Zalatnay Saroltának az ítélethirdetés óta nincs olyan perce, hogy ne gondolna a börtönbüntetésre. A legjobban mégis az fáj neki, hogy férje, Márton Csaba látni sem akarja.
Már nem tudtam miből adni Csabának.
Zuglói otthonában találkozunk az énekesnővel, az elutazása előtti órákban beszélgetünk. Amerikába megy, hogy elváljon kedvesétől. Szemei vörösek a sok sírástól.
– Sokat gondol a börtönre?
– Nincs olyan perc, hogy ne jutna eszembe. Nem magamat féltem, a lányom miatt aggódom. Nikit nagyon megviseli, ami körülöttem zajlik. Bár nem mutatja, mert próbál olyan erős lenni, mint én, de tudom, hogy belül őrlődik. Félek, hogy egyszer kibukik belőle. Szegénykém még a növekedésben is megállt az utóbbi időben, ami az orvosok szerint idegi alapon történik. Amikor azt írta egy napilap, hogy végleg kint maradok Amerikában, mert így próbálok meglépni a magyar hatóságok elől, elhitte. Ő már akkor itthon volt, mert előbb hazajött Los Angelesből, mint én, s addig nem nyugodott meg, amíg haza nem értem. A stressz a legalattomosabb kórokozó. Én már csak tudom, hiszen a betegségem is a sok idegességnek a következménye.
– Hogy érzi, van kiút?
– Nem tudom
Szeretném, ha visszafogadna a társadalom. Tiszta a lelkiismeretem. Soha nem vettem fel annyi pénzt, amennyivel vádolnak, hanem csak a töredékét. Vállalkozni akartam, s átvertek. 56 éven keresztül becsületesen dolgoztam, mára pedig mindenemet elveszítettem. Tudatosan senkinek nem vettem el a pénzét. Ha valakit megbántottam, most megkövetem.
– Ha már a pénznél tartunk, van tartaléka?
– Nincs. Egy vasam sincs. Egyik hónapról a másikra élek. A házat, amiben lakunk, bérelem, az autómat pedig lízingelem.
– Miből fizeti a törlesztő részletet, illetve az albérletet?
– A fellépésekért kapott gázsiból. Havi négy előadást kell megcsinálnom ahhoz, hogy a számlák ki legyenek fizetve, illetve a lányommal egy hónapig élni tudjunk. Soha az életemben nem tartott el senki, mindig magamat tartottam el.
– És az Önnel élő férfiakat is?
– Ezt így nem mondanám, hiszen az első férjem, Révész Sándor már a hetvenes években sztár volt, neki mindig volt pénze. A második férjem, Benedek Laci sem egy szál gatyában jött a házasságba, hiszen volt autója és némi félretett pénze. Csapó Gáborral hat hónapig éltem együtt, soha semmilyen anyagi tárgyú vita nem volt közöttünk, hiszen mindketten jómódúak voltunk. Egyedül Csaba lóg ki a sorból.
– Mikor találkozott utoljára a férjével?
– Februárban. Egy szakítás után jött vissza hozzám, amikor összeveszett a szeretőjével. Nem sokáig tartott az idill, mert előkerült egy papír, ami azt igazolta, hogy a lakás, amiben lakunk, nem bérlemény, hanem Csabáé. Majd nem sokkal ezután előkerült egy másik ingatlan papírja is, aminek szintén ő volt a tulajdonosa. Még ott, Amerikában, ügyvédhez fordultam, aki azt tanácsolta, azonnal adjam be a válókeresetet. Annyira bántott, hogy ő is ellenem fordult! Mivel a felesége vagyok, szeretném a vagyon felét megkapni a válást követően.
– Telefonon beszéltek azóta?
– Csak egyszer, júliusban. Felhívott, hogy nagy bajban van, anyagilag és erkölcsileg is padlóra került, segítsek. Most nem tudtam miből adni.
– Ha lett volna pénze, segít neki?
– Igen.
– Azt beszélik, amikor pénzhez jutott, azt az utolsó fillérig odaadta Csabának, csak azért, hogy megtarthassa őt.
– Ez így túlzás, de kétségtelen, hogy van benne igazság. Amikor már Amerikában élt, s én szintén kint voltam turnézni, az összes ott keresett pénzemet nála hagytam. Pontosabban neki adtam.
– Csaba azt nyilatkozta az egyik napilapban, hogy lezárta a múltját, s nem kíván Önnel foglalkozni.
– Nem akarom elhinni, hogy Csaba ilyen kegyetlen velem! Az életemnél jobban szerettem őt, és most arra sem méltatott, hogy felhívjon, s éreztesse, gondolatban velem van és szorít nekem.
– Nem gondolja, hogy Csaba viselkedése is hozzájárult ahhoz, hogy eddig jutott?
– Sokat gondolkodom ezen. Időnként úgy érzem, engem a szerelem tett tönkre. Elvakultan imádtam Csabát. Egész életemben az érzelmeim vezettek. Sokszor és sokan visszaéltek ezzel a sebezhetőséggel, de mindig talpra tudtam állni. Most egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy sikerülni fog.
– Mit érez most Csaba iránt? Szereti még?
– Igen, a szívem mélyén úgy érzem, még mindig szeretem. Sajnos nem ismeri a hálát és azt a szót sem, hogy köszönöm.