Puczné dr. Mák Éva nem csupán a fakanalat forgatja ügyesen, de a kézművességhez is ért, sőt korábban bíróként dolgozott. Választania kellett, hogy melyik munkát folytatja.
– A döntésben nekem is a sors segített: súlyos baleset formájában kaptam a figyelmeztetést, a szerencse és az utolsó percben végrehajtott gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életemet – árulta el Éva. – Hirtelen a döntés is egyértelművé vált: soha többé nem akarok negatív dolgokkal foglalkozni, a talárral szemben győzött a szenvedély. A szenvedély, amely már régóta az antik tárgyakhoz, a régiségekhez és kedvenc korszakomhoz, a szecesszióhoz kötött. Mindig rajongtam a Tiffany-lámpákért, régi álmom volt az elkészítési technikájuk elsajátítása. Belevágtam. Minél mélyebben merültem el a színes üvegek, a fények játékának világában, annál nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy ez az én igazi terepem. Minden megrendelőmnek a hozzá és környezetéhez legjobban illő lámpát álmodom meg, vevőim visszajárnak, ismernek, szeretik a munkáimat, értékelik az igényességet, a maximalizmust. Munkámat az igazán hozzáértők is elismerik: tagjai sorába invitált a Budaörsi Művészek Egyesülete, több önálló kiállításom volt már, ahol lámpáimat a nagyközönség is tetszéssel fogadta.
A Mesterszakács az életem egyik meghatározó élménye: egy lépés azon az úton, amelyen már jó ideje elkötelezetten haladok a legújabb álmom felé. Ez az álom egy saját étterem, egy igazi, hangulatos családi vendéglő, ahol a burkolat meleg fa, a székek kényelmesek, ahol a saját készítésű Tiffany-lámpáim világítanak, ahol ismert régi és kortárs művészek alkotásait állítanám ki, ahol a kiállított tárgyakra havi aukciók keretében egy finom vacsora mellett licitálni lehetne, ahol a vendégről szól minden, ahonnan nem akaródzik hazamenni… Itt minden ételt olyanná álmodnék, hogy ízében előjöjjön az alapanyagok finom harmóniája, a fűszerek rafináltsága, a szenvedély, amellyel készül, a szív és a lélek, amelytől egy egyszerű étel is nagyszerű lesz.