Alig ért haza Pekingből, már indult is tovább. Az ázsiai megmérettetés után pihent egy kicsit Európa két szegletében, de már utazott is tovább, egy harmadik kontinensre, Dél-Amerikába, ahol újabb kihívás várta. Mert Natasa a játék megszállottja! Az olimpia után most az RTL Klub Celeb vagyok, ments ki innen! című valóságshow-jának egyik szereplője lett. Az indulás előtti napon beszélgettünk vele, illetve a róla készült képek is ekkor születtek. Hol máshol, mint egy erdei játszótéren…
– A portugáliai és a törökországi nyaralás feledtetni tudta az olimpia feszültségét, fáradtságát?
– Nem volt mit, ez az életem. Folyton utazom. Most pedig folytatódhat a megszokott rutin.
– Az eddigi utazásaid kényelmesek és békések voltak, de most a dzsungelbe készülsz. Újabb távollét a vőlegényedtől, Csányi Szilárdtól…
– Az lesz nehéz, hogy nem is beszélhetünk telefonon. Pedig a hangja enyhíthetné a hiányát…
– Nincsenek pénzgondjaid, nagyobb ismertségre sincs szükséged. Miért vállaltad el az utat?
– Azért ne gondold azt, hogy felvet a pénz… De egyébként nem csak az anyagiak miatt vállaltam a dolgot. Soha nem volt alkalmam arra, hogy kívülről figyeljem magam. Ez az, ami izgat.
– Fizikailag nehéz lesz kimeríteni téged. De van, ami elszakíthatja nálad a cérnát?
– Minél éhesebb leszek, és minél melegebb lesz, annál könnyebben előjön majd a rossz oldalam. Bírni fogom, de az biztos, hogy egyszer-kétszer hangos leszek. Talán még veszekedni is fogok. Ha valami ugyanis zavar, szólni szoktam miatta, és ha nem változtat a magatartásán az illető, bizony nem leszünk barátok… Élelemért cserébe egyébként sok mindent kibírok.
– Az edződ mesélte, hogy a papád eredetileg nem szerette volna, hogy kajakozz. De te mentél a bátyáid után. Először alig győzték kivárni, míg a te hajód is beér. Aztán fordult a kocka…
– Igen, egy kicsit leelőztem őket, de lassan ők is összekapják magukat. (Nevet.) Egyikük szintén ott volt az olimpián, és ezüstérmet szerzett, csak ő hazai színekben.
– A történelem alaposan beleszólt az életedbe, hiszen a Vajdaságban születtél. Mennyit éreztél közelről a délszláv háborúból?
– Lőttek rám, amikor kajakoztam. Persze a Duna egyik fele horvát, a másik szerb. Lehet, hogy csak figyelmeztető lövések voltak, de azért nem volt jó élmény… Még csak tizenöt éves voltam. Utána elvágva éltünk a nagyszüleimtől, és ez gyerekként nehéz volt. Gondolj bele: szeretsz valakit, de mégsem láthatod évekig. Aztán Mohácson sikerült találkoznunk.
– Édesapád világbajnok kajakos volt, és a két bátyád is élsportoló. Te vagy az egyetlen, aki 18 éves korod óta Magyarországon edzel, és magyar sportolóként szerepelsz. Nem lehetett könnyű döntés, hogy átköltöztél a határon.
– Nem lehetett mást tenni. Amíg lehet, otthon kell maradni, mert az ember legyen patrióta, meg mit fognak mondani az emberek… Addig bírtuk, amíg már kajára sem volt pénz… Éveken át a sajátunkból mentünk versenyekre, kajakokat vettünk, nem is egyet, hármat. Aztán édesapám úgy gondolta, csak itt kaphatom meg a fejlődéshez szükséges feltételeket.
– Mit szóltak Szerbiában ahhoz, hogy eljöttél?
– A mai napig azt érzem, hogy nem büszkék rám. Valahogy úgy érzik, ez a siker nem az övék.
– És a magyarok?
– Ők büszkék, és ez nagyon tetszik. Nem is a pénz számít, hanem hogy kiálltak mellettem.
www.maximanet.hu
Olimpia.lap.hu »
Kajak-kenu.lap.hu »
RTL Klub.lap.hu »