Eszter csak látszólag viseli a kalapot

Jellegzetes érces hang szól a telefonba, mikor egyeztetjük ezt a beszélgetést. Kicsit liheg, de gyorsan elmagyarázza, hogy éppen a bicikliről szállt le, amikor megcsörrent a mobilja. Kétgyermekes anya, dalszerző, énekesnő, és még mindig van energiája, hogy valami újba kezdjen…

– Második albumodon főként régi magyar filmek betétdalai hallhatók. Honnan jött az ötlet, hogy ezeket dolgozd fel?

– Ezeken a dalokon nőttem fel, míg anyu dolgozott, nagyanyámmal néztük a tévében a régi filmeket. Kicsi voltam, a történeteket nem mindig értettem, de ezek a slágerek megmaradtak bennem. Igyekeztünk úgy megoldani, hogy ne „haljanak bele” a régi dalok abba, hogy feldolgozzuk őket. Modernebbek lettek, de megmaradt az eredeti hangulatuk. Most a harmadik albumon dolgozunk. Írjuk a számokat, de én képtelen vagyok nyomás alatt dolgozni, meg elkapkodni sem akarjuk.

– Milyen lesz a harmadik album?

– Az első lemezhez hasonló rockos szerzemények lesznek, de szeretném meglepni az embereket, ezért valószínűleg duettlemez lesz olyan emberek közreműködésével, akiket nagyon kedvelek emberileg is és szakmailag is. Szerencsém van, mert Tomi csinál szinte mindent. Ül a stúdióban, és szépen összerakja a lemezt.

– Énekesnő és főállású édesanya is vagy. Mekkorák most a gyerkőcök?

– Edi másfél éves, Armand négy hónapos. Anyukám és nagymamám sokat segítenek. Esetenként megoldhatatlan, hogy velük legyek, hiszen vannak fellépéseink. Ilyenkor ők vigyáznak rájuk. Reggel átmegyünk nagymamámhoz, reggelizünk, és indulhat a nap.

– Tervezitek a harmadik bébit is?

– Nem fogalmaztuk meg, de nem bánnám, ha lenne most egy kis szünet. Nagyon hamar jött egymás után a két gyerek. Nem zárkózom el egy harmadiktól, de nem is akarjuk mindenáron.

– Látszik már rajtuk a zene iránti érdeklődés?

– Nagyon. Amikor a stúdióban dolgoztunk, Edi tíz hónapos volt, és azt vettem észre, hogy rángatózik. Nem értettem, mi lehet a baj, de kapcsoltam, hogy táncol. Szerintem nagyon muzikális gyerekek lesznek. Érdekes, hogy nekem nincsenek olyan emlékeim, hogy kiskoromban produkáltam volna magam.

– A Megasztárba Gyuláról érkeztél, és oda is költöztetek vissza Tomival. Nem hiányzik Budapest?

– Sosem akartam felköltözni a fővárosba. Gyula tökéletesen megfelel nekem. Megvan a kisvárosoknak is az előnyük. Például tudom, hogy mit hol lehet kapni, nem kell bolyongani az üzletekben, célirányosan lehet vásárolni. Mások az emberek is. Nem röhögnek ki, ha végigbiciklizem a városon. Azt is szeretem, hogy itt a Gyulai Várszínház előadásai mellett dzsessz-, bluesfesztiválok is vannak. Tomi is megkedvelte ezt a légkört. Számára fura volt, hogy itt mindenki ismeri egymást, és integetnek az emberek, ha kilépünk a kapun.

– Változott a viszonyod azokkal az emberekkel, akik még a műsor előtt ismertek?

– A régi barátaim felköltöztek Pestre. Nem vagyok közöttük különleges, hiszen mindannyian valamilyen karriert futottak be. Tomival nem nagyon élünk társasági életet. Picik még a gyerekek, de amúgy sem igénylem azt a fajta életet, hogy mindig legyenek körülöttünk emberek.

– Tartod még valakivel a kapcsolatot az egykori versenytársaid közül?

– Varga Feriéket nagyon bírom, Hoffmann Mónikát, Puskás Petit is szeretem, Széles Izabellának szöveget is írok a készülő lemezére, de nem járunk össze sűrűn velük.

– Mennyire vagy Gyulán megkülönböztetett személyiség?

– Szerencsére nem sztárolnak. Ha nincs rajtam kalap, nem is nagyon ismernek fel az idegenek. Nem várom el, hogy előnyeim adódjanak azért, mert néha szerepelek a tévében. Nem íratok magamról cikkeket a helyi lapban sem. Nincsenek allűrjeim, például sofőrünk sincs.

– Ha már a fejfedőknél tartunk… otthon ki viseli a kalapot?

– Nem is tudom. Lehet, hogy én, de alapvetően mindent meg tudunk beszélni. Tominak vannak igényei: legyen mit enni, legyen hova lefeküdni, mindig legyenek gitárhúrjai, de ezenkívül nem nagyon akar belefolyni a dolgokba. Nem szól bele, hogy milyen csempe legyen a fürdőben, vagy hogy milyen ruhát adjunk a gyerekekre. Mivel én hozok több döntést, ezért látszólag én viselem a kalapot, de mindig megbeszélünk mindent.

– Mennyire sokkol, hogy a szülésekkel felszaladt rád néhány kiló?

– Négy hónap telt el Armand születése óta, még szoptatok. Nem vagyok hiú, megtehettem volna, hogy elbújok a világ elől arra az időre, amíg lefogyok, de eszembe sem jutott. Nem is fogyókúrázom. Nem hiszem, hogy ez lenne most az elsődleges, majd magától visszaáll az az állapot, amikor újra felvehetek egy miniszoknyát. Tudom, hogy vannak nők, akik a karrier érdekében nem szoptatnak, és őrült módon diétáznak azonnal a szülés után, de én nem ilyen vagyok. Sokat kerékpározom. A két terhességem előtt is harminc kilométereket tekertem naponta. Itt mindenki bringával közlekedik. Tomi is csatlakozott már hozzám.

– Ha egy napra cserélhetnél egy történelmi személlyel vagy sztárral, kit választanál?

– Kizárólag a praktikum vezérelne. Csak azért bújnék valaki más bőrébe, hogy megakadályozzak eseményeket. Sztárral sosem cserélnék, de – mondjuk – kipróbálnám, hogy milyen lehet, ha valakinek olyan hangja van, mint Christina Aguilerának…

– Figyeled a lapokban, hogyan alakul a világsztárok élete?

– Nem érdekel mások magánélete. Ezeket a lapokat el sem olvasom. Ha valakit kedvelek, annak megveszem a lemezét, ezzel tisztelem meg.

– Énekesi karrieredben történt már olyasmi, amit utólag megbántál?

– Talán az, hogy a második videoklipemnél a kiadó ragaszkodott ahhoz, hogy a Szerelemháború című dalomhoz forgassunk kisfilmet, pedig én A rock ’n’ roll én vagyok című dalomhoz szerettem volna. Ma már jobban érvelnék a mellett a dal mellett, a közönség visszajelzéseiből is kiderült, hogy nekem lett volna igazam.

– Ha nem énekelnél, mivel foglalkoznál?

– Webdesigner és lakberendező végzettségem van, de az utóbbinak eddig nem vettem sok hasznát. Az otthonunkat most a saját ízlésem szerint rendezem be. Imádom a punkstílust, ez dominál majd. A hűtőnk például egy angol zászló mintázatát viseli majd.

– A továbbtanulás foglalkoztat még?

– Nagyon érdekel a jogi kar. Sajnos, későn jutott eszembe, hogy beadjam a jelentkezésemet, de szeretnék majd felvételizni. Történtek körülöttem mostanában olyan dolgok, hogy kénytelen voltam pereskedni, és közben rákaptam az ízére.

– Ha jönne egy világhírű producer, aki kivinne Amerikába, milyen életet tudnál elképzelni ott magadnak?

– Nincs az a pénz, amiért elmennék innen. A dalszövegem az egyetlen kifejezőeszközöm. Sokkal jellemzőbbek rám a dalaim mondanivalói, mint a hangom vagy az énekstílusom. Azt sem bírnám, ha beszippantana a sztárgyár, és menedzserek mondanák meg, hogy mit hogyan csináljak. Nem vagyok alkalmas a világsztárságra. Tomi sokkal inkább képes lenne erre. Ha ő kapna egy ilyen ajánlatot, örömmel vele tartanék, de biztos, hogy akkor is hamar visszajönnénk.

Lapajánló:

• Megasztár.lap »
• Zene.lap »
• Sztár.lap »