– Honnan jött nálad a színészkedés ötlete? Mikor tört rád a szereplési vágy?
– Hároméves koromban már a tévé előtt ugráltam, állandóan szerepeltem, az óvodában is én mondtam a meséket. Fejből megtanultam többet, és azokkal szórakoztattam a többieket. Hatévesen anyukám beíratott egy színitanodába, ott tanultam meg az alapokat. Közben jártam balettórákra, és művészi tornáztam is. Mindig szerettem mozogni.
– Mi volt a legelső színpadi munkád?
– Az Annie című musical szereplőit válogatták a Thália Színházban. Imádtam azt a filmet, otthon a halandzsa angolommal énekeltem. Anyukám elvitt a meghallgatásra, és kiválasztottak egy szerepre. Egy hihetetlenül varázslatos világba csöppentem. Molnár Piroskával, Balázs Péterrel játszhattam! Gyerekfelügyelőnek hívták azokat, akik a kicsiket közvetítették ki a színházakhoz. Ők küldtek aztán mindenféle válogatásokra. Szerepelhettem az Erkel Színházban, majd jött a Nyomorultak a Madáchban, ahol a kis Cosette szerepében már szólódalom is volt. Az akkori legnagyobb musicalszínészekkel álltam színpadon. Sasvári Sándor, Miller Zoltán, Détár Enikő, Csengeri Ottilia, sorolhatnám a neveket.
– Édesanyád szerette volna, hogy mindenáron színésznő legyél?
– Anyukám csak elvitt a válogatásokra, de ott is hagyott. Semmit sem erőltetett. Felnőttként kezelt, amiért máig hálás vagyok neki. A nővérem is énekelt kórusban, de ő szégyenlősebb volt annál, hogy egyedül kiálljon a közönség elé.
– Gondolom, hogy nagyon élvezted a színházi munkát. Milyen emlékeid vannak abból az időből?
– Nagyon sok emberrel találkoztam, beszélgettem. Igazából kevés időt töltöttem a velem egykorúakkal. Emlékszem, hogy a színházban üldögéltem a felnőtt színészek öltözőjében, és őket hallgattam. Van egy emlékkönyvem, amelybe minden darab szereplői írtak nekem valami üzenetet. Sokat akkor még meg sem értettem, csak most eszmélek rá, hogy mekkora igazságokat írtak le.
|
Névjegy
|
– Majd hirtelen megismert az egész ország. Hogy kerültél be az RTL Klub sorozatába?
– Az egész ott kezdődött, hogy megismertem Dósa Matyit egy koncerten, később pedig együtt jártunk musicalstúdióba, ahonnan őt beválogatták a Barátok köztbe. Akkor a többiek nagyon irigykedtek rá, és mindenki álmodozott egy hasonló lehetőségről. Pár hónap múlva engem is elhívtak egy próbafelvételre, de egyáltalán nem bíztam abban, hogy összejön. Korábban sosem kaptam filmszerepeket, de még reklámokra sem válogattak ki. Mit ad isten, megkaptam Noémi szerepét, és több mint négy évig részese voltam a Mátyás király tér életének.
– Hogy viselted a hirtelen jött népszerűséget? 
– Érdekes dolog ez. Az első hetekben izgatottan vártam, hogy felismerjenek az utcán az emberek, de nem nagyon történt semmi. Az is igaz, hogy a civil életben teljesen más ruhákban jártam, a hajamat is máshogy hordtam, így alig hasonlítottam Noémihez. Aztán mikor felismertek, inkább a kritikákkal találtak meg. Eléggé negatív szerep volt az enyém, a mai napig azonosítanak vele, és beszólogatnak úton-útfélen. Talán emiatt alakult ki bennem a paranoia. Már mindenhol azt hittem, hogy engem bámulnak, és ezt nagyon nem szerettem.
– De azért tucatszámra kaptad a szerelmes leveleket…
– Nehogy azt hidd! Főként lányoktól kaptam leveleket, a fiúk féltek tőlem.
– Később sem bántad meg, hogy végül kiszálltál a sorozatból?
– Az első két hétben bántam nagyon. Hiányzott a pörgés, a rendszer. Ott mindig előre tudtam, hogy milyen beosztás szerint kell dolgoznom, élnem. Hamar hozzászoktam, és furcsa volt, mikor mindez megszűnt. A társaság még most is nagyon hiányzik, de többekkel tartom a kapcsolatot.
– Ha most kapnál ajánlatot egy hasonló sorozatra, belevágnál?
– Nagyon elgondolkodnék rajta. Most konkrét terveim vannak, és ezek között nem szerepel egy újabb, évekig tartó sorozat. Tudom, hogy sokan kinevetnek emiatt, de én tényleg énekesnő és színésznő akarok lenni!
– Érettségi után megpróbálod a Színművészetit is?
– Egyszer igen! Egy eséllyel tartozom magamnak is, a körülöttem levő embereknek is. Biztosan hátrányt jelent az, hogy ismerik az arcomat, de abban bízom, hogy a vizsgáztató tanárok nem csupán a sorozatból ismernek, hanem talán színpadon is láttak már.
– Mi lesz, ha nem vesznek fel?
– Akkor sem érne véget a világ. Színházakban is meg lehet szerezni a színészdiplomát. Biztos vagyok magamban, ezért nem adnám fel a színpadot. Abban az egy esetben gondolkodnék el, ha hozzáértő emberek azt mondanák, hogy szakmailag hiányzik belőlem valami, vagy elveszett belőlem az, ami megvolt. Akkor elmennék műkörmösnek. Engem ezek a kézműveskedős, pepecselős dolgok nagyon boldoggá tudnak tenni.
– Most mivel keresed a kenyered?
– Sokat dolgozom szinkronstúdióban. A hangi adottságaim miatt főként ifjúsági és rajzfilmekben dolgozom, de adódnak komoly munkák is. Nemrég az Egy asszony meg a lánya című filmben szinkronizálhattam Sophia Loren lányát, most pedig itt van a Hannah Montana. Nálunk is nagyon népszerű ez a sorozat, amelyből elkészült egy mozifilm. Ebben én leszek Hannah hangja. Érdekes feladat volt, kíváncsi vagyok, hogy mit szól majd hozzá a közönség.
– Tulajdonképpen miért is nincs még neked huszonegy évesen érettségid?
– Mondhatnám, hogy a színház meg a forgatások miatt nem volt időm tanulni, de nem igaz. Egyszerűen nem vagyok elég szorgos. Az általános iskolai tanáraim annyira megutáltatták velem ezt az egészet, hogy elveszítettem a tanárokba vetett bizalmamat. Most egy speciális iskolába járok, és igyekszem be is fejezni. Mindig halogatom a tanulást. Képes vagyok az utolsó pillanatban leülni a könyv fölé, ha tudom, hogy másnap vizsgám lesz.
– A tanulás mellé most még popénekesnői karrierbe is belekezdtél…
– Igen! Az első dalom, a Könny a semmiért nagyon nagy siker volt a fiatalok körében, ezért hamarosan elkezdünk dolgozni a stúdióban, és előbb-utóbb egy lemezem is megjelenik. Szeretem ezt a rockos, dallamos zenét, és ahogy látom, a korosztályomból sokaknak tetszik még.
– A kedvesedről mit lehet tudni?
– Egy éve élünk szerelemben, és nagy terveink vannak. Ebbe lassan a gyermekvállalás is beleférne. A párom nem ismert ember, de támogat a terveimben. Most a legfontosabb az, hogy befejezzem az iskolát, azután jöhet a közös otthon és a család!