Feke Pál: Visszahúzódó ember vagyok

Tíz éve játszik főszerepeket különböző színpadokon, az országosan ismertté mégis csak most, a műsornak köszönhetően vált. Feke Pál hatalmas hangja és mindent elsöprő energiája mögött nagyon is érző lélek lapul, aki tudatosan halad előre az útján, és pontosan látja, hogy merre kell mennie.

Júniusban Budapesten, augusztusban Szegeden, novemberben pedig Debrecenben láthatja a közönség, hogy milyen király lett Pali.

– Volt benned kétség afelől, hogy megkapod a rockopera címszerepét?

– Nagyon fontos megemlítenem, hogy sokat gondolkodtam, el kell-e indulnom egy ilyen jellegű műsorban. Havi húsz előadásom volt előtte, boldog embernek mondhattam magam, de valami mégis hiányzott az életemből. Közel negyven főszereppel a hátam mögött nagyon motivált, hogy egy ilyen nagy volumenű előadásban is szerepelhessek. Az István, a királyon nőttem fel, és minden magyar ember számára nagyon fontos ez a mű. Talán az egyetlen olyan rockopera, amelyet szinte mindenki ismer. Huszonöt évvel a bemutató után is megállja a helyét, és most is aktuális, elgondolkodtató. Őszinte leszek, hiányzott az a fajta ismertség és elismertség is, amelyet egy ilyen jellegű televíziós műsor adhat. Visszatérve a kérdésre, nem voltam biztos abban, hogy enyém lesz a címszerep, de az erőt éreztem magamban ahhoz, hogy eljátszhassam. Büszke vagyok arra, hogy részese lehettem ennek a műsornak és hogy tagja lehetek ennek a társulatnak. Sokat tettem fel erre a válogatásra, le kellett nulláznom magam, sokat veszíthettem volna, de végül rengeteget kaptam.

– Mi mindent tanultál a válogatás alatt?

– Nagyon különleges dolog a televíziózás. Hiába álltam tizennyolc éves korom óta a színpadon, a kamerák előtt tudomásul kellett vennem, hogy máshogy kell játszanom. Itt sokkal kisebb gesztusokkal, más mimikával dolgozik a színész. Nagyon nagy alázatot is tanultam az eltelt hónapok alatt. Nekem kimaradt az életemből a statisztakorszak. Szinte azonnal főszerepeket kaptam, ezért eleinte frusztrált, ha a műsorban valaki mögött kellett állnom, és csak jelzésértékűen voltam jelen a színpadon. A párom meg is jegyezte, hogy ilyenkor látszott az arcomon, hogy befeszültem. Nem degradálás a részemről, hogy nem vállaltam korábban kis szerepeket, egyszerűen így hozta az életem, hogy főszerepek követték egymást. Meg kellett tanulnom, hogy mennyire fontos a színpadi alázat, erre is nagyon jó volt A Társulat.

– Játszottad már az István, a király három szerepét is korábban. Melyik a kedvenc hősöd a műből?

– Istvánt csak koncerten énekeltem, Koppány egy amerikai turnén voltam, itthon pedig Tordát volt szerencsém játszani. Természetesen István figurája volt számomra a legcsábítóbb.

– Mennyiben lesz más a Szikora János-féle rendezés a korábbiaknál?

– Sokban, de nem szabad ettől megijedni. A művet újrahangszerelték, de nem modernizálták. Gyönyörű díszletek között, fantasztikus jelmezekben állunk majd a közönség elé. Az én Istvánom más lesz a korábban megszokottnál. Nagyon erős karakter, aki odaszólogat Koppánynak, nem egy statikus figura. Itt tényleg elhiszi majd a néző, hogy a jobb győz.

– Mennyi idődet foglalja le most a próba?

– Reggel hétkor kelek, kicsit kondizom, tíztől pedig már próbálok, egészen estig. A szünetekben interjúk, megbeszélések vannak. Most fejeztük be az előadáshoz készülő lemezt is, és már szervezek egy turnét is.

– Milyen rendező Szikora János?

– Sok nagyon nagy volumenű előadást rendezett már, mégis teljes erőbedobással dolgozik. A próbák alatt engem többször megindított, hogy mennyire tiszteli a színészeket. Konkrét elképzelései vannak az előadásról és a szerepekről, de hajlandó meghallgatni az ötleteinket, és több helyen be is építette az előadásba ezeket.

– Van olyan szerep, amelynek a kedvéért újra belevágnál egy hasonló válogatásba?

– Most azt mondom, hogy nincs. Ez egy nagyon kemény időszak volt, István szerepe nagyon motivált, és az, hogy picit elismerjenek, odafigyeljenek rám. A Nyomorultakból egyszer örömmel elénekelném Jean Valjean vagy Javert szerepét, de azt nagyon átgondolnám, hogy mit tennék meg érte.

– A magánéletedben hozott-e változást a műsor?

– Nagyon boldog kapcsolatban éltem ezelőtt is, a páromnak is köszönhetem, hogy ezt végig tudtam csinálni. Egy éve vagyunk együtt, és valahol egy próbatétel is volt mindkettőnk számára ez a pár hónap. Fontos számomra, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatban éljek, és a párom maximálisan támogat, illetve el tudja fogadni ezt a munkatempót, amelyet a színészet követel tőlem. Nem hiszem, hogy megváltoztam volna. Sokan tartanak nagyképűnek, de csak addig, amíg meg nem ismernek. Az a legfontosabb, hogy őszinte tudjak maradni. Ha az ember elkezd kamuzni, azt a közönség is megérzi, és akkor minden a visszájára fordulhat.

– Évek óta főszerepeket játszol musicalekben, de igazából nem tartozol egyetlen társulathoz sem. Ez előnyökkel jár, vagy látod a hátrányait is?

– Az az előnye, hogy mondhatok nemet olyan szerepekre, amelyeket nem érzek magaménak. A hátránya az, hogy hiányzik az a fajta műhelymunka, amely egy csapatot, egy összeszokott társulatot jellemez. Ezért is örülök, hogy most ennek a csapatnak részese lehetek.

– Az elmúlt héten volt a születésnapod, hogyan ünnepelted?

– Csak egy családi összejövetel volt, nem vagyok nagy bulizós. Soha életemben nem voltam például diszkóban! Most Dunakeszin élünk, ebből is látszik, hogy én inkább visszahúzódó ember vagyok. Szeretnék még kijjebb költözni Pesttől, valahova a Pilis környékére. Inkább autóval járok be naponta a fővárosba, de nekem megéri, hogy a természethez közel ébredhetek reggelente.