– Mikor kezdtél el zenélni?
– Én már kb. 17 évesen pénzt kaptam azért, hogy felléptem. Akkoriban a fiatalok arra táncoltak, hogy néhány másik fiatal zenét játszott nekik. Nem saját számokat adtunk elő, hanem Rolling Stonest, Boney-M-et. A közönség nagyon szerette, visítottak. Akkor tanultam meg először, hogy van szakadék a közönség és az előadó között, mert én rosszul voltam a Boney-M-től. Mindenesetre ez egy nagyon jó iskola volt: amikor nem jól játszottam, a közönség csak állt, és nézett, ha meg jó voltam, visítoztak a csajok.
– Tanultál valahol zenélni?
– Nem, soha. 6-8 éves koromban megőrültem, hogy gitározni, zenélni akarok. A szüleim akkor elkövettek egy nagy hibát: elvittek a Magyar Rádió gyermekkórusába. Ott meghallgattak, és megállapították rólam, hogy tehetségtelen vagyok, rossz fülem van, nincs ritmusérzékem, és különben is. Ezzel a szüleim le is tudták a zenei nevelésemet. Emlékszem, hogy a 10. születésnapomra gitárt kértem, és mondták, hogy persze, kaphatsz, de nincs semmi értelme. Szóval üzenem a szülőknek, hogy az ilyesmi nem jelent semmit, ebbe nem kell beletörődni. Nem hiszem, hogy egy 8 éves gyerekről ránézésre meg lehet állapítani, hogy lesz-e belőle matematikus vagy tehetséges festő.
– Mindig énekes akartál lenni?Névjegy: Név: Takáts Tamás
Születési idő: 1957.06.20.
Korábbi munkái: textilipari gépkezelő, figuráns a Geodéziai Vállalatnál, felvételvezető a MTV sportosztályán, tetőfedő felmérő
Együttesei: Fáraó, Teneagger, Forma 1, Karthago, Senator, East, Takáts Tamás Dirty Blues Band, John Lennon és Frank Zappa emlékzenekarok
Felesége: Anikó
Gyerekei: Máté Tamás, Márton Ábel, Luca Eszter
Kedvenc zenéi: Beatles, Yes, Led Zeppelin, Neil Young, Charlie Parker, Dizzy
Gillespie, Miles Davis
– Nem, először kitaláltam, hogy dobos leszek. Az első zenekaromban dobos voltam, csak nem volt pénzünk felszerelésre, így mindig jött egy dobos, akinek a felszerelését használtam. Soha nem akartam énekes lenni, csak azért lettem az, mert arra gondoltam, hogy az a legolcsóbb. Pedig az énekes kiszolgáltatott, persze dicsőséges dolog is egyben, mert ha jól csinálod, téged látnak, te állsz ott elöl. Ha a zenészek zavarban vannak, el tudnak bújni a hangszerük mögé, de egy énekes egyedül áll és néz szembe a közönséggel. Ez egy nagy stressz. Legfeljebb a mikrofon mögé tudsz elbújni, mint Jim Morisson. A lényeg, hogy azért lettem énekes, mert ez maradt nekem.
– De nem bántad meg, nem?
– Nem, főleg, amikor kiderült, hogy az énekesnek van a legtöbb csaja. Ez akkor nekem nagyon tetszett.
– Ha már szóba hoztad, beszéljünk a nőkről!
– Nagyon szeretem őket! Sokkal kedvesebbek, mint a férfiak… Kétszer voltam nős. Januárban másodjára nősültem. Először 24 évesen házasodtam, az 4 évig tartott. Az első feleségembe nagyon szerelmes voltam, odavoltunk egymásért, de ahogy most látom, mai fejjel, totálisan éretlen voltam a házasságra. Akkor vetettem bele magam az életbe, a legvadabb tinédzserkoromat éltem. És érdekes, hogy nem is született gyerekem abból a kapcsolatból. Utána lett egy barátnőm, akitől két fiam született, de őt sose vettem el.
– Nem is akartad?
– De, hullámokban elhatároztuk, hogy tisztességesen összeházasodunk, de aztán a következő héten valamin összevesztünk, és bevontuk a kérelmet. Mostanában sok embertől hallom, hogy minek a papír, ideológiákat gyártanak, hogy minek összeházasodni, isten úgyis tudja, nem kell hozzá papír, a többi emberre meg nem tartozik. Ezekről ma már tudom, hogy hülyeség.
– Tehát házasságpárti vagy.
– Abszolút. Ma már tudom: azzal, hogy nem házasodtunk meg, tönkre tettem mindkettőnk életét. Nem tudtam beérni egy bizonyos révbe.
– A gyerekeket nagyon megviselte a válás?
– Persze, főleg a nagyobbikat. Tény, hogy nincs olyan gyerek, aki ezt ne sínylené meg. Szóval, ha lehet, senki ne váljon el! Az viszont egy kicsit enyhített a helyzeten, hogy én első pillanattól fogva nagyon tudatos voltam. Amikor ugyanis az első fiam megszületett, 34 éves voltam, és már régóta szerettem volna gyereket. Fontos, hogy tisztában voltam azzal, mire vállalkozom.
– A mostani feleséged is jóban van velük?
– Igen, ő már úgy lett a feleségem, hogy ezt a helyzetet készen kapta. Ez már napi rutin volt, amikor őt megismertem, és ő alkalmazkodott ehhez.
– A második házasságodból nemrég született egy kislányod.
– Igen, róla egyelőre annyit tudok mondani, hogy gyönyörű és kerek feje van. Még csak 10 hetes, úgyhogy basicprogramon van: eszik, iszik, kakil, pisil, alszik.
– A fiaidnak van érzékük a zenéhez?
– A zene nekik természetesen jött: egyértelmű, hogy nagy zenehallgató ember vagyok. Nálunk otthon nem szól rádió, hanem van sok CD-m, és csak olyan zene szól, amit én vásároltam, és nem amit a kereskedelmi rádiók műsoraiban válogatnak össze. Szerintem nagyon fontos, hogy csak szűrt dolgokat kaptak, és biztos emiatt van, hogy már nagyon korán rákkattantak a Beatles-re, sőt Mozartra is. Most épp a Queen a kedvencük.
– És a tévéműsorokkal hogy állsz? Konkrétan az érdekel, hogy a Megasztárról mi a véleményed…
– A Megasztárral kapcsolatban sokan nyávognak a szakmában, hogy nem szeretik. Nekem semmi bajom vele, örülök, hogy nagyon hosszú ideje ők az első emberek, akik azért szerepelnek a tévében, mert tehetségesek valamiben. Éveken keresztül néztük, hogy valaki attól lesz sztár, mert megmutatja a mellét zuhanyzás közben. Ehhez képest a Megasztár egy zseniális műsor, mert ezek a fiatalok legalább értenek valamihez. Sok zenész azt mondja, hogy egész életükben nem kaptak annyi támogatást, mint ezek a gyerekek. Ilyenkor azt mondom nekik, hogy ez a mi szerencsétlenségünk. Egyébként meg ez nem is mindenkire igaz: mert akkoriban volt Ki mit tud?, és az egész ország ott ült a TV előtt, és csak őket nézte. Tehát nekik is megvolt a maguk Megasztárja. Ha meg féltékenyek, akkor úgy kell nekik. Azt is szokták mondani, hogy ezek a fiatalok nem tudják feldolgozni a hirtelen jött sikert. Hát, már elnézést, de az meg az ő bajuk. Az öregek között is van egy-kettő, aki éppen emiatt hullott el. Ezt az iskolát mind végigjárjuk. Kívánom mindenkinek, hogy sikerrel tegye!