– Ki a kedvenc amerikai színésze?
– Robert de Niro!
– Visszatérve, mindenesetre elég hitelesen nem tudott angolul a Valami Amertikában. Úgy tudom, Herendi Gáborral nagyon jó barátok. Az első nagy sikerét is az ő filmjének köszönheti, aztán következett Brigi és Brúnó, majd a Magyar vándor… Mit gondol, Herendi milyennek akarja látni? Mindig csak naivnak?
– Herendi Gábor egy főiskolai vizsgámat látva választott ki a Valami Amerika egyik szerepére. Szeretem, hogy Herendi tudja, mit akar, nagyon céltudatos, és meg is valósítja elképzeléseit. Az ízlésünk is hasonló, ez is hozzájárul ahhoz, hogy Gáborral nagyon jól dolgoztunk együtt – amellett, hogy ő is bízik bennem.
– Megint a bizalom
– Mert anélkül nem megy. Remélem, lesz még módunk Gáborral együtt dolgozni.
Emlékszem, már a legelső forgatási napon a legsűrűbb munkába csöppentem: azt a bizonyos énekes-táncos klipet forgatták.
– Tépj szét! – énekelte a Valami Amerikában.
– s a dal később még a zenecsatornákon is önálló életet élt, meglehetősen sikeresen ment. Bár sokat gyakoroltunk előtte, mégis nagyon nehéz volt, ugyanis az akkori nyár egyik legmelegebb napját választották. Teljesen testhez tapadó ruhában, tetőtől talpig beöltözve, zárt túdióban, lámpák tüzében kellett táncolni. Mégis nagyon jó emlék.
– Egyébként a legelső filmes élménye nem Herendihez, hanem Jancsó Miklóshoz fűződik.
– Főiskolás koromban több jelenetem is volt a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjében. Miki bácsival nagy élmény volt forgatni, de meglepetés is. A forgatáson tudtam meg, hogy ő mennyi improvizálást vár el a szereplőitől.
– Egy másik jelentős férfi: Szabó Győző. Valóságosak együtt.
– Igen, Győzővel nagyon össze vagyunk hangolva. A sorozatban elég volt csak egymásra néznünk, és tudtuk, mit kell csinálni, próba nélkül.
– Ritka az ilyen.
– de csakis a színészetről van, volt, lesz szó.
– Tudjuk, hisz hamarosan Olaszországba költözik Kásás Tamással.
– Rengetegen kérdezik, hogy nem fogok-e unatkozni, hogy nem lesz-e honvágyam. Utóbbi majd kiderül. Szeretnék megtanulni olaszul. Az olasz nyelv megtanulását fontosnak tartom, és nem is kis feladat. Felkerestem már az ottani táncakadémiát és a helyi színházban ének-korrepetálásra is fogok járni. Unatkozni tehát nem fogok.
– A Vígszínház sem hiányzik majd?
– Most ugyan nincs olyan szerep, amely visszatartana a kiutazástól, de remélem lesz közben olyan, amely hazahoz. Ha hazahívnak egy szerep kedvéért, ígérem, arra az időre örömmel visszatérek. Mondjuk egy új film Egy forgatás úgysem tart tovább másfél hónapnál. Úgyhogy mindenre jut idő.
– Nem régóta tart ez a szerelem. Természetes volt, hogy elkíséri Tamást?
– Szinte nem is volt ez kérdés köztünk, annyira.
– Sokáig volt szingli, pedig szépnek tartják a fiúk. Féltek Öntől? Azoktól a lányoktól szoktak tartani, akiknek túl nagy az önbizalmuk, miközben Ön önbizalomhiánnyal küszködött. Mit tanácsol a mai szingliknek?
– Türelem…
– Van valami passziója?
– Szívesen figyelem az embereket az utcán, a kávéházban és megpróbálok ilyenkor hétköznapi arcokat, grimaszokat, gesztusokat ellesni. Egy igazi színész, azt hiszem, állandóan, élete végéig tanul, hiszen ez az élete. Szeretek játszani, ez villanyoz föl.
– A felvillanyozásról jut eszembe, hogy illik is, meg nem is magához az a cabrio, amivel érkezett. Vannak nők, akik imádják, mások úgy érzik, túlságosan nyitott a kocsi, így túlságosan belelátnak a villamosról, a buszból, nem csak az autóba, a magánéletükbe is. S ők emiatt túlságosan védtelennek érzik magukat. Ön miért szereti, ha a magánéletéről nem szereti, ha kérdezik?
– A cabrio valóban szuper, élvezem. Baseball sapkával és napszemüveggel nem is vagyok olyan feltűnő benne… Igaz, a kocsim színe piros, ami elég látványos, de a mostani kocsim amúgy is gyönyörű autó, sokan megcsodálják. Örülök, hogy egymásra találtunk, ami már csak azért is sorsszerű, mert itt egy Oroszlán találkozik egy másik Oroszlánnal – az emblémára gondolok. Magammal viszem Olaszországba is, vagy hát a kocsi visz magával engem. Igaz, a kiutazáshoz talán jobb lenne egy nagyobb modell, amibe sok mindent lehet pakolni.
– Mit vinne még magával innen?
– Sok-sok könyvet, mert ott végre lesz időm olvasásra is.
– Azt mondják, hisz a sorsszerűségben. Mit tesz, ha választási lehetőség elé kerül?
– Figyelem a jeleket. Eddig még mindig időben megkaptam őket. Ezért is nem tervezek sosem nagyon sokkal előre. És ezért is tudtam olyan hamar, hogy most az a pillanat jött el, amikor mennem kell.