Dukai Regina egy szíriai barnamedvét fogadott örökbe. „Mindenképpen egy nagy, szőrös állatot szerettem volna. Egy macit vagy egy oroszlánt. Sokszor járunk ki az Állatkertbe a párommal, sőt elárulom, hogy az első randink is ott volt. Akkor meg is mutattam a kedvesemnek az én kis medvémet, akinek Defoe a neve. Egyébként azon is elgondolkodtam már, hogy milyen jó lenne egy kisoroszlánt örökbe fogadni, akit még lehet ölelgetni, és gondoskodni róla. Vagy egy majmot!” – mesélte nagy átéléssel Regina.
Debreczeni Zita az Állatkert két lakóját is örökbe fogadta már. „Egyszer egy televíziós pókerversenyen nyertem egy bizonyos összeget, amit az Állatkertnek ajánlottam fel; cserébe örökbe fogadhattam egy lakót, s akkor a pingvint választottam. Néhány hete a hétéves unokahúgommal kilátogattam az Állatkertbe, és ketten együtt örökbe fogadtunk egy jegesmedvét is. Egyébként havonta egyszer kimegyünk az állatokhoz, mert az unokahúgom imádja őket – meséli Zita, akinek otthon is van egy örökbe fogadott macskája. – Ha majd elköltözünk egy kertes házba, akkor nagyon szeretnék egy kutyát is – természetesen csakis menhelyről.”
Katus Attila egy hatéves tigris, Norbi büszke gyámja. „Ő nem olyan állat, aki az én részvételemet igényli. De támogatom őt, mert nagyon tiszteletreméltó állat, és megérdemli, hogy figyeljenek rá. Mivel korábban a Pécsi Sasokban versenyeztem, elgondolkodtam azon is, hogy jövőre egy sast fogadok örökbe, őt talán még meg is simogathatom – nem úgy, mint a tigrist.”
