Hárman keresik telefonon, amíg beérünk a parkolóból a kávézóba. Látszik rajta, hogy nem idegesíti, pedig szerkesztők, újságírók, munkatársak hívják, hogy az idejéből kérjenek valamennyit. Mostanában a leggyakrabban elhangzó kérdés, hogy miért vállalta a férfimagazin felkérését. Én is ezt teszem fel először.
– Többször megkerestek, mielőtt igent mondtam a felkérésre – feleli Ada. – Úgy gondoltam, egy ilyen időszakban, amikor vannak mélypontjaim, jót fog tenni a lelkemnek valami, ami kizökkent a mindennapokból, amire büszke lehetek. A fiúk egyéves korában volt egy bikinis fotózásom, és azzal kapcsolatban pozitív visszajelzéseket kaptam. Egy szép fotósorozat bármikor jöhet, kicsit rendbe rakja egy nő lelkét. Jó érezni, hogy még úgy is érdeklődnek irántam a férfiak, hogy van két gyerekem.
– Nem féltél attól, hogy azt a kedves, aranyos műsorvezető-anyuka képet, amelyet az évek során kialakítottál magadról, megkérdőjelezed amiatt, hogy már nemcsak fehérneműre, hanem teljesen meztelenre vetkőztél?
– Nem. Tényleg nem. Én komolyan azt gondolom, hogy ez a pluszfeladat is a munkám része. Vagyis azé, hogy eladjam magamat. Igen, fontos, hogy ismerjenek, hiszen rajtunk, műsorvezetőkön keresztül azonosítják a csatornát, és a műsorokat, amelyekben szerepelünk. Ráadásul ezek a képek nem ízléstelenek – szépek. Büszke vagyok rájuk. Ezenkívül az is tény, hogy ez az egynapos pluszmunka persze fizetséggel is jár. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezzel tartalékolhatok az ikreknek…
– Persze, mindezt értem. De tudod, most sok olvasó gondolja majd azt magában: ők máshogy, keményebben dolgoznak meg a pénzükért. Szóval neked is lett volna választásod.
– Igen, mondhattam volna nemet – ahogyan nemegyszer meg is tettem már. De itt jött képbe a megsebzett lelkem és önérzetem: jó volt körberajongott királylánynak érezni magam! És egyébként nem gondolom azt sem, hogy ez az egész hosszú távon megbélyegezne, sem szakmailag, sem emberileg. Akinek kellek majd, akár egy új műsorra, akár egy új szerelemre, ezzel együtt fogadjon el. Mert ez az oldalam is én vagyok.
– Akkor térjünk át az anyuka oldaladra! Még kicsik voltak az ikreid, amikor visszamentél dolgozni a televízióba. Nem bántad?
– Nem kellett bemennem mindennap, így könnyebb volt. De tény: meg kellett tanulnom beosztani az időmet. Van, amikor reggeltől estig dolgozom – igen, aznap nem főtt ételt eszünk, és nem lesz tökéletes rend a lakásban. Másnap azonban bepótolom, ami elmaradt. Amikor délelőttre és késő estére is be vagyok osztva, akkor két műsor között hazaszaladok, és megfőzök a kicsiknek. Nem csinálok ilyesmiből gondot. Én vállaltam a gyerekeket, és én akartam visszamenni dolgozni.
– Ennyire könnyen veszed az akadályokat?
– Általában igen. Persze vannak dolgok, amelyek nehezebben mennek. De alapvetően úgy állok mindenhez, hogy sikerülni fog, és nem problémázom.