Babaváróban Tisza Katával

Urbán Rita | 2008. Október 30.
A Pesti kínálat, a Reváns, a Magyar pszicho és a Doktor Kleopátra szerzőjét épp egy nappal ázsiai utazása előtt sikerült mikrofonvégre kapnunk.

Tisza Kata ezúttal kivételt tett, hiszen saját szerzőnk, és a Nők Lapja Cafe olvasói számára egy villáminterjú erejéig betekintést engedett féltve őrzött magánéletébe.

– Nagy lagzi volt, vagy csendes, szűk családi körben tartott ceremónia?

– Rajtunk kívül összesen két ember vett részt: a tanúk. Senkinek sem szóltunk, csak utólag a családnak. Abban hiszünk, hogy az esküvő intim pillanat két ember életében, amely nem a vendégseregről szól.

– Megváltoztatott a házasság?

– Nem a szertartástól érzem magam feleségnek. Ebben a kapcsolatban mindig is annak éreztem magam. A házasság mindössze azt erősítette meg, amit már azelőtt is tudtunk. Hogy életre szól.

– A férjed szakmabeli vagy civil?

– Szerencsére a lehető legtávolabb áll a nyilvánosságtól, és nem is igényli a publicitást. Az utóbbi egy évben én is teljes mértékben visszavonultam a szereplésektől, mert egyrészt inkább a magánéletnek akartam mindenestül átadni magam, másrészt pedig nem is éreztem magaménak a kortárs médiaközeget. Az írást és a műfordítást pedig a háttérben is tudom csinálni.

– Hogyan ismerkedtetek meg? Igazi szerelem volt első látásra?

– Színházban. Igen. Más szerelmet nem ismerek.

– Hogyan viseli a férjed az állandó médiaérdeklődést?

– Nem kell elviselnie, hiszen már egyáltalán nem élek reflektorfényben. Egyébként a tökéletes kapcsolatban mindkét fél elfogadja a másikat, feltétel nélkül. A mienk pedig ilyen, de ez természetes, hiszen az értékrendünk azonos. Megtanultam hinni benne, hogy az embernek van esélye egyszer az életben megtalálni a társát.

– Legújabb regényedről, a Doktor Kleopátráról azt nyilatkoztad, hogy eddig ez az első olyan írásod, amellyel igazán elégedett vagy. Miért?

– Ezt a könyvet érzem igazán érettnek, megmunkáltnak, átgondoltnak. Ezen dolgoztam a legtöbbet, és a legkevésbé hallgattam másokra. Ezután zártam le egy fejezetet, és nyugodtam meg. Úgy érzem, sok kérdésre adott választ. Arra is, hogy merre tovább. És merre ne.

Olvasd Tisza Kata blogját, a Katapultot!
Katt ide! »

– Volt olyan fejezet írás közben, amelyet megmutattál a párodnak, vagy ő csak a kész regényt látta? Hogyan vélekedett róla?

– Készen látta. De elsőként. Írás közben féltve őrzöm a szöveget, míg össze nem áll. Nagyon fontos a véleménye, és ért is hozzá. Neki is a kedvence.

– Úgy hallottam, Ázsiába utaztok, méghozzá nem is rövid időre. Mivel fognak kint telni a mindennapjaitok?

– Boldogsággal. A férjem egyik foglalkozása búvár, és a téli szezonban ott dolgozik. Én meg elkísérem, és a napfényben, a nyugalomban várjuk a babánk érkezését, mindentől távol, közben írok, fordítok, és besegítek a búvárbázis életébe.

– Ez a feltöltődés, az élménygyűjtés időszaka lesz, vagy esetleg máris újabb ötleteket forgatsz a fejedben? Mondjuk egy újabb regény, újabb televíziós vagy rádiós műsor…?

– Médiaszereplést semmiképpen sem tervezek a közeljövőben. Elsősorban egymással szeretnénk foglalkozni, és készülni a nagy eseményre, hiszen ez a legfontosabb az ember életében. Közben természetesen dolgozom is, mert az is lényeges, hogy egy nő megőrizze nemcsak a testi, de a szellemi frissességét is. Nemrég fejeztem be a legendás Rolling Stone magazin interjúiból készült kötet fordítását, és elkezdtem magyarra ültetni egy kortárs amerikai regényt. Emellett készül a saját regényem is. Már az új korszakból.

Könyv.lap.hu »
Magyar regény.lap.hu »
Novella.lap.hu »

Exit mobile version