– Szeretem a színészeket, és szeretek dalszöveget írni – mesélte Bereményi Géza a produkcióról. – Amikor összebeszéltünk Dés Lászlóval, hogy színészeknek kellene dalokat írni, ugrottam is az első szóra. Egyáltalán, ez a vállalkozás olyan volt, hogy mindannyian nagy kedvvel vágtunk bele. Szinte magától értetődő volt minden.
Egy színész, ha prózai szerepet játszik, akkor – minden látszat ellenére – nincs közvetlen kapcsolatban a publikummal. Egy előadást szolgálva legfeljebb néhány kivételes színházi pillanat jut számára, amikor nézőivel eggyé válhat, hiszen szerepet alakít. Képzeljük el, micsoda örömöt okozhat neki, ha közönsége felé fordulva énekel, és közben érezheti a dal hatalmát, ami abban rejlik, hogy közvetlen megszólításra képesít. A legtöbb színész vágyik arra, hogy dalt énekeljen. Ezt tapasztaltuk Dés Lászlóval, a zeneszerzővel, amikor sok évvel ezelőtt belevágtunk ebbe a műfajba, és többek között ezért sem tudtuk mindmáig abbahagyni.
Négy kiváló és tapasztalt színésszel kerültünk így munkakapcsolatba, ami rendkívüli alkalom.
A másik az, hogy két nőről és két férfiról van szó. Az, ugye, két pár, és ez a felállás máris helyzeteket teremt.
Éveken, évtizedeken át gyártottuk a dalokat, köztük többéves szünetekkel, de újra meg újra visszatérve hozzájuk. Először Udvaros Dorottyának írtunk. Azután a Básti Juli–Cserhalmi György-párosnak, és most Kulka Jánossal lett kerek a kép és teljes a szereposztás, négyük éneklési és játékkedvével.
Forrás: Orlaiprodukcio.hu