János nélkül soha – II. rész

Kovács Boglárka | 2004. Szeptember 27.




– Mindig is ilyen életről álmodtam, négy gyerekről, azért is születtek meg. Nem titkolom, hogy szeretek dolgozni, örömömet lelem a munkámban, mint a gyerekeimben, ráadásul a családom szerint jól nézek ki. Csak egy napig csinálja utánam valaki!

Ezt így kimondod, bájosan, de nagyon határozottan. Akkor, amikor ma az álszerénység a divat. Tőlem várnák, hogy én mondjam ki, de megelőztél…

– Ráadásul mindezt a férjemről is el kell mondanom. János kiváló apa, a munkájában, a Filmmúzeum igazgatójaként szintén jelentős sikereket ért és ér el, és nem mellékesen nagyon jó pasi!

– Vagyis nem egy tipikus magyar “apu”, hanem az ideális. Te viszont nem a legideálisabb környéken, hanem a Ferencvárosban nőttél fel.

– Nem ismertem a luxust, de annyira szerettek a szüleim, hogy nálunk a csirkének három combja volt, és mind az enyém lett. A gyerekeim viszont, akik zöldben, vidéken élhetnek, bár nem luxuskörülmények között, azt nem tudják, hogy milyen a tömegközlekedés, vagy mondjuk jelképesen: a Ferencváros. De a szeretet, ami körülveszi őket, az ugyanaz.

– Vagyis a csirkének végtelensok combja van. Visszatérve: a modellkedést ösztöndíj kiegészítésként próbáltad ki, de amikor 1993-ban felfedeztek, és a Szerencsekerék háziasszonya lehettél, az volt az igazi fordulópont, a szerencse?

– Nem. A fordulópont János volt. A férjem. És ez most nem ennek az interjúnak szóló, szokásos szépelgő kijelentés. Ez így van.

– Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel?

– Végül is szakmabeliek vagyunk, de úgy ismerkedtünk meg, hogy János összebarátkozott a lányommal, aki az előző férjemtől van. Fantasztikus volt látni egy férfit, akinek nincs gyereke, és ennyire jól bánik egy kisgyerekkel.

– Milyen háziasszony vagy?

– A hétvégén például két napon át főztem, vendégül láttuk a barátainkat, de nem vagyok napi főző. Ám úgy hiszem, a főzésre is az igaz, ami mindenre az életemben: jókedvűen és boldogan csinálom. Ez a mottója a TV Paprika nevű új, kizárólag a gasztronómiával, főzéssel foglalkozó tévécsatornánknak is, amely novemberben indul. A kamaszkorúaktól a nyugdíjasokig mindenkihez szólunk. A kismamáknak bébikonyhával segítünk, de a család napi ebédjét is megfőzzük, a tökfőzelék és a töltöttkáposzta igazi receptjét is megtudhatják tőlünk. Egyfajta missziót szeretnénk vállalni abban, hogy a fiatalokat leszoktassuk a gyorséttermi ételekről, Gasztropuccs néven megtanítjuk őket arra, hogyan lehet ezer forintból vacsorát, ebédet főzni a műanyagételek helyett. És még sok minden más…

– Miért éppen most jött el ennek, a főzésnek az ideje?

– Azt gondolhatják, hogy a bioőrület, a wellness korában ezt már nem kell magyarázni, de nem így van. Az emberek jó része akkor fordul a wellnesshez, fordít figyelmet a táplálkozásra, amikor már százhúsz kilóra hízott. Kisgyerek korban kell divatot teremteni – a főzésnek is. Ezt a felnőttek tudják a legjobban, akik az emlékeikből fel tudnak idézni egy valamikori isteni ebédet, annak a hangulatát, és persze azt a valakit, mondjuk egy nagymamát, aki úgy értett a főzéshez, ahogy szinte senki más. Erről szól majd a TV Paprika.

– Magaddal mit tervezel még? Mi nem voltál még, ami lennél? Mert voltál már modell, tévés személyiség, mentőorvos, most vezérigazgató vagy, tévés személyiség, és persze anya. Mi leszel később?

– Most jó ez így. Nem kell több. Igaz, van még valami új: nemsokára meghódítjuk a mozit. Az Orion űrhajó című tévés filmsorozat mozi változatát hamarosan elkészítjük, és forgalmazzuk. Régi jó barátunknak, Fábry Sándornak ezúton üzenem, remélem, számít annyira a barátságunk, hogy a két valamikori főszereplőt, aki Magyarországra érkezik, meghívja majd a műsorába.

– Mindig az eltűnt idő nyomában jársz. Érdekes, hogy valaki ennyire a múltat keresse (Filmmúzeum, Tv Paprika, Orion űrhajó), akkor, amikor a jelenben állandósodott a boldogsága.

– Azért a jövő is nagyon érdekel. Október 11-én rendezzük meg országszerte a Születés Hetét, anyákat, kismamákat, és egészségesen megfoganó magzatra vágyókat várunk a bábaprogram keretében megrendezendő találkozásra. (Erről bővebben a http://www.szuleteshete.hu oldalon olvashattok!)
Exit mobile version