| Morton mama szerepében a Chicago musicalban |
– Láttalak az Art on Ice (Művészet a jégen) gálán, ahol estélyi ruhában, korcsolyázva vezettél műsort. Gondolom, nem volt könnyű.
– Nem, főleg úgy, hogy tizenegy éve nem volt korcsolya a lábamon, akkor is talán, ha háromszor. De nem volt mit tenni, a műsor előtt egy héttel kimentünk Karival (Rékasi Károly, színművész, Enikő férje – a szerk.) a Műjégpályára, és gyakoroltunk. Mindenesetre alaposan feltörte a lábamat a kölcsön kapott korcsolya!
– Bevállalós vagy?
– Ebben az esetben kénytelen voltam, de azt hiszem, alapvetően nem rettenek meg egy-egy feladattól.
– Talán, ezért ilyen fáradt a hangod
A Playboyban
– A november és a december mindig zsúfolt, de az idén talán minden eddiginél több a feladatom. Ne érts félre, nem panaszkodom, hiszen egy színészt azzal ismernek el, ha hívják, ha számítanak rá, de most tényleg rám fér a pihenés. Éppen ezért, december 21-étől nem dolgozom. Már vágom a centit!
– Hogy állsz a karácsonyi készülődéssel?
– Ma végre elindulunk ajándékokat vásárolni. Bevallom, eddig nem sok időm volt még nézelődni sem. De délutánra összekaparom magam, és felkerekedünk, bár két kocsival megyünk, hiszen utána mindketten dolgozunk.
– Lányotok, Gigi idén is díszít saját karácsonyfát?
– Igen, már hagyomány, hogy neki van egy saját kis karácsonyfája is. Az édesanyám és a párja Amerikában él, és már nekik is feladott egy csomagot, tele saját készítésű ajándékokkal. Hihetetlen, mennyire gondoskodó, és mennyire odafigyel másokra!
– Kitől örökölte a kreativitását?
– Talán egy kicsit mindkettőnktől. Gigi egy nagyon sokrétű tehetséggel megáldott kislány.
– Sokan gyűltök össze karácsonykor?Egy parti háziasszonyaként
– Körülbelül tizenöten leszünk. Jönnek a testvéreink a párjukkal és a gyerekekkel, és velünk lesz a barátnőm édesanyja és két fia. Ő olyan volt nekem, mint az édestestvérem, de sajnos, nagyon fiatalon elvesztettük, a családja azonban minden szentestén velünk van.
– Karácsony előtt nagy a sütés-főzés?
– Idén úgy döntöttünk, hogy megcsináltatjuk azt a fantasztikusan finom pulykát, amelyet eredetileg Kari szokott elkészíteni. Nem akarom rákényszeríteni, hogy 24-én korán keljen és egész nap a konyhában álljon a vacsora miatt. Bejglit viszont fogunk sütni.
– David Copperfield magyarországi fellépésén is meglestelek benneteket, ahogyan egy tévéinterjú után összeölelkezve sétáltatok ki a teremből férjeddel, Rékasi Károllyal. Szinte túl szép, hogy igaz legyen.
– Pedig hidd el, működik. Húsz éven keresztül nem lehet eljátszani a harmóniát.
– Eleget tudtok együtt lenni?
– Többet szeretnénk, éppen ezért kihasználjuk azt az időt is, amikor vidékre kell utaznunk. Ilyenkor általában Kari vezet, és nagyokat beszélgetünk.
| Férjével, Károllyal |
– Károly hajlamos a filozofálásra. Ezeken az utakon együtt filozofáltok?
– Időnként valóban világmegváltó beszélgetéseket folytatunk, máskor viszont egyszerűen csak csacsogunk mindennapi dolgokról.
– Jól látom, hogy a ti kapcsolatotokban te vagy a nyitottabb?
– Igen, Kari sokkal zárkózottabb személyiség.
– Hogyan talált két ilyen különböző ember egymásra?
– Én szerettem flörtölni, ám ha valaki tetszett, már inamba szállt a bátorságom. Karit pedig macsónak tartottam, ráadásul nem is köszönt. Aztán egyszer hozott egy szál virágot, és odaadta a portás néninek, hogy ezt tessék odaadni a Détárnak. Majd elhívott egy buliba; emlékszem, a Vígszínházhoz jött elém, feketében voltam, nagyon szűkben és nagyon miniben, míg ő bőszabású, fehér nadrágban és ingben. Hát, így kezdődött a mi ma már húsz éves történetünk
Fotók: Madách Színház, Playboy