Baronits Gábor: Kiss Ramóna nem az esetem!

Magas, jóképű srác, ráadásul szerepet kapott hazánk egyik legnépszerűbb sorozatában, a Jóban Rosszban-ban – nem csoda, hogy jó partinak számít Baronits Gábor. A huszonéves színészpalánta igen népszerű a hölgyek körében, igaz, a napokban szembesülhetett a hírnév árnyoldalával is, hiszen címlapok harsogtak a magánéletéről.

– Egyik pillanatról a másikra híres és – bocsásd meg a szót – hírhedt is lettél. Milyen érzés ez számodra?

– Nézd, számomra az ismertség vagy a hírnév nem teljesen ismeretlen fogalom, hiszen az édesanyám, Ungár Anikó mellett már megszokhattam a rivaldafényt. Anyu kétszeres világbajnok bűvész, sokat foglalkoznak vele, megismerik az utcán, én tulajdonképpen ebbe a világba születtem, és ebben éltem mindig is. Jó érzés, hogy megismernek, autogramot kérnek tőlem, vagy csak kedvesen megszólítanak.

– Gondolom, főleg hölgyek rajonganak érted…

– Most mit mondjak? Szerencsére nincs okom panaszra ilyen téren. Sok rajongói levelet kapok, egyébként pasiktól is, és bulikban is gyakran odajönnek hozzám a hölgyek, ami persze nagyon jó érzés. Azt hiszem, ezzel a helyemben minden férfi így lenne. Élvezem ezt, és nem érzem semmilyen árnyoldalát a népszerűségnek.

– Még akkor sem, amikor címlapokon láttad magad Kiss Ramóna színésznővel?

– Ramóna nagyon kedves, aranyos lány, és persze szép is, de nem az esetem, én nem nőként, hanem barátként tekintek rá. Ő a volt kedvesem barátnője, semmi több. Táncoltunk egyszer, jót buliztunk, és a semmit felfújták az újságírók. Ez a téma ezt a három mondatot éri, nem többet, igazság szerint nem akarok erről hosszasan értekezni.

– Mondjuk, végül is örülhetsz, hiszen egy szép nővel hoztak hírbe!

– De örülhet Rami is, hisz őt meg egy jó pasival! (Hangosan nevet – a szerk.)

– Te ennyire önhitt vagy?

– Nem. De álszerény sem.

– A hírnévnél maradva: és az nem zavar, hogy sokan még mindig csak Ungár Anikó pici fiaként emlegetnek?

– Roppant büszke vagyok az édesanyámra, és arra, amit a maga műfajában elért. Fantasztikus érzés Ungár Anikó fiának lenni. Ez nekem nem teher, hanem – ismétlem – büszkeség. De ennek ellenére természetesen mindent megteszek annak érdekében, hogy a saját érdemeim okán ismerjenek el, és én is letegyek valamit az asztalra. Rosszindulatú megjegyzések persze mindig is voltak és lesznek is ezzel kapcsolatban, de úgy gondolom, ezeket is a helyén tudom kezelni.

– Gondolom, megkaptad már, hogy a híres felmenőd miatt tudsz érvényesülni a szakmában.

– Ó, persze, mondták már, hogy anyu miatt kapok szerepeket, de engem ez nem érdekel. Én tudom, hogy nem ez az igazság, és tényleg minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy bizonyítsak magamnak, a rajongóknak – és persze a kétkedőknek is.

– A sorozatbeli kollégáid könnyen befogadtak?

– Szerencsére igen. Eleinte persze voltak félelmeim, de szerencsére olyan gárdával dolgozhatom együtt, akik inspirálnak, segítenek és támogatnak. A beilleszkedéssel semmi gondom nem volt, egyedül a szövegtanulástól féltem egy kicsit. Tartottam attól, hogy mi lesz, ha elfelejtem a szövegemet. Aztán észrevettem, hogy olykor-olykor mindenki bakizik, és ezen jót derülnek, nem veszik az ember fejét, ha néha eltéveszt egy-egy mondatot.

– Van olyan színész, akár külföldi vagy magyar, akinek a játéka különösen inspiráló számodra?

– Nem különösebben. Inkább úgy fogalmaznék, hogy két ember van, akiktől rengeteget tanultam. Az egyik az édesanyám, aki a maga területén hatalmas sikereket ért el, a másik pedig Földessy Margit, akinek az iskolájába jártam. És még mindig folyamatosan tanulok, a célom, hogy egyre jobb és jobb legyek, és minél több szerepet kapjak. A Jóban Rosszban mellett hamarosan bemutatják a Páratlan páros című darabot, amelyben a főszerepet alakíthatom. Más a sorozatban szerepelni, és más a színpadon, én mindkettőt nagyon élvezem, és mindkettő – más-más szempontból – hatalmas kihívást jelent. Nem szívesen mondanék le egyikről sem. Szerencsés vagyok, hiszen jelenleg mindkét álmom valóra vált.

– Nem félsz attól, hogy a szépfiúimázs rajtad ragad? Ez egy színész esetében nem feltétlenül előny. Hova lesz így a sokoldalúság?

– Félek a skatulyáktól, és csak remélni tudom, hogy sikerül új és új arcomat megmutatnom a közönségnek. Próbálok egymástól egészen különböző szerepekben bizonyítani, hogy lássanak vígjátékban, sorozatban, de lássanak drámai alakításokban is. Ami meg a szépfiúságot illeti, ez engem változatlanul nem zavar. Én ennek a dolognak tényleg csak a jó oldalát érzékelem.

– És a barátnőd mit szól ahhoz, hogy te így élvezed a külsőd kínálta előnyöket?

– Nem tudom, hogy mit szólna, de jelenleg nincs senkim, úgyhogy nem bántok meg senkit, ha flörtölgetek, ismerkedem.

– És szeretsz flörtölni?

– Mi az hogy!

– És milyen típusú lányok rabolják el a szívedet?

– Nincs kifejezett szépségideálom. Ha végignézem az eddigi barátnőim sorát, hajszín tekintetében például igen változatos a skála. Volt szőke, barna, fekete is. Mondjuk, hiszem, hogy a hajszín nem döntő szempont egy kapcsolatban. Nem fogok hazudni, fontos számomra, hogy a nő szép legyen, és az arcát nézem meg először, de ez csak egy dolog, ettől még nem szeretek bele. Talán elcsépelten hangzik, de számomra tényleg azok a nők jönnek be, akiknek a vonzó külsejükön kívül van saját életük, vannak önálló céljaik, egyedül is megállnak a lábukon. Én fel akarok nézni a nőre, büszke akarok lenni rá, és ezt önmagában a szépséggel nem lehet elérni. Ehhez kell kisugárzás és intelligencia is. Fontos, hogy egy nőnek meglegyen a magához való esze, meglegyenek a maga tervei.

– És a te terveid micsodák?

– Siker a magánéletben és a karrieremben is.

– Közhely, közhely, közhely…

– Tudom, de mit mondhatnék?! Sok sikeres szerepet szeretnék, és egy boldog családot. Közhely vagy sem, én tényleg erre vágyom!