Hetek óta a rádiók egyik kedvence a Holdviola együttes. A Bánat utca című számukkal bebizonyították, hogy az autentikus népdalok mai elektronikus zenei kísérettel még napjainkban is eladhatók. Annyira, hogy a trió első albuma a megjelenés hetében azonnal az első helyen végzett a lemezeladási listán. Barta Zsófia, Farkas Péter és Gál Lajos a Fonogram-gála után mesélt a zenekarról.
– Mikor alakult a csapat?
Gál Lajos: – 2006-ban indult el az egész, de a mai felállás másfél éve alakult ki. A Holdviola megálmodója Péter volt, aki először egy virtuális zenekar összehozásán gondolkodott. Azonban akkor, amikor egy dzsesszkoncerten hallotta Zsófit énekelni, ezt az ötletet elvetette, és már tudta, hogy ő lesz az, aki a Holdviola dalait énekli majd. Én 2008 nyarán csatlakoztam.
– Hová sorolnátok be a műfajt, amelyet képviseltek?
Farkas Péter: – Mi elektrofolknak nevezzük, de sok műfaj keveredik a zenénkben. Az elektronikus zenei elemeken kívül erősen dominálnak a gitárok is, de a legfontosabb ismertetőjel a népdal. Egy magánéleti válság idején akadt a kezembe egy népdalgyűjtemény. A népdalok segítettek ki ebből a válságból, teljesen magával ragadott a bennük rejlő egyszerűség és bölcsesség. Ekkor döntöttem el, hogy megpróbálom őket ötvözni a mai zenei formákkal.
– Kemény meló volt, vagy egy nagy adag mázli segített abban, hogy hirtelen ennyire sikeresek lettetek?
Barta Zsófi: – Ez is, az is. Nagyon sokat dolgoztunk a Madárka című albumon. A fiúk rengeteget csiszolgatták a dalokat. Én is kritikus voltam magammal szemben. Ugyanakkor óriási szerencsénk is van, minket megtalálnak a dolgok. Ahogy elindultunk, mellénk álltak az emberek. A kiadónk egy koncerten látott minket, és azonnal megérezte, hogy van bennünk lehetőség. Pici kiadó, ez azért szerencsés, mert megkapjuk a kellő figyelmet.
– Nem tudom nem megkérdezni, hogy mennyire követitek a Nox által kitaposott utat…
| • Az együttes egy növényről kapta a nevét. Az apró fehér virágú növényke bükkös erdőkben honos, áprilisban és májusban virágzik. • A Holdviola honlapja itt érhető el » |
Gál Lajos: – Ezt mindenki megkérdezi tőlünk, de nem baj. A Noxnak annak idején nagyon jó volt a sajtója, rögtön mindenkinek az ő nevük ugrik be, ha ilyen jellegű zenét hall. Szerintünk a két zenekarnak kevés köze van egymáshoz, mi egészen más utakat járunk. Zeneileg is eltérünk egymástól. Persze érthető az összehasonlítás abból a szempontból, hogy a Holdviolában Zsófi személyében egy gyönyörű és kedves lány énekel a zenekar élén, csakúgy, mint a Noxban.
– Számítottatok rá, hogy a bemutatkozó lemez azonnal ennyire népszerű lesz?
Farkas Péter: – Nagyon sok levelet kapunk, pozitív a fogadtatás, mégis meglepődtünk, amikor megláttuk, hogy elsők vagyunk az eladási listán. Az is meglepett, hogy a Bánat utca című kislemezünk aranylemez lett, ami nem túl gyakran esik meg kislemezzel mostanában. Mindezzel együtt nekünk nem a számok a fontosak, hanem az, hogy milyenek a dalok, és hogyan fogadja azt a közönségünk.
– Mire készültök most? Vannak konkrét terveitek?
Gál Lajos: – Igazság szerint azt csináljuk, amit eddig. Naponta próbálunk, nyárig már sok fellépésünk van lekötve. A legfontosabb most az, hogy a zenekart minél több helyen láthassa a közönség. Fontos elmondanunk, hogy mi csak élőben zenélünk, és igyekszünk így is a CD-n található minőséget hozni a színpadon.
– A Fonogram-gálára elképesztően látványos produkciót hoztatok. Ők kifejezetten a ti táncosaitok?
Barta Zsófi: – Ha csak lehet, a Szinva-völgyi Néptáncműhely táncosai elkísérnek bennünket. A mai estére eljött a miskolci Fazekas-iskola gyermekkórusa is, ők a CD-n is énekelnek. A gálára a Bánat utca című dalt hoztuk, amelyet a rádiókban is gyakran lehet hallani. Két hétig készültünk a produkcióra a táncosokkal és a gyerekekkel együtt. Bízunk benne, hogy a közönség sem csalódott bennünk.