Van okom és bátorságom elõre nézni!

Ványik Dóra | 2004. November 26.
Szakmai élete még soha nem volt ilyen pezsgõ, ám a lapok férjével való kapcsolatáról és válásáról cikkeznek. Ám Csisztu Zsuzsát már nem kötik érzelmi szálak. Elvágták õket. Készen áll egy új életre.





– Lehet, hogy most az emberek azt hiszik, engem a bulvársajtó talált ki, de az a négy-öt albumnyi újságcikk, amit édesanyám összegyűjtött az évek során, főként a sportmúltamról és külföldi cikkekből, az nem ezt bizonyítja – kezdi Zsuzsa. – Nem volt szükségem erre a hacacáréra, hogy ismerjenek, és remélem, szeressenek a nézők.

– Dühös vagy a bulvársajtó munkatársaira?

– Nem elsősorban rájuk. De akad köztük néhány „kolléga”, aki nem vezeti a népszerűségi listát nálam. Valójában csupán egy emberre lehetek dühös, és az a férjem, akivel válófélben vagyunk. Természetes, hogy a válásunkra valamilyen szinten reagál a bulvársajtó – ez még engem sem lepne meg –, de nem gondoltam, hogy ez ilyen sokáig lesz téma. Persze kell egy ember, aki táplálja a hírverést, és bevallom, kissé bosszant, hogy ehhez néhány főszerkesztő segítő kezet nyújtott. Nem szolgáltam rá, hogy packázzanak velem, de mindenki maga dönti el, meddig merészkedik.

– Szimpatikus, hogy az internetes naplódban őszintén írtál ezzel kapcsolatban is. Akár csöndben passzolhattad volna a témát.

– Nem volt okom erre. Mire meghoztam ezt a döntést, hosszú hónapokig vívódtam, őrlődtem. Az internetes naplóm olvasóit ugyan nem akartam túlzottan terhelni a magánéletem részleteivel, de amikor nagyon elszaladt a ló, kénytelen voltam reagálni. Persze, csak egy adott színvonalon. Remélem, hogy a terveim szerint a közeljövőben megjelenő könyvem olvasói is egyetértenek majd ezzel. Valójában ez egy olyan téma, ami csak ránk tartozik. A tény az tény, válunk, de hogy kinek mije van, mit hozott és mit visz, az a magánügyünk.

– Az utóbbi hónapokban csalódtál igazán nagyot?

– Nézd, ha valaki a válás mellett dönt, akkor addigra már éri őt néhány fájdalmas élmény. Szép lassan rájöttem, hogy azok a feltételek, amelyek fontosak két ember kapcsolatában, nálunk már nincsenek meg, vagy talán soha nem is voltak meg. Bíztam a kulturált válásban, de nem lett igazam, bár ilyen mérvű támadásra nem számítottam. Hozzáteszem, mostantól nekem nem kell részt vennem ebben a történetben, mert a bizonyítvány már elkészült.








 Névjegy: Csisztu Zsuzsa

Született: 1970. február 15.
Család: édesanyja és édesapja grafikus, bátyja szobrász, nagyapja karmester volt
Tanulmányok: Testnevelési Egyetem, Minnesotai Egyetem, jelenleg harmadéves joghallgató
Sport: ötéves korában kezdett tornázni, tizenhét éves sportpályafutása alatt közel százszor volt válogatott, tízszer magyar bajnok
Pálya: 1992 óta tévézik, hat évig az MTV-nél, hat évig a TV2-nél dolgozott. Január óta szabadúszó

Hogy vagy most?

– Jól, főleg, hogy kezd helyreállni a vércukorszintem.

– Óriási melegszendvics és egy nagy adag fagyi tejszínhabbal. Nem igazán számolod a kalóriákat!

– Nem vagyok parás alkat. Szerencsém van, soha nem kellett közelharcot vívnom a kilókkal. Ez egyrészt talán adottság, másrészt a tizenhét év aktív sportnak is lehet valami köze hozzá. Persze vannak, akik ijesztgetnek, hogy előbb-utóbb majd fölkapaszkodnak a kilók.

– Más az életed, amióta egyedül vagy?

– Igen. Van jó néhány teendő, amit most meg kell oldanom. Hozzáteszem, ezek kellemes feladatok.

– Gregor Bernadett mesélte miután elvált Gát Györgytől, hogy számára az is élvezet, hogy ő adhatja fel a számláit.

– Az én esetemben nem erről volt szó. Lehet, hogy a kívülállónak másképp tűnt, de ahány élet, annyiféle. A saját ízlésem és a saját véleményem érvényesülhet most számomra fontos kérdésekben, legyen az egy otthon képe vagy éppen a ruhatáram.

– Korábban nem vehetted fel azt, amit akartál?

– Nem erről van szó, csupán nem olyan vélemény érkezett, ami jól esett volna. De ezen már rég túl vagyok.

– A magánéleted rendben van?

– Kiegyensúlyozott. Magam mögött hagytam azokat az időket, amikor sokat gyötrődtem. Nem mondom, hogy eltűntek a problémák, de sokkal inkább látom azt az utat, amin haladni szeretnék. És ebben akár a gyerekvállalás is szerepet kaphat.

– Szinte hihetetlen, hogy egy válófélben lévő asszony nagyobb esélyt lát a gyermekvállalásra, mint amikor még kapcsolatban élt.

– Szerintem is, de azt hiszem, az olvasók vannak olyan intelligensek, hogy kikövetkeztessék a megoldást.

– Nem félsz, hogy kicsúszol az időből?

– Nem. Volt idő, amikor aggódtam, de ezen már túl vagyok. Nem maradtam le semmiről, az én szakmámban amúgy is az a jellemző, hogy harmincon felül szülnek a nők. Nézd meg Máté Krisztát vagy Stahl Juditot!

– Szakmailag most jobban ki tudsz bontakozni?

– Igen. Január óta szabadúszó vagyok, vagyis bizonyos produkciókra szerződök a TV2-vel. Így ugyan megszűnt az exkluzív szerződésem, de jobban ura vagyok annak, hogy mit vállalok el és mit nem. Amióta szakmailag független lettem, több munkám van, mint valaha, nem beszélve arról, hogy közvetíthettem az olimpián imádott sportágaimat, a tornát és a ritmikus gimnasztikát is.

– Biztosan van abban igazság, hogy az emberek életében mindig a hetedik évben jönnek a változások.

– Talán igen. Hat évig dolgoztam a Magyar Televíziónál, majd újabb hat évig a TV2-nél. És hat év után lett vége a házasságomnak is.

– Milyen neked ez az ősz?

– Gyönyörű. Egy hosszú hétvégét töltöttem a szüleimmel a napokban, és amolyan jóleső nyugalom áradt szét bennem. Ha időnként nemcsak a pöfékelő autókat nézzük, hanem a fák koronáját és az épületeket is, tud ez a város nagyon szép lenni.

– Úgy tűnik, perceken belül felépíted az új életed.

– Van még néhány kötelezettségem, de ezek jogi jellegűek, hiszen az érzelmi szálakat az utóbbi hónapok történései teljesen elvágták. Dolgozom rajta, hogy az új életem felépüljön. Van okom és van bátorságom előre nézni…

Exit mobile version