– Muszáj megjegyeznem, hogy mennyire csinos vagy. Mi a titkod?
– Nagyon köszönöm. Nem titok, egy rajongómon keresztül talált meg egy kozmetikai cég, az ő termékeiket használom. Csupa természetes alapanyagból, szőlőből, algából, csokoládéból készül, ezt használom. Otthon berendeztem magamnak egy kis tornatermet. Az aerobikról már leszoktam, de naponta tornázom. Hegyen lakom, a természet is karbantartja az embert. A teniszezés miatt porcleválással műtenek majd ősszel, ezért most nem vagyok annyira mozgékony, mint máskor.
– Mi történik veled mostanában?
– Ez egy különösen aktív évnek ígérkezik. Két lemezem is megjelent a közelmúltban. A „Szeress tovább” úgy született, hogy a rajongók kértek tőlem olyan dalokat, amelyek nem kaphatók a boltokban. Ezeket összegyűjtöttem, és kiadtuk. Az „Abrakabadra” című album pedig kifejezetten a gyerekekhez szól. Évek óta csinálok műsorokat a kicsiknek, interaktívan szórakozunk. Először kicsit féltem, hogy érdekes vagyok-e a gyerekeknek, de ezeket a játékokat, dalokat ők is nagyon szeretik. Karácsonyra készül majd egy Ádám–Éva ünnepi lemez is. Tervezünk unplugged koncertet, illetve játszom színdarabban is. Camoletti „Anna csak egy van” című előadásában többek között Voith Ági és Tahi Tóth László partnereként állhatok a színpadra. Utazó társulat vagyunk, járjuk az országot ezzel a vígjátékkal.
– El tudtak fogadni a színészek kollégaként?
– Tulajdonképpen elég sok darabban játszottam már, de ez semmit sem jelent. Tahi Tóth László azt mondta, hogy olyan sok időt töltöttem a színpadon, ami egy ilyenfajta vígjáték előadásához elegendő. A Neotonban sem a tánc volt az elsődleges, hanem a dalszövegek előadása.
– Mi van most a Neotonnal?
– Nem használjuk a Neoton Família nevet, kegyeletből. Jakab György, Juhász Marika és Erdős Péter már nem lehet velünk, illetve Pásztor László sem zenél már, így a „Neoton Família Sztárjai”-ként lépünk fel a régi dalokkal.
– Hogyan éled meg, hogy sorra jelennek meg a lemezeid, de különböző okok miatt nem jutnak már el olyan nagy közönséghez, mint régen?
– Ilyen világot élünk. A reklámozás hihetetlen pénzeket emészt fel, videoklipeket már nem készítünk, mert nem játsszák a televíziók. A legutóbbi lemezem dalait talán csak B. Tóth László rádiójában lehetett hallani…
|
Névjegy • Neve: Csepregi Éva • Születésnapja: október 22. • Csillagjegye: Mérleg • Zenekarai: Kócbabák, Neoton Família, Éva-Neoton • Legnagyobb slágerei: Holnap hajnalig, Santa Maria, Nyár van, Párizsi lány • Néhány színészi produkciója: Edith és Marlene, A kaktusz virága, Acélmagnóliák, Anna csak egy van • Honlapja: www.csepregieva.com |
– A Neoton idejében még százezer eladott példány után járt aranylemez, most pedig már hétezer-ötszázért is…
– Szerintem már nem is kellene aranylemezt kiadni, mert nem mérvadó. Ha megvesznek ötezer lemezt, az eljut ötvenezer emberhez az internetes letöltésekkel és a másolásokkal. Tisztában vagyok azzal, hogy egy lemez maximum nyolcszáz forintból elkészül, mégis négyezerbe kerül, mire az üzletbe kerül. Kevesen engedhetik ezt meg maguknak.
– Persze az is számít, hogy ki szerepel rendszeresen a bulvárlapok címlapjain…
– A bulvár nagyon belopózott az életünkbe. Sokszor nagyon kellemetlen tud ez lenni, de nem lehet kikerülni. Nekem mindig a koncertezés körül forgott az életem, kell hogy találkozzam az emberekkel. A bulvár a pletykákra épít, a sztárcsinálás pedig egy külön szakma. Nem lehet hosszan fenntartani valakinek a sikerét csupán sztorikkal, cikkekkel. Bob Dylan úgy ment fel a színpadra, hogy mondanivalója volt az emberek számára. Ez az igazi művészet: megfogalmazni azt, ami az embereket foglalkoztatja. Nekem is volt olyan periódusom, hogy szorongva léptem utcára, nem akartam csalódást okozni a rajongóimnak azzal, hogy smink nélkül láthatnak. Rájöttem, hogy akkor leszünk igazán felnőtt művészek, ha vállaljuk a korunkat, a ráncainkat, a történetünket, de a színpadra lépve át tudjuk törni ezeket a korlátokat. Eljön az ember életében az a pont, amikor lesz mersze megállni a színpadon, és nincs már szüksége semmi más show-elemre.
– Egy rólad szóló könyvben olvastam, hogy valaki megjegyezte, miért mosolyogsz mindig a lemezborítókon, minek örülsz folyton…
– Egyre inkább igazolja az élet, hogy azt kapjuk vissza, amit adunk. Ha derűt sugárzom magamból, akkor a jó dolgok is könnyebben megtalálnak. Nem mondom, hogy nem sírok néha én is magamban, de muszáj, hogy mosolyogjak az emberekre.
– Mi lehet az oka, hogy a Neotonnak sikerült áttörnie a határokon?
– Folyamatosan nagyokat álmodtunk, és megtanultuk, hogy minden elért eredménynek örülni kell. A távol-keleti és a spanyol vonal nagyon bejött nekünk, de voltak korlátaink. Akkoriban innen nagyon nehéz lett volna többet elérni. Nem akartunk más országból ugrani, mindig itthon maradtunk. Az is lehet, hogy talán öt évvel korábban kellett volna kezdenünk a terjeszkedést. Nem lehetett a keményebb hidegháborúban jobban nyüzsögni. Nehezen hittek bennünk itthon az emberek, de így is sikerült ezt a példátlan sikert elérnünk. Minden lehetséges, csak akarni kell!
– De vajon miért nincs még mindig világsztárunk?
– Egyrészről ez valahol szégyen is, hogy egyetlen multinacionális cég sem kapott még ki egy zenekart vagy énekest, hogy kint befuttassák. Olyan tehetségeink vannak, mint Dukai Regina vagy Farkas Zsófi, sorolhatnám a neveket, és nem tudom megérteni, hogy a multicégek miért nem segítenek. A Princess vagy Edvin Marton kint is népszerű, de ezekben nincs akkora sztori, hogy címlapra kerüljenek. Az etnopophoz senki sem mer igazán hozzányúlni, pedig szerintem abban lenne a megoldás. Sebestyén Márta egyszer közreműködött a Deep Forest lemezén, és egyből Grammy-díjat kaptak érte.
– Mivel töltöd az idődet, amikor éppen nem lemezt készítesz vagy koncertre készülsz?
– Az éjjeliszekrényemen állnak a könyvek, amelyeket olvasgatok esténként. Ezoterikus irodalom, kémtörténetek, de Ken Follett regényei is vannak köztük. Szeretem az ismeretterjesztő csatornákat, de vannak állataink is, két kutya és egy macska. Most gitározni is tanulok. Régen Babos Gyula tanított játszani, de az akkor abbamaradt. Ha így folytatom, nyáron egy-két dalban már én is közreműködhetek gitáron.
– Fiad, Dávid is lassan férfikorba ér. Gondolom, már a párválasztás is téma nálatok otthon…
– Engem nagyon féltettek a szüleim, ezért a diákszerelem kimaradt az életemből. Örülök, hogy Dávid ezt átélheti. Már egy éve van barátnője, szépen összecsiszolódnak. Nekem fontos az ő boldogsága, de figyelek, nehogy baj érje. Remélem, hogy amit tőlem hall, azt tudja hasznosítani. Tizenhat éves, ő dobol a koncertjeinken. Egyelőre a zene érdekli a legjobban. Zongorázik, gitározik, de a dob a kedvence.
– A végére tartogattam a legnehezebb kérdést: ha egyetlen dalt kellene választanod a saját repertoárodból, abból a több mint ötszáz dalból, amelyet elénekeltél, melyik lenne a legkedvesebb?
– A „Smile again” az első a kedvenceim között. Egy kanadai film betétdala volt, Japánban és Koreában a mai napig nagy slágernek számít. Ez áll a legközelebb a szívemhez.
Fotók: Lónyai Krisztián
Neoton Família.lap.hu
Sztár.lap.hu
Énekesnő.lap.hu