Szulák Andrea: Rozina csodás kiscsaj!

Miről (illetve kiről) másról is szólhatna mostanában Szulák Andrea élete, mint másfél éves kislányáról, Rozináról?

„Rozina nem csupán napfény számomra, hanem egy egész bolygó költözött vele az életembe! Nem is olyan régen már kezdtem berendezkedni arra, hogy középkorú művésznőként, gyerek nélkül, és talán szerető társ nélkül élem majd le az életemet – aztán egyszer csak tele lett a lakás a párom, Gábor, majd a kislányom cuccaival. Szerencsére teljesen másféle életet élhetek, mint amit elképzeltem: visszafiatalodtam, és szünet nélkül tanulok, tanulok… Rozina csodás kiscsaj, mondhatom: az anyák álma! Rettenetesen sok szorongás volt bennem, amikor vártam őt. Persze majd’ kibújtam a bőrömből örömömben, hogy gyerekem lesz, de féltem is attól, hogy milyen anya leszek… Már nem élt az anyukám, kitől kérhettem volna tanácsot? Rengeteg félelmem volt a terhesség alatt, most is kínoznak időnként, de a kislányom megnyugtat. Rozinával mindent ösztönből kellett csinálnom, és eddig minden simán ment, még a szoptatás is. Csodás időszak volt, amíg szopott, és nagyon megviselt, amikor kilenc hónapos korában – egyik napról a másikra – abbahagyta. Nagyon sírtam – ő pedig kacagott. Hogy lesz-e kistestvére? A gondolat is jólesik, de nem tudom, nem volna-e istenkísértés, ha családbővítést terveznénk. Én már megkaptam őt, akire annyira vágytam, akiről negyven felett egyre inkább lemondtam, és kevés ahhoz a nap huszonnégy órája, hogy ezért hálát adjak. De őt még fel kell nevelnem, és talán nem mernék még egy gyereket vállalni a szorongásos alkatommal…”

„Rozina reggel nyolcig hagy minket aludni, ébredés után együtt játszunk az ágyban, majd hármasban reggelizünk, és ha nincs semmi munkám, irány a játszótér! Tornacsukában, farmerben, smink nélkül, kócosan is mehetek a játszótérre – én ott csak egy hétköznapi anyuka vagyok, nem pedig „művésznő”. Szerintem lágyabbá váltam, mióta anya vagyok: például amikor zsűritag voltam A Társulatban, minden fiatal szereplésekor csurgott a könnyem, elképzeltem, mi lenne, ha az én lányom kerülne ilyen helyzetbe, ha most kezdené megvalósítani az álmait.”

„Rozina bármit megeszik: most éppen körtét adok neki tízóraira, de tegnap egy étteremben lazán végigette a menüt: levest, libasültet és palacsintát. Nyugodt kiscsaj, és én nyugodt anyuka vagyok. Nyugodt és erős. Akkor is erős voltam, amikor valójában gyengének kellett volna lennem. Sok mindenen átestem: anyám halálán, a válásomon, a szakmai kudarcokon, sikereken, szerelmen, magánéleti boldogságon, szülésen. Erős lettem, és a kislányom még erősebbé tesz.”

– „Gábor magabiztos férfi, és vele igazán bújós, nőcis tudok lenni. A hivatásom miatt nincs könnyű helyzetben, de büszke rám, és szórakoztatja az a világ, amelyben dolgozom. Neki én nem „művésznő” vagyok, hanem gyereket nevelő, főző, szerető, olykor a problémáival küszködő, harsogó nőci, akivel a hétköznapjait éli…”

– „Sminkelnek a Szulák és Más felvétele előtt. Ebben a műsorban olyan témákról beszélgethetek, amelyekről szeretnék, olyan vendégekkel, akik érdekelnek.”

– „Rozina szereti a kamerát – vagy a kamera szereti őt? Nem tudom, csak azt, hogy bármerre vinné az útja, bármilyen pályát választana is, én ott leszek támaszként mellette.”

– „Gábor csodálatos apa. Az elmúlt három hónapban rengeteg munkám volt, és Rozina az apukájával több időt töltött, mint velem. Érdekes, hogy míg én esténként énekelek vagy mesélek neki, addig Gábor inkább beszél hozzá, így altatgatja. Nagyon sokat segített, hogy Gábor a „hajtós” időszakomban szinte teljesen levett rólam minden egyéb terhet. Most lassanként visszaáll a régi rend: egyre többet vagyok otthon, és újra sok időt tölthetek a kislányommal.”

A teljes riportot (még sok-sok exkluzív képpel) az e heti Nők Lapjában olvashatjátok!