Heni minden percét és minden gondolatát a túlélőshow-ra készülés tölti ki. Ezért lazításképp úgy döntünk, vasárnap együtt ebédelünk valahol Budapest belvárosában. Az étteremben azt találgatjuk, vajon az őzcomb, a flekken vagy a jól bevált csirkemell legyen-e a nyerő. Egy kicsit gonoszkodom Henivel: megjegyzem, nekem teljesen mindegy, mit eszünk, de ő most tankoljon fel bőven finom ízekből, hiszen a dzsungelben maximum azt eheti majd, amit talál.
– Nem is tudod, mennyire beletrafáltál! Nem véletlen, hogy épp egy étterembe hívtalak, és minden falatot élvezettel fogyasztok el – válaszol Heni, majd a parmezánnal panírozott csirke mellett teszi le a voksát. – Pontosan tudom, hogy néhány nap múlva már nem jutok rendes ételhez. Viszont addig is minden időmet evéssel töltöm: egyrészt hogy legyen majd mit leadni a dzsungelben, másrészt hogy amikor ott esetleg szörnyűségeket eszünk, akkor emlékezzem a legfinomabb ízekre.
– Várod már az utazást?
– Nagyon! És tudod, miért? Mert az a legrosszabb érzés, ha félünk az ismeretlentől. Ezen a bizonytalan időszakon úgy túl lennék már! Tudni szeretném, mi vár rám ott, ahová megyek.
– Miért vállaltad el a műsort?
– Jó játék lesz. Önismereti tanfolyam, ami nem a pénz vagy a népszerűség miatt jó. Amikor kimondták, hogy Dél-Amerikába megyünk, egyből az villant be, hogy én még soha nem voltam külföldön. Persze nem számítva a Vajdaságot, ahonnan származom. Képzeld, életemben először fogok repülőgépen ülni!
– Akkor ez biztos fantasztikus élmény lesz! Szerinted mi újat fogsz magadról megtanulni?
– Nem tudom, de hidd el: én magam is nagyon várom a választ! Ezek az extrém körülmények mindenkiből kihozzák majd, ami a lelke mélyén lakik. Egy éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a kineziológiával. Érdekel ugyanis, hogy a problémákat hogyan lehet hatékonyan megoldani. Rájöttem, hogy annyi minden van, amit még saját magunkról sem tudunk. És hogy a félelmeinknek mindig oka van.
– Te mitől félsz most, a műsor kapcsán?
– Pontosan még nem tudnám megmondani, hiszen tényleg fogalmam sincs, mi vár ránk Dél-Amerika dzsungelében. És épp ez a legnehezebb: amíg nincs ott, közvetlenül előttem, mondjuk, egy krokodil, nem tudom, hogyan fogok reagálni. Lehet, hogy most azt gondolom, pánikrohamot kapnék, de akkor, abban a szituációban talán teljesen másképp reagálok majd. És lehet, hogy utána borzasztó érzés lesz, de legyőzöm magamban. Nagyon tudatosan készülök arra, hogy a fóbiáimon felülkerekedjek.
– Milyen módszerrel?
– A legfontosabb a pozitív gondolkodás. Hogy ne azt mondogassuk magunkban, amit érzünk, hanem azt, amit érezni szeretnénk. Tehát biztosan nem azt fogom ismételgetni, hogy Istenem, meg fogok halni, hanem azt, hogy nem történhet baj. Az állatok ugyanúgy félnek tőlem, mint én tőlük. És csak védekezésből támadnának. A feladatoknál is bízni fogok abban, hogy nem történik semmi baj.
A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában. Keresd az újságárusoknál! Most az ősz színeiben csillogó karkötőkkel is megvásárolhatod!
www.maximanet.hu
RTL Klub.lap.hu »
Celeb.lap.hu »
Megasztár.lap.hu »