– Minek köszönhető, hogy ennyire kivirultál? Talán az okot éppen Palik Lászlónak hívják?
– Be kell vallanom, nem volt tudatos a változás, de természetesen én is látom a különbséget, amikor megnézek egy-két régi Fókuszos anyagot. Tizennyolc évesen bekerültem a főiskolára, akkor még vállig ért a hajam. Aztán szép lassan egyre rövidebb lett, és mire elindult a Fókusz, már rövid, felnyírt frizurát viseltem. Nem tudom megmondani, miért vágattam mindig rövidebbre, mint ahogyan arra sem tudok magyarázatot adni, hogy most miért lett nőiesebb a külsőm. Az viszont biztos, hogy mindenkin meglátszik, ha a magánélete rendben van.
– Most nagyon nőnek érzed magad?
– Nem tudom, hogy az milyen. De például Prokopp Dórát nagyon tisztelem. Mint nőt, mint anyát, mint embert. Nem ismerem igazán jól, de van négy gyereke, boldog családban él, gyönyörű, talpraesett, és sikeres a munkájában. Ő talán beletartozhat egy ilyen nagyon nő kategóriába. De amúgy köszönöm kérdésed, jól érzem magam a bőrömben!
– Észrevetted, hogy az igazi nő meghatározásánál az első számú szempontod az volt, hogy legyen gyereke?
– Ha nem is az első számú szempont, de harminchoz közeledve ez talán természetes. Ha öt évvel ezelőtt teszed fel ezt a kérdést, lehet, hogy egy egészen más típusú nőt hozok fel példaként.
– Terveid között van az anyaszerep?
– Tudod, mennyire tudok én előre tervezni? Csupán annyira, hogy ma találkozom veled, ezért korábban kell felkelnem. A többit majd hozza az élet, amikor és ahogyan kell.
– Mi a csillagjegyed?
– Vízöntő.
– Akkor már értem! Sodródsz az árral!
– Na, nem, ennél azért tudatosabban élek. Csak úgy gondolom, hogy a magánéletemmel kapcsolatos döntéseket nem egyedül hozom meg. Nem érzem úgy, hogy bármiről lemaradtam volna.
– Burkoltan fogalmazol.
– Nem, csupán nem tudok mondani konkrétumokat. De azt tudom, hogy ha két ember zseniálisan egymásra talál, és remekül működik a kapcsolatuk, akkor egyszercsak eljön az idő, amikor családot akarnak alapítani.
– És a két ember, aki zseniálisan egymásra talált, Marsi Anikó és Palik László?
– Úgy tűnik!
– Néhány hónappal a találkozásotok előtt remélted, hogy az élet tartogat számodra egy ilyen fordulatot?
– Nem reméltem, és éppen ez a csodálatos a véletlenekben. Az, hogy nem tervezhető.
– Az édesanyád mit szólt ahhoz, amikor az ismert lánya hazavitt egy ismert férfit?
– Ismerned kellene az édesanyámat, hogy megértsd, ő mennyire természetes ember. Számára az a fontos, hogy a gyerekei sikeresek és boldogok legyenek, és nem az, hogy például az egyik a televízióban dolgozzon. Soha nem csinált nagy ügyet az én képernyős munkámból, és ugyanilyen természetességgel fogadta Lacit is. Ők ketten nagyon hamar megtalálták a közös hangot.
– Sok mindenről le kellett mondanod, hogy sikeres legyél?
Mindig is közel állt hozzám az anyaszerep! – II. rész >>