Tiszta, szégyenlős mosolya védtelen, naiv lányt sejtet, pedig a valóságban határozott, józan gondolkodású nő. Tele feladatokkal, hiszen miközben otthon babázik, minden második héten reggelente műsort vezet az ATV-n, és színházi premierre készül. Réka éppen túl volt az első Jam Lighton, amikor leültünk az ebédlőasztal mellé, és suttogva elkezdtünk beszélgetni, nehogy felébresszük a másik szobában alvó kislányát.
– Nem vagy nagyon fáradt?
– Az első napokban még valószínűleg az leszek, mert az izgalom, az új helyzethez való alkalmazkodás sok energiámat felemészti, de a színházban és a korábbi műsorokban megszerzett rutin biztosan segít majd túllendülni a fáradtságon.
– Nem könnyíti meg a feladatot az sem, hogy a műsorban egyedül kell helytállnod. Nincsenek a stúdióban műsorvezetőtársak, mutatványosok, egyéb látványosságok.
– Nekem tetszik, hogy olyan beszélgetős műsorban dolgozhatom, amely eddig hiányzott a palettáról. Arra törekszünk, hogy nyugodt ütemű, kellemes délelőtti magazinműsor legyen, amelyben a nézők érdekes embereket ismerhetnek meg, választ kaphatnak gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseikre, ötleteket problémáik megoldására. Amikor megkerestek, egy percig sem gondolkodtam, elvállaljam-e, mert éppen nekem való feladat.
– Májusban született kislányod, Rebeka. A tévé mellett a színházba is visszatértél már?
– A terhességem alatt dolgoztam egy ideig, de mivel a színpadi játék intenzív fizikai igénybevételt jelent, egy idő után, amikor már sem nekem, sem a babának nem volt jó, hogy színpadon vagyok, abbahagytam. A jövő hónapban viszont komoly feladat vár, játszom Neil Simon: A női furcsa pár című darabjában. A szerző átdolgozta az eredeti művet, de itt is alapvető kérdés, hogy boldogul egymással egy végletekig pedáns és egy hihetetlenül rendetlen ember egy fedél alatt. Kettős szereposztással megy majd a darab, éppen miattam. De lassanként visszaveszem a többi szerepemet is.
– Hogy tudsz pici baba mellett ennyit vállalni?!
– Sokan teszik fel ezt a kérdést, és a legtöbben úgy, mintha nekem magyarázkodnom kellene, mert visszamentem dolgozni. Miközben olyan világot élünk, ahol ez nem kérdés, hanem lehetőség!
Boldog vagyok, hogy olyan munkákkal kerestek meg, amelyeket vállalni lehet baba mellett is.
– Lehet, hogy csak azért kérdezik, mert tudják, egy baba többnyire huszonnégy órában veszi igénybe az anyukáját…
– Igen, ám az is megerősíti bennem: jól döntöttem, hogy az én kislányom végigalussza az éjszakát. Tudom, ez ritkaság, a kisfiamnál sem így volt, de Rebeka jó alvó, valószínűleg ezért is bírom energiával. Azért, ha tehetem, ebéd után én is pihenek egy kicsit a babával együtt. Beni pedig nem nagyon vesz észre semmit az egészből, mert ő hamarabb elindul az apukájával az óvodába, mint én dolgozni, délután pedig, mire megyek érte, már csak rá figyelek. Nem mondom, hogy nem hozok némi áldozatot, de szerintem sokkal nehezebb helyzettel kellene megbirkóznom, ha két év kihagyás után akarnék visszatérni.
– Magaddal megbarátkoztál már, nagyobb az önbizalmad, mint korábban volt?
– Igen, megtanultam, hogy ha én nem hiszek magamban, akkor más sem fog. Szerencsére olyan emberek vesznek körül, akik segítenek. A színházban szeretetteljes a légkör, és most az ATV-ben is kedvesen fogadtak. Az első adás után virágcsokorral várt a televízió elnöke, de a stáb tagjai is végig biztattak. A harmadik helyen, a zenekaromban pedig én igyekszem olyan hangulatot teremteni, hogy a többiek jól érezzék magukat.