Mickey Rourke begyulladt a házasságtól?

vk | 2009. December 13.
Különös érzéke van ahhoz, hogyan vágja taccsra a karrierjét. Mickey Rourke számos lehetőséget kapott a sorstól, ám ő teljes magabiztossággal rendre vakvágányra terelte az életét. Laza mozdulattal dobott vissza kecsegtető szerepeket kínáló forgatókönyveket, miközben ócskábbnál ócskább mozikban alázta magát. Később hátat fordított az álomgyárnak, és profi bokszolónak állt, hogy aztán péppé vert arcú, bukott sportolóként hosszú évekig egy pszichológus díványán nyöszörögve próbálja összerakni alkoholtól és drogoktól atomjaira hullott életét.

Balhés Mickey színésznek áll

Mickey nemegyszer okolta brutális mostohaapját azért, hogy szétcsúszott az élete. Hatéves volt, amikor vér szerinti apja faképnél hagyta a családot, anyja pedig hozzáment egy miami zsaruhoz. Az egyenruhás pótpapa nem sokat vacakolt a neveléssel, és ütötte-verte a cseperedő srácot. „Nagyon rosszul bánt velem és a testvéreimmel. Sosem fogom anyámnak megbocsátani, hogy hozzáment” – emlékezett egy interjúban. 

A kis Mickey a kék-zöld foltok mellé azt a megfigyelést is begyűjtötte, hogy az erősebbnek mindig és mindenben igaza van. Hamar megtanulta az erőszak nyelvét, melynek Miami egyik legdurvább kerületében élve később avatott mesterévé vált. Mindennapos feladat volt számára, hogy megvédje magát és testvéreit az elvadult utcagyerekektől, tizenévesen már az egyik legprofibb utcai bunyósként tartották számon. Szinte törvényszerű volt, hogy beiratkozzon az egyik bokszklubba, ahol fényes karriert jósoltak neki. Tizenkét évesen nyerte az első amatőr meccsét, és egész szép eredményeket tudhatott magáénak, amikor öt évvel később több súlyos agyrázkódás miatt az orvosok lebeszélték a sport folytatásáról. Mickey ekkor kezdett színiiskolákba járni, ám a kényszermegálló olyan traumát okozott számára, amit a mai napig képtelen kiheverni. „Az orvosok egy évre eltiltottak a sporttól. […] rettenetesen szégyelltem, hogy nem mentem vissza. […] Gyűlöltem magam érte” – mesélte a Magyar Narancs újságírójának.

Pedig úgy tűnt, a csalódott fiatalember jó döntést hozott. A Meztelenek és bolondok című Spielberg-filmben debütált egy kisebb szerepben, majd néhány televíziós munka után sorra kapta a komolyabb feladatokat. Az Angyalszív, a 9 és ½ hét, a Sárkány éve és a Törzsvendég című mozik után azonban Rourke elveszítette a fonalat, és zuhanórepülésbe kezdett a karrierje.

Csalhatatlan szimatú vesztes

Egész Hollywood tátott szájjal nézte, milyen mesterien csinálja ki magát az ünnepelt szépfiú. Mickey olyan vállalhatatlan gagyikban villogott, melyekben még ambiciózus kezdők sem szívesen álltak volna kamera elé. Szakmai ámokfutását remekül példázza, hogy nemet mondott az Esőember egyik főszerepére, és olvasás nélkül visszaküldte a Ponyvaregény forgatókönyvét. A rendezők és a producerek ráadásul kezdtek besokallni a népszerűtlenséget piával és drogozással oldó színésztől. Legvadabb rémálmaik váltak valóra, amikor megpróbáltak az öntörvényű sztárral dolgozni. Mickey túlságosan sokszor vágta át az álomgyár nagykutyáit, amit persze nem úszott meg büntetlenül: lassan, de biztosan bezárultak előtte a kapuk. Rourke harmincnyolc évesen, szívós munkával a legmegbízhatatlanabb és legpocsékabb színészek közé küzdötte magát, amit a filmvilág egy Arany Málna-jelöléssel és évekig tartó mellőzéssel honorált…

A teljesen szétcsúszott Rourke-nak mentő ötlete támadt, hogyan másszon ki a csávából. Gondolta, ha nem megy a színészkedés, visszakanyarodik a sporthoz, és profi bokszolónak áll. Hiába figyelmeztették sokan, hogy túlságosan öreg már a küzdelemhez, makacsul ragaszkodott az elhatározásához. „Ki akartam próbálni magam fizikailag, amíg még van időm” – magyarázta később.

Összesen nyolcszor szállt ringbe, ebből hat alkalommal győztesen került ki az összecsapásból, és egyszer sem ütötték ki. Mégsem hagyott maradandó nyomot a boksz történelemkönyvében. Mickey ugyanis rendre olyan szerencsétleneket hívott ki, akik eddig profi versenyzők edzőpartnereként verették szét a fejüket, ilyen ellenfelekkel pedig még csak esélye sem volt, hogy valaha címmérkőzés közelébe kerüljön. 1995-ben aztán életében másodszor is hátat fordított a sportnak. Csalódottan vette tudomásul, hogy reménytelen küzdenie. Csupán annyit ér el a szorítóban töltött évek alatt, hogy a bunyótól a felismerhetetlenségig torzult az arca.

A múmia visszatér

Rourke nemcsak megszállott harcos volt, de végtelenül hiú is. Korrekciós műtétek sora következett, ám a színész nemhogy szépült volna, de egyre ocsmányabbul nézett ki. A félresikerült celebműtéteket górcső alá vevő Celebrity Cosmetic Surgery elnevezésű blog külön sorozatot szentelt átváltozásának. Mickey a plasztikáztatás megszállottjává vált, közben pedig elkeseredetten kereste a visszautat a filmezéshez. Ilyen fizimiskával természetesen reménytelenül. „Hiába kuncsorgott a producereknél, senkitől sem kapott szerepet, mert úgy festett, mint egy torszülött. Erre elkezdett megint vedelni és drogozni” – emlékezett egyik barátja. 

Az egykor ünnepelt sztár olyan mélyen volt, ahonnan csak kevesek számára van visszaút. „Azt hittem, amikor visszatérek, szívesen szerződtet mindenki, ehelyett azt kaptam: felejtsd el, pajtás… Alaposan elszúrtam a karrieremet. […] a baj csőstül jött. A lelkemet is elvesztettem. Ott találtam magam az élelmiszerboltban, ahogy tolom a bevásárlókocsit, hogy legyen valamim vacsorára. […] csak pszichiáterre költöttem” – mondta a Magyar Narancsnak.

A mostanság leginkább oszladozó múmiára hajazó, agyonplasztikázott arcú színésznek azonban ördögi szerencséje volt. 2005-ben sokadszorra is lehetőséget kapott az élettől: ráosztották a Sin City egyik szerepét, 2008-ban pedig már főszerepet kapott a Pankrátor című filmben. A teljes mellőzöttségből diadalmasan térhetett vissza a filmvilág nagyjai közé, s ha már ott volt, gyorsan be is söpört egy Golden Globe-díjat és egy Oscar-jelölést. Mickey egyébként érdekes módon magyarázza újbóli sikereinek okát. Azt állítja ugyanis, hogy egyik chihuahuájának, Lowjacknek köszönheti, hogy sikerült kikecmeregnie a nihilből. „Előfordult, hogy öt-hat napig ki sem mozdultam otthonról. Aztán egy napon Lowjack elém állt, és egészen emberi hangot adott ki. Szinte felelőségre vont, hogy végre kezdjek magammal valamit!”

Válogatós vőlegény

Mickey-t különleges kapcsolat fűzi ezekhez a vakarcsokhoz. Élete mélypontján kis kedvencei jelentették számára a társaságot, és amikor átvette a Golden Globe-díjat, akkor is nekik mondott köszönetet. „Mivel nincsenek gyermekeim, ők a legfontosabbak az életemben” – mondta.

A kutyákat egyébként pszichológusa tanácsára vette magához. Mindannyian örökbe fogadott jószágok voltak, és talán még Mickey-nél is ramatyabb állapotban voltak, amikor új gazdára leltek. „Láttam, hogy ezek a szerencsétlen sorsú állatok túltették magukat azokon a szenvedéseken, amelyeken keresztülmentek. Ez adott erőt, hogy én is összeszedjem magam.”

Sokáig valóban csak a kutyákban lelt vigaszt. Az egykor sármosnak tartott férfit ugyanis messzire elkerülték a nők. Tíz évig egyetlen normális kapcsolata sem volt, csupán örömlányok álltak vele szóba. „Szomorú, de így van. Bevallom, fizettem a szexért, mert senkinek nem kellettem” – vallotta be már új sikerei idején. A pompásan sikerült visszatérés aztán a szerelemben is változásokat hozott. Rourke-nak ismét mázlija van: az újrakezdés mellé kiegészítésképpen még egy bombázóalkatú cicababát is kapott. Az ötvenhét éves sztár ezúttal valóban átérezheti, hogy a sors kegyeltje, és mindent megtesz, hogy magához láncolja a huszonnégy éves Elenát. Mickey a hírek szerint tradicionális orosz szertartás szerint rendezett esküvőt tervezget, melyen jövő áprilisban kötné össze az életét kedvesével. Vagy lehet, hogy Hollywood réme újra megkeveri a sors lapjait? A napokban ugyanis menedzsere azt közölte a világgal, hogy Rourke Elena helyett egy másik orosz hölgyet választana inkább hitvesül…

Exit mobile version