Dr. Csernus Imre a Sztárfórum vendége volt

Kibelbeck Mara | 2007. November 29.
A doktor úr elfoglalt ember, tényleg sok a munkája. Viszont örömmel vállalta, hogy a Sztárfórum vendége legyen, és bár nem tudott minden kérdésre válaszolni, azzal búcsúzott el, hogy szívesen jön máskor is.






Csernus Imre és a Fórumozók


Csernus doktor új könyvvel rukkolt elő. Érdemes elolvasni. Miért? Csak. A Doki szerint, ez a könyv azoknak mutat igazán sokat, akik már megtanultak profi módon tagadni. Igen, azt meg kell hagyni, hogy a kötet tartalma voltaképpen egyfajta terjengős kritikája a női létnek. És a Doki olykor keményen fogalmaz. De, ahogy azt a szerző írja az egyik fejezet legelején: “A megfelelő kritikával lehet mit kezdeni, a legtöbben azonban felkapják a vizet, amikor meghallják azt, amit úgyis tudnak.”


A Sztárfórum» vendége volt dr. Csernus Imre, akire igazán kíváncsiak voltatok, s aki rátok volt kíváncsi. Még visszajön!


 


 


 



 


 


 


A Dokiról

• „…Csak a tv-ben láttam néhány adást, amikor a betegekkel beszélget. Eleinte rémisztő volt számomra a módszere. Miért kell ilyen drasztikusan a “lelkükre beszélni” ? Nem sérülnek ezáltal, hatásos a gyógyulásuk szempontjából?…

„Kedves baba! Nagyon érdekes az, hogy manapság a módszeremet illetően azt mondják az emberek, hogy én drasztikusan őszinte vagyok. Véleményem szerint az őszinteség az csak egyféle lehet. Mégpedig tiszta. A tisztaság kimondása adott helyzetben nagyon fáj…”







• „Tisztelt Doktor Úr! Honnan tudhatja egy ember, hogy pszichiáterre van szüksége? Melyik az a pont, amikor már nem tudja maga megoldani a problémáit? El tudom ezt én dönteni vagy inkább csak a külső szemlélő?…”

„Onnan tudhatja, ha érzi, hogy a belső elégedetlensége egyre inkább fokozódik, egyre kevesebbet tud oldottan mosolyogni, folyamatosan károg, keresi a kifogásokat, ő soha nem hibás és a környezete elkezdi rosszul érezni magát a társaságában…”



Kérdezz-felelek – segített

• „…Tisztelt Doktor Úr! Kérem szépen írjon véleményt! Gyászolok, néhány hónapja elvesztettem az anyukámat. Rohadtul fáj. Ott voltam amikor meghalt, éreztem, hogy elmegy. Soha még ilyen érzelmeket nem éreztem….”





„Kedves Iringa!
A szülők meghalásával nagyon sokszor sanszot kapunk arra, hogy felnőjünk, vagyis elkezdjünk felelősséget vállalni a tetteinkért és az érzéseinkért egyaránt.
Azok a gyerekek szülei, akik sokkal többet tettek meg, mint amennyit kellett volna, elfelejtik azt, hogy milyen teher fog így hirtelen a gyerekeikre szakadni, amikor ők már nem lesznek?
A pokolba vezető út a jóindulattal van kikövezve. Továbbá, amit a szülő megold, az soha nem lesz a gyerek sikerélménye.
A szülő halála esetén a legfontosabb a búcsú bekövetkezte.
Ezt ajánlanám Önnek. Ha már szóban nem tette meg, akkor miért nem ír neki egy olyan búcsúlevelet, amiben minden olyat leírna, ami nem hangzott el?”

• „…Hogyan tanuljanak meg az emberek kompromisszumot kötni, ha a csapból is az folyik, hogy “nekem ez jár”?…”


„A kompromisszum és a megalkuvás között nagyon nagy különbség van. A kompromisszum vagy alkalmazkodás az két ember között zajló kölcsönös viszony, amikor mindkét ember enged önmaga makacsságából. A megalkuvás, az mindig egyoldalú, amikor az egyik behódol a másiknak. Ha behódolok, akkor a feszültség növekszik bennem. Különösen, ha gyáva vagyok azt kimondani, hogy ezért én vagyok a hunyó, majd ezt igyekszem megbosszulni a másikon. Majd ő ezt visszacsavarja rám, és elindul a háború…”










Segítünk, ha még többre vagy kíváncsi: Dr. Csernus Imréről és új könyvéről, A NŐ-ről szóló cikket itt elolvashatod!


Exit mobile version