Szülei csepeli házában látogattuk meg Palcsó Tamást, ahol mostanában éli mindennapjait. Már az autóbaleset előtt hazaköltözött, miután szakított akkori barátnőjével. Noha nem tudhatta, mi vár rá, ma már úgy érzi, szerencse, hogy így alakult. Hiszen a következő hónapokban nagy szüksége volt szülei odaadó ápolására.
Mi történt valójában?
„Annyi mindent írtak a balesetünkről, és én szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba” – mondja Tomi. A nappali kanapéján ül, férfias ingben, mellényben, sötét ruhákban. Egy pohár gyümölcslevet tölt, látszik óvatos mozdulatain, hogy még nem gyógyult meg teljesen. „Az egyik barátommal szórakozni mentünk. Iszogattunk, beszélgettünk, aztán végül, mikor éreztük, hogy kissé becsíptünk, eldöntöttük, hogy hívunk egy kisegítő sofőrt, aki az én autómmal mindkettőnket hazavisz. Pénzügyileg azonban elszámoltuk magunkat, s kiderült, nincs annyi nálunk, hogy hazáig vitessük magunkat. Így egy ponton a sofőr kiszállt, kifizettük a pénzét, s a barátom vállalta, hogy innen már hazavezeti a kocsimat. Mivel úgy láttam, tökéletesen éber, beleegyeztem a dologba. Ekkortól kezdve viszont már kiesik minden… állítólag sokan fölhajtanak arra az útpadkára, amivel mi is összetalálkoztunk, csak nem mindenki megy neki utána egy oszlopnak. Hatalmas szerencsénk van, hogy élve emeltek ki az autóból.”
A mozgás még nem megy fájdalom nélkül
Tomi az orvosok szerint nem szenvedett nagyon súlyos sérüléseket, ám a lábadozása mégis hónapokra elhúzódik. A baleset után nem sokkal ugyanis kiderült, hogy az idegpályáival van probléma. „Nagyon megijedtem, amikor az egyik kezem nem úgy mozgott, ahogy szerettem volna. Én, aki mindig is gitároztam, képtelen voltam finom mozdulatokra, vagy megszorítani valamit a kezemben. Már jobban vagyok, de még mindig nem az igazi. S tudom, ez azon a néhány fellépésen is látszott rajtam, amiket a baleset óta elvállaltam. A Csináljuk a Fesztivált szilveszteri műsorában például nem tudtam lejönni a színpad lépcsőjén, így egy bárpult mellett énekeltem, s nem is igazán éreztem magam jól.” Szerencsére Tomi barátja is gyógyulgat, ám az énekes apukája azt meséli, amikor az összetört autót meglátta, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy „csak” ennyi baja lett a fiúknak. „Fogalmam sem volt, egyáltalán hogy szedték ki őket a roncsból. Nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy nem veszítettük el a fiunkat. Az édesanyjával nem vontuk őt felelősségre, biztosak vagyunk benne, hogy Tomi sokat tanult az esetből és hátralévő életében nem fog alkoholos állapotban kocsiba ülni” – mondja Tomi édesapja.
Újra szerelmes!
„Azt szeretném, ha a fiatalok okulnának a velünk történtekből – jelenti ki Tomi. – Remélem, felhívja a figyelmüket arra, hogy nem is kell olyan sokat inni ahhoz, hogy baj történhessen. Engem a baleset megváltoztatott, átformált. Úgy érzem, felnőttem attól, ami történt, és ezen túl sokkal felelősségteljesebben fogom élni az életem.” Tomi egyelőre gyógytornázik, sokat pihen, és ha ereje engedi, új lemezét népszerűsíti. Abban bízik, hogy tavaszra, mire a szezon beindul, már sokkal jobban lesz és, minden felkérésnek eleget tehet. Szülei, barátai és új kedvese is a segítségére vannak mindebben. „A baleset óta rengetegen meglátogattak. Olyanok is, akiknek aztán végképp nem gondoltam volna, hogy fontos vagyok. Jólesik, hogy aggódnak értem, hogy velem vannak. Ráadásként pedig új szerelem alakul az életemben, ami sokat segít a nehezebb napokon. A kedvesem egyelőre neve és személyazonossága elhallgatását kérte” – mondja az énekes, s mióta beszélgetünk, először jelenik meg a szája szegletében egy halvány mosoly…
Meggyógyít a szülői szeretet
Tomi nagyon hálás a szüleinek, amiért a baleset óta ápolgatják, gondoskodnak róla. Jelenleg öccsével osztozkodik az egykori gyerekszobán, s nem tervezi az elköltözést. „Édesapámék még a reggelimet is kikészítik nekem, mire fölkelek, hoznak-visznek engem autóval, ha meg kell jelennem valahol, s egyáltalán, mindenben számíthatok rájuk. Nekik köszönhetem, hogy újra sínen van az életem.