Két perc. Susan Boyle-nak csupán ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy világsztár legyen. Miután 2009. január 21-én elénekelte a Nyomorultakból az I Dreamed a Dream című dalt a Britain’s Got Talent stúdiójában, olyan hihetetlen gyorsasággal került a sztárvilág legfelkapottabb előadói közé, amire korábban még sosem volt példa. Az adás után az internetre feltöltött videóit több mint százmilliónyian nézték meg, a sajtó munkatársai pedig szabályos rohamot indítottak, hogy legalább egy mondat erejéig interjút készíthessenek az újdonsült csillaggal. Médiaguruk és sokat látott televíziós szakemberek elemzések százait jelentették meg, melyekben egytől egyig azt próbálták megfejteni, vajon mi állhat a nem túl előnyös megjelenésű negyvennyolc éves skót asszony népszerűsége mögött. Sokan, sokféleképpen magyarázzák a Boyle-jelenséget, abban azonban csaknem mindenki megegyezik, hogy a teljes ismeretlenség homályából felbukkanó asszony hathatós választ adott napjaink egyre inkább eluralkodó szépségkultuszára, és bebizonyította, hogy még az előítéletektől beszűkült társadalom gúnyos megjegyzései közt is érdemes küzdeni álmaink beteljesítéséért.
Senki sem hitt benne
Harsány kacajt váltott ki a Britain’s Got Talent selejtezőjén, amikor a rendezetlen hajú, torzonborz szemöldökű Susan azzal a kijelentéssel lépett a színpadra, hogy profi énekes akar lenni. Kivétel nélkül mindenki arra számított, hogy különleges mulatságban lesz része, amint a vidéki háziasszony dalra fakad. Aztán a rosszindulatú mosolyt hamar felváltotta az ámulat, amikor a Nyomorultak betétdalának első sorai felhangzottak, az utolsó hang lecsengése után pedig a közönség őrjöngve ünnepelte a fantasztikus torkú énekest. Boyle azonnal levette a lábáról a korábban szkeptikus zsűrit is, még a kíméletlen stílusa miatt nemegyszer bírált Simon Cowell is elragadtatással értékelte a szenzációs produkciót. Susan álma ebben a pillanatban valóra vált.
Huszonegy évvel azután, hogy szülei aranylakodalmán a Jézus Krisztus szupersztár egyik dalát énekelve közönség elé merészkedett, végre a nagyvilág előtt is megmutathatta, hogy mire képes. A nagyvilág pedig nem késlekedett sokáig a válasszal. Az előadás visszhangja minden várakozást felülmúlt: Susan egymás után kapta a felkéréseket a legnézettebb brit és amerikai műsoroktól. Miközben Larry King és Oprah Winfrey egymással versengtek a kegyeiért, az amerikai ABC News kertelés nélkül kijelentette: megszületett Nagy-Britannia legújabb popmeglepetése. Jókívánságok érkeztek Ashton Kutchertől és Demi Moore-tól, Hugh Jackman pedig egyenesen azt írta Twitter-oldalára: „Hol van Susan Boyle? Készen állok vele egy duettre!”
Évek óta gúny tárgya
Susanra kezdetben sokan úgy tekintettek, mint egy hosszú-hosszú évekig kagylóba zárt igazgyöngyre, mely mozdulatlanul várta, hogy megtalálják. Hamarosan azonban kiderült: nem első alkalommal próbálkozott azzal, hogy kitűnjön énektudásával. Számos helyi versenyen elindult, harminchárom évesen még a My Kind of People című sorozat válogatásán is részt vett, ahonnan azonban megalázó jelenetek után kellett távoznia. A műsorvezető szerepét betöltő Michael Barrymore ugyanis azzal akarta feldobni a show-t, hogy a Jézus Krisztus szupersztár I Don’t Know How to Love Him című dalát éneklő Susanon élcelődött, majd megpróbált belesni a szoknyája alá. A mókamester egészen odáig ment a bolondozásban, hogy a szám végén beleénekelt a megszeppent versenyző mikrofonjába, majd egy csókot is lenyomott neki. A felvételek tanúsága szerint Susan apró kis rúgások sorozatával próbálta megvédeni méltóságát a pimasz Barrymore-ral szemben.
A már akkor is csodálatosan éneklő, kivételes tehetségű nő nem először volt ehhez hasonló helyzetben. Miután édesanyja negyvenhét évesen világra hozta, az orvosok megállapítása szerint súlyos oxigénhiányban szenvedett. A középsúlyos agykárosodással iskolába került Susant folyamatosan csúfolták és fizikailag bántalmazták a társai. Nem véletlen, hogy a gúnyolódások középpontjában élő furcsa kislány saját világot teremtett magának, és az éneklésben keresett menedéket. Édesanyja biztatására, aki pontosan tudta, milyen tehetség szunnyadozik lányában, még egy énektanárhoz is beiratkozott. A mama olyannyira tisztában volt Susan képességeivel, hogy rábeszélte, jelentkezzen a Britain’s Got Talentbe. Bridget Boyle nem élhette meg, hogy lánya méltó elismerésben részesül, a verseny előtt két évvel meghalt. Susan, aki a tragédia óta először éppen ezen a versenyen énekelt közönség előtt, neki ajánlotta dalát.
Derékba törhet a karrier
Susan élete a siker után természetesen csakhamar nyitott könyvvé vált. A bulvárlapok minden apró részletet nyilvánosságra hoztak a múltjával kapcsolatban. A szelídebb tollforgatók még megelégedtek azzal, hogy arról cikkezzenek, hogy az újdonsült sztár tízéves macskával osztja meg otthonát, a vérmesebbek azonban azon kezdtek csámcsogni, hogy negyvennyolc éves létére még mindig szűz, ráadásul életében nem csókolózott még. A tündérmesének indult történetbe csakhamar gyomorforgató sorok íródtak. A jó üzlet reményében a Kick Ass Picture nevű filmgyártó cég egymillió dollárt villantott fel Susannak, ha a kamerák előtt veszíti el szüzességét. Bár Boyle még csak válaszra sem méltatta az ízetlenkedő ajánlatot, sokak szerint egyáltalán nem tett jót népszerűségének, hogy énekléséről egyre jobban elterelődött a figyelem.
Susan ráadásul maga is gondoskodik arról, hogy ez így legyen. Korábban ugyan azt hangoztatta, hogy a világért sem változtatna külsején, mára azonban mintha fontosabb lenne számára, hogy hirtelen összevásárolt ruhákban és frissen vágott frizurával pózoljon a kamerák előtt, mintsem hogy az éneklésre koncentráljon. Az egyik legnagyobb patrónusának számító szigorú ítész, Simon Cowell figyelmeztette is az egyre inkább a sztárélet hatása alá kerülő énekesnőt: „Kapd össze magad, drágám, és foglalkozz a további feladatokkal. Az légy, aki lenni akarsz, és nem pedig az, akinek azt gondolod, hogy lenned kellene!” Cowell aggodalmát csak tetézi, hogy Susan bátyja, John is részt követel a sikerből, és önjelölt menedzserként arra próbája rávenni hugicáját, hogy rúgja fel a tehetségkutatóval kötött szerződését, repüljön azonnal Amerikába, és hódítsa meg hangjával az Újvilág közönségét is. Cowell mellett sokan mások is úgy vélik, hogy elszaladt a ló a blackburni asszonnyal, aki legutóbb azzal vonta magára a világsajtó újbóli érdeklődését, hogy visszautasította az amerikai elnök, Barack Obama meghívását. Bár az elmúlt hetekben Andrew Lloyd Webber, az ünnepelt musicalguru kijelentette, hogy a West Enden futó darabjainak egyik szerepéhez szerződtetné az isteni hangú Boyle-t, félő, hogy ha a sztárélet megmételyezi az éppen hogy antisztáralkata miatt különleges nőt, kérészéletű lesz tündöklése a szórakoztatóipar égboltján.