Walesi hercegnőként ruhatára számos célt kellett szolgáljon: szüksége volt megfelelő ruhákra a királyi család tagjaként rá váró kötelezettségekhez, külföldi utazásokra, jótékonysági munkához, illetve a rengeteg olyan hivatalos eseményre és jótékonysági estélyre, melyekhez alkalmi ruha illett.
Eljegyzése első percétől kezdve minden egyes ruhadarabját, minden új kiegészítőjét és frizuráját elkerülhetetlenül részletesen szemügyre vették és kitárgyalták.
A hercegnő tudatában volt, hogy emberek milliói követik az általa diktált divatot, és hogy a tiszteletére összegyűlt tömegek pompát és csillogást várnak. Azzal is tisztában volt, hogy a személyére irányuló nemzetközi médiafigyelmet jó célok szolgálatába is állíthatja, hogy így szerezzen pénzt az általa lelkesen támogatott jótékonysági szervezeteknek.
A kiállításon 28 ruhája tekinthető meg a nyolcvanas évek elejétől kezdve egészen utolsó nyilvános szerepléséig. Felfedik öltözködési stílusának elkerülhetetlen változását, és azt, hogyan vált fiatal lányból magabiztos, felnőtt nővé.
A nyolcvanas években a hercegnő a brit divatipart támogatta, és olyan tervezők ruháit hordta, mint Victor Edelstein, Murray Arbeid, Belville Sassoon, Catherine Walker, Bruce Oldfield és Gina Fratini. Dianának köszönhetően a hagyományos szabásvonalú, hétköznapi és romantikus alkalmi ruhák hagyományát folytató brit divat a nemzetközi érdeklődés reflektorfényébe került. Más fiatal nőkhöz hasonlóan ő is sokat kísérletezett, és nem minden öltözéke bizonyult teljes mértékben sikeresnek, ám a kilencvenes években valami egészen új dolog történt. A hercegnőnek addigra birtokában volt az a függetlenség és tapasztalat, amellyel létrehozta egyedi, saját stílusát. Továbbra is hordta a brit tervezők, különösen Catherine Walker és Jacques Azagury ruháit, de egyre inkább fordult olyan külföldi tervezőkhöz, mint Versace, Valentino és Chanel. Stílusa nemzetközivé vált, kifinomult, egyszerű vonalakkal. A hatás az apró részletekben rejlett, melyek védjegyévé váltak: remek szabású ruhák és hozzájuk illő kiegészítők: kézitáska, ékszer és cipő.
Diana a késő huszadik századi divat egyik meghatározó ikonjává vált.
Képgalériánkban láthatsz egy kis ízelítőt Diana ruháiból!
Diana egyszer megjegyezte, hogy jobban örülne, ha dolgozó nőként gondolnának rá, és nem divatbábként. Diana imádott öltözködni: szenvedélye és hivatalos kötelessége is volt a ruházkodás.