Péterrel törzshelyén, egy budaörsi kávéház hangulatos teraszán beszélgettem, ahol elárulta: már a szülőszobában megkezdte felesége, Nóra puhítását, így nincs kizárva, hogy a kislány után hamarosan megérkezik a tizedik Gerendás is.
– Flóra lányod érkezésével kilencgyermekes édesapa lettél. Korábban is előfordult a családodban a tiédhez hasonló népes família?
– Csak a családfa távoli ágán, az ükapámnál, akinek tizenegy gyermeke volt. Általában azonban a kétgyerekes modell volt jellemző. A bátyámmal mi is ketten vagyunk testvérek, ezért kezdetben én sem gondoltam, hogy ekkora családom lesz. Aztán valahogy mégiscsak megéreztem ennek az ízét.
– Hányadik gyermeknél történt mindez?
– Talán a negyedik után lehetett, aki a mostani házasságomból az első gyermek volt. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha ebből az új családból is kapna egy testvérkét. Így született meg Hanna. Aztán meggyőztem a feleségemet, milyen jó volna, ha lenne még egy. Így született meg Robi, majd Ruben és Róza. És hát mondanom sem kell, ismét azt gondoltam, milyen jó lenne még egy. Akkor született meg a legfiatalabb gyermekem, Flóra.
– Elképzelhető, hogy gyarapodik a család?
– Ez teljes mértékben a feleségemen múlik. Én általában már a szülőszobában igyekszem rábeszélni a következőre, és megkezdem a puhítást: ugye nem ez lesz az utolsó?
– Hogy lehet ilyen sok gyerek között egyenlően elosztani a szeretetet és az odafigyelést?
– A szeretet végtelen. Nem arról van szó, hogy van egy mennyiség, amelyet szeletekre kell bontani. A szeretet bármeddig fokozható, csak az idővel áll hadilábon az ember, abból ugyanis nincs sok. Minél több gyermeke van az embernek, annál inkább képtelenségnek tűnik, hogy mindegyikre egyformán időt szakítson.
– Mi dönti el, hogy melyiküknek adsz többet?
– A szükség. Az, hogy éppen melyiküknek kell lelki vagy fizikai segítség. Az intenzitása persze egyforma a szeretetnek, de miután mindegyikük más, nem szerethetem őket ugyanúgy. Ezért aztán mindegyik gyerekemet máshogyan szeretem.
– Kilenc gyermek vállalása hallatlan önzetlenséget feltételez.
– Azt szokták mondani, hogy az ember csak a saját gyermekének tudja visszaadni azt a gondoskodást, amelyet a szüleitől kapott. Szerintem is így van ez, hiszen bizonyos szempontból minden gyerek önző. Követelései vannak: ezt vagy azt vedd meg nekem, ezt és ezt a játékot szeretném. A legönzetlenebb viszony a szülőé a gyermekével kapcsolatban, s éppen ezért ez a világon a legerősebb kötődés is egyben.
| Gerendás Péter és gyermekei |
– Elfoglalt művészként mennyire tudsz megfelelni a klasszikus apaszerepnek?
– Az, hogy egy apának milyen tekintélye van, kilencvenkilenc százalékban az anyán múlik. Rendkívül fontos, hogy milyen légkört teremt, milyen képet fest a gyerekeknek az apjukról. Ha azt érzik, hogy az apa tényező a családban, hogy fontos a véleménye, hogy ő dönt, ő az, akire fel kell nézni, ő a családfő, abban az esetben van az apának szava. Ha ezt nem érezteti az anya, akkor a férfinak borzasztó nehéz dolga van. Én tudok a gyermekeimre hatni, és felnéznek rám. Ha – mondjuk – felemelem a hangom, pontosan tudják, hogy annak jelentősége van. De ezt a feleségemnek köszönhetem, hiszen ő teremtett olyan légkört, amelyben nekem mint apának ázsióm van.
– Szövegeid központi témája a nő. Ha nem tudnám, hogy családos ember vagy, azt gondolnám, igazi nőcsábásszal beszélgetek.
– Imádom a nőket, s ez a hétköznapjaimat is végigkíséri. Nagyon-nagyon kedves vagyok velük, és ez nem pusztán megjátszott dolog. De ez nemcsak szeretet, hanem tisztelet is. Fontosnak érzem a nők szerepét. Rettenetesen szörnyű, szomorú és sivár világot élnénk nélkülük. Gyönyörűek a nők, s az ember – pláne itt Magyarországon – percenként elcsodálkozik azon, micsoda csodálatos hölgyek vannak.
– Mennyire voltál Casanova-típus? Persze most azokra az időkre gondolok, amikor még az lehettél.
– Miért? Most már nem lehetek? – mondja nevetve. – Nézd, sosem vittem ezt túlzásba. Lehet, hogy valamelyik olvasó most ellenvéleménnyel él, de alapvetően így volt. Persze lett volna rá igény… de sajnos csak az én részemről. Annak ellenére, hogy én a színpadon szabadnak és felszabadultnak tűnök, a magánéletben korántsem vagyok gátlástalan. Mindig féltem a kudarctól, ezért csak olyankor „támadtam”, amikor biztos voltam a dolgomban. Ha valaki visszautasított, az akár tíz évre is visszavetett engem. Egyébként számomra nagyon fontos az érzelmi motívum. Így volt ez egész életemben. El sem tudtam képzelni, hogy érzelmek nélkül egy számomra teljesen ismeretlen nőt rángassak az ágyamba.
– Az életedhez hasonlóan a zenédben is központi szerepet töltenek be az érzelmek.
– Így van. Mindez több motívumon keresztül is átível az alkotásokon. Az egyik ilyen az általad is említett nő, s bár ez utóbbi csak mostanában jelent meg, ilyen a gyermekek ábrázolása is. A legfontosabb mégis talán a humán értékek megfogalmazása: a szeretet szembeállítása a gyűlölettel.
– Mire készülsz mostanában? Várható újabb Gerendás Péter-lemez a közeljövőben?
– Elkészült a legújabb anyagom, amelynek „Bartók országában” lesz a címe. Van némi irónia és szomorúság a címben. Mondhattam volna József Attila vagy Ady Endre országát is. Azt a kérdést feszegetem, hogyan juthatott az ország ilyen mélypontra kulturálisan.