Szerencsés vagyok…

nlc | 2007. November 13.
Kissné Ildikó (ildimancs) teljesen magabiztosan érkezik meg a fotózásra. Csinos alakján meg sem látszik, hogy két gyereket szült, mosolygós, életvidám személyisége, pozitív életfelfogása hamar levesz a lábamról.






• Nézd meg a nyertesekről az egyik nyereményen, a profi fotózáson készült képeket! »


• A versenyre feltöltött képeket itt tudod megnézni! »


• A Nők Lapja Cafe Szépe-verseny eredményhirdetése » 


 







– Melyik a kedvenc kávéd?

– Tejeskávé sok habbal, édesítőszerrel. Nekem a kávézás egy jó kis szertartás, megnyugtat.



– Ha már az édesítőnél tartunk, hogy tartod magad formában?

– Ha időm engedi, és a gyereket is meg tudom oldani, akkor futok egy kört a Margitszigeten.

– Hogy találtál rá a felhívásra?

– Kaptam a Nők Lapja Cafétól egy üzenetet, aztán nem is gondolkodtam, hamar feldobtam egy fényképet.

– Meglepődtél az eredményen?

– Ó, nagyon! Először nem is szóltam senkinek, aztán csak azt láttam, hogy egyre mennek fel a szavazatok. Még a férjemnek sem mutattam, csak amikor pár nap múlva már kilencven szavazatom volt, akkor avattam be.

– Mit szólt hozzá?

– Különösebben semmit, a mindennapi életünk része az internet, és persze a Nők Lapja Cafe! Leginkább szorított, drukkolt nekem.







– Van egy kép a bemutatkozó oldaladon, aminek az a képaláírása, hogy „fél órával szülés előtt”. És egy hihetetlenül sugárzó, boldog, szorongásoktól mentes, nevető nő van a képen, szinte irigylésre méltó állapotban. Ez valóban így volt?


– Azt gondolom, szerencsés vagyok, illetve azt mondom, hogy ez életfelfogás kérdése is. Mindkét gyereket úgy szültem, hogy bemegyünk, kinyomjuk, megszüljük, és kijövünk a szülőszobáról. És ez így is volt.
A második gyerekemet úgy szültem, hogy két Nők Lapja Café-s barátnőmmel megbeszéltük, hogy ott leszünk egymás második szülésénél.


– Tehát a fórumtársaiddal szültél?

– Igen. Az egyik barátnőm fogta a kezem, borogatott, a másik meg fényképezett alulról, mivel a szülésben, ugye, benne vagy, de nem látod, hogy mi történik ott lent… A barátnőm végig lefényképezte az egészet, ez adott erőt. Digitális géppel lefotózta a gyerek buksiját, és megmutatta a gépen, hogy ott a feje. 
„Látom a fejét, mindjárt kinyomod!”
És akkor nyomtunk két nagyot, és kint volt a gyerek… Előtte két perccel nevettünk, utána két perccel nevettünk!

– Tehát annak, aki még nem szült, mindenképpen azt tudod javasolni, hogy úgy menjen be: bemegyek, kinyomom, megszülöm, és semmiképpen ne görcsöljön rá?

– Igen. Úgy kell nekiindulni, hogy nem történhet baj, az a gyerek ott jó helyen van, egészséges, jó helyre fog kijönni, biztos kezekben lesz. Ez egy természetes folyamat, úgy is kell felfogni.

– Nagyon megváltoztatott az anyaság?

– Sokat komolyodtam. És persze azóta a család mindenekelőtt: a férjem és a két gyerek. Azt az érzést nem lehet elmondani: át kell élni, amikor az embernek van két kis szuszogó gyereke, egyik az egyik ágyban, másik a másikban, és van hozzá egy partner, aki támogat és ott van. Nagy szervezést igényel, de a párkapcsolat ugyanolyan fontos, mint a két gyerek, az a fele. Nekem mindez megadatott. Szerencsém van!





               • Holnap folytatjuk a nyertesek bemutatását! •  
Exit mobile version