy szerettem volna egy elektronikus névjegyet, mellyel elérhetővé tehetem magam. Gubacsi Attila, az Axel Internetgroup vezetője azonban ennél többet gondolt ki, s ebből kifejlődött az internetes család legkisebb húga: a csisztu.hu. S egyszercsak azon vettem észre magam, hogy a dolog már ott tart, hogy internetes webnaplót írok. Én úgy gondolom, jó, ha az ember egy nyílt fórumon engedheti szabadjára azon gondolatait, melyeket sem egy televíziós sportközvetítésbe, sem egy hír- vagy szórakoztató műsorba, rádiós magazinba, hovatovább egy újságba sem tudna bepasszírozni. Ebben a világban rengeteg olyan dolog történik, amelyet véleményezni kell. Mert szép vagy jó, örvendetes vagy idegesítő, csápolni kell neki, vagy kötelező zsigerből utálni. Tehát, aki bújt, aki nem, én elmondom, hogyan látom. És akik ezt elolvassák, azok véleményét is szívesen olvasom.
– Beleolvastam én is az interaktív naplóba. Azért ez nem hasonlít Bridget Jones kisasszony naplójára.
– Persze, hogy nem! Szörnyű is lenne, ha mindennap a testsúlyom változásával traktálnám az olvasókat, noha a könyvön magam is jól szórakoztam. A célom, hogy minél frissebben, gyorsabban reagáljak a környezetemben zajló, s számomra említésre méltó eseményekre. Vagyis a napló messze nem azokhoz a műsorokhoz kapcsolódik, melyekben dolgozom.
| Kattints a képre! |
– Szerintem többnyire nők olvassák
– Észrevetted, hogy valamiért nagyon szeretnek a nők?
– Igen, a személyes tapasztalataim is ezt mutatják. A múltkor éppen azon töprengtem, hány egykori élsportoló dolgozik a médiában, s hogy miért éppen én lettem a kevesek közül az egyik nő.
– De mit gondolsz, miért imádnak a lányok, asszonyok?
– Szerintem azért szeretnek, mert egy természetes embert látnak maguk előtt. Én ugyanis nem szeretem a szerepjátékokat, így nem is vagyok szerepjátékos. Legfeljebb csapatjátékos.
– Szerintem ezért is szeretnek, meg talán a magánéleted rendezettsége is okot adott erre. A média-viszonyok között nagyon sokáig egyértelmű volt, kihez tartozol, és ez a hozzátartozás igen erősnek látszott. Látszott rajtad az is, hogy a házasságot komolyan gondolod.
– Az ember ilyen dolgokkal általában nem szokott viccelni. Most sem lettem komolytalanabb, de változott néhány dolog. Volt már ilyen a világtörténelemben. Sőt, lesz is. De mindez nem tartozik a nagyvilágra. Tudom, hogy ezt néhányan nehezen fogadták el, s ezért idézték az egyetlen mondatomat, amit erről gondoltam: csókoltatom a bulvársajtót. De ez szerintem nem szorul kommentálásra. Sajtómunkás vagyok én is, tudom, miként működik ez a világ. De ez nem az én értékrendem. Én a magam, más jellegű sajtószegmensén igyekszem maximálisan végezni a munkámat. A körülöttem lévő, s mások által keltett bulvárvihar sem akadályoz meg abban, hogy ezt tegyem.
– Mondhatnád ugyanezt haragosan is, de nem tűnsz igazán mérgesnek. Nem is zavarnak a történések?
– Már rég nem érnek el hozzám ezek a dolgok. Elég edzett vagyok az ilyesmihez. Abban a közegben ez többnyire úgy zajlik, hogyha valaki nyilatkozik, és mond egy szót, abból nyomtatásban tizenegy lesz. Nem ez az első nehézség az életemben, éppen ezért sok mindent megtanultam. Ahogy azt is, hogy a magánügyeket otthon kell elrendezni.
– Kevesen tudják, hogy Básthy István a második férjed. A korábbi férjed külföldi, telefonon beszéltek olykor, nincs feszültség köztetek. Ebből a mostani helyzetből hogyan lehet majd egyszer barátként kikeveredni?
Csisztu naplója – II. rész >>