Ördög Nóra: A szerelmem első fotói rólam

– A Playboy-fotózás előtt arról beszéltél, jó lenne kicsit bemaszatolni azt a jókislány-képet, amely kialakult rólad. Nem érzed úgy, hogy ez a maszatolás – akaratodon kívül, de – túl jól sikerült?

– Nem új keletű bennem a félelem, hogy a Kölyökklubbal túlságosan beskatulyázódtam a csinos óvó néni szerepkörébe. A jókislány-címke egész életemben végigkísért. Általánosban édesanyám volt az iskolában a fizikatanár, s én azok közé a lányok közé tartoztam, akit bírtak ugyan a srácok, de nem velem estek szerelembe. Ahhoz túl jó kislányként voltam elkönyvelve. Alapvetően egyébként tényleg az vagyok, nem is tudom, miért akartam ettől mindig szabadulni.

– Talán mert a szíve mélyén minden jó kislány szeretné kipróbálni, milyen rossznak lenni?

– A másik nagy félelmem a televíziós pályafutásom során kezdettől fogva az volt, hogy vagyok-e én egyáltalán valamilyen. Ez a félelem a mai napig bennem él. Engem jól lehet öltöztetni, műsorvezetőként és szerkesztőként is jól funkcionálok, de a siker itt nem azon múlik, hogy én vagyok-e valamilyen.

– Szerinted bárki meg tudja mondani magáról, hogy ő milyen? Nem lehet, hogy csak a környezetünk számára egyértelmű, milyenek vagyunk?

– Az egyik volt kollégátok, Bus István mondta erre, hogy „ne viccelj már, te vagy a kedves és aranyos lány. Az már pont valamilyen.”

– Na jó, de közben te is erősen húzod a szád.

– Persze, mert kamerán kívül én sokkal vagányabb, odamondogatósabb, csípősebb, intrikusabb vagyok. Ám a kamera előtt viselkedni kezdek, talán megint csak a „jólányságom” miatt. A főnököm már többször mondta, hogy kellene velem csinálni valamit, bakizzak többet, vagy legyen már velem valami, ne legyek annyira steril.

 
– A jó kislányok mindenesetre egészen biztosan nem szoktak néhány hónap után kiugrani egy házasságból.

– Az elmúlt években nagyon okosnak gondoltam magam. Nagyon azt hittem, hogy már pontosan tudom, hogyan működik az élet, s hogy mitől mit lehet várni. Racionális, két lábbal biztosan a földön járó lány voltam, aki meg volt győződve róla, hogy már nem érheti meglepetés. Úgy gondoltam, a dolgok, különösen a kapcsolatok, kiszámíthatóak. Teljesen tudományosan meg is fogalmaztam a kapcsolatokra vonatkozó alapelveimet.

– Mondanál valami bolondságot?

– Ott volt például a nyolcvan-húszas elméletem, miszerint ha az ember nyolcvan százalékig megkapja egy kapcsolatban, amire vágyik, az egy vállalható kompromisszum. A maradék húszat már be tudja gyűjteni innen-onnan: a munkájából, a barátaitól, a hobbijából.

– Ideológiákat gyártottál a hiányérzeteidre és kétségeidre?

– Ó, abban nagy voltam, igen. Remek ideológiákat gyártottam mindenre, de ma már óvatosabb vagyok. Korábban arra is hajlamos voltam, hogy párkapcsolati tanácsokat adjak másoknak. A barátaim úgy gondolták, érdemes hallgatni rám, mert én jól csinálom. Az elmúlt hónapok során jóval szerényebb lettem, arról nem is beszélve, hogy ma már sokszor az ellenkezőjét mondom annak, mint korábban.

– Nánási Pált nem véletlenül kértük föl a fotózásra, alakuló kapcsolatotoktól volt hangos a pletykasajtó. Ha ő fényképez, akkor viszontlátod a képein a saját változásodat?

– A Playboynak készült képek voltak az első olyan fotók rólam, amilyen valójában vagyok. Számomra egyértelmű a változás, napról napra tapasztalom, mennyit és hogyan változom. Remélem, mások is meglátják majd, mennyivel érettebb, felnőttebb lettem, s hogy benőtt a fejem lágya. Tudom, az elmúlt hónapok eseményei látszólag nem ezt bizonyítják… de közben tudom és érzem, hogy most nőttem fel igazán.

– Felnőttnek lenni talán éppen azt jelenti, hogy vállalod a felelősséget az érzéseidért, és viseled a döntésed következményeit.

– Amikor megszületett bennem a döntés, egyáltalán nem érdekelt sem az image-em, sem az, hogy mindez milyen hatással lesz a karrieremre. Úgy gondoltam, ha ezentúl senkinek nem kellek majd a szakmámban, vagy emiatt el kell menekülnünk külföldre, és teljesen új életet kell kezdenünk, az sem érdekel. Most jöttem rá, hogy nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. És nem szabad az alapján élni az életem, hogy mit írnak majd rólam az újságok.

– Nem aggódsz, hogy egy reflektorfényben született kapcsolatot nehezebb lesz majd életben tartani?

Nóra válaszát – valamint a teljes interjút – az e heti Nők Lapjában olvashatjátok.