– Hogy érzed magad a rali-világbajnokságon?
– Egyelőre nagyon élvezem a versenyt, amely nehéz és izgalmas, de ezt is vártam tőle. Itt teljesen más a légkör, mint amilyen a Forma–1-é volt: talán egy kicsit barátságosabb, és kevesebb benne a “politika”. Mostanra egyre jobban otthon érzem magam a sorozatban, és a kocsit is egyre jobban érzem.
– A légkörön kívül miben különbözik még ez a versenysorozat a Forma–1-től?
– A két dolog annyira különbözik egymástól, hogy igazából nincs is értelme összehasonlítani őket. Az autók, a terep, a verseny, a különböző események – röviden, tényleg minden más. Az egyik legszembetűnőbb különbség azonban az, hogy itt nem egyedül ülünk az autóban, hanem mindenkinek van egy társa. Ez teljesen más sport, nekem idén mindent az elejéről kell kezdenem, mindent meg kell tanulnom.
– Mennyire volt nehéz megszokni, hogy ül melletted valaki az autóban?
– Ez volt az egyik legnehezebb része a váltásnak. Amikor a Forma–1-ben versenyeztem, akkor sem igazán szerettem azt, hogy vezetés közben a mérnökök beszélnek hozzám a rádión. Éppen ezért nagyon nehéz volt megszoknom azt, hogy a mellettem ülő ember folyamatosan beszél hozzám, irányít verseny közben. Ráadásul itt nagyon kell a sofőrnek koncentrálnia: nem elég megjegyezni az információkat, fel is kell tudni dolgozni őket, és arra is figyelni kell, hogy halad az út, milyen terepviszonyok várnak. Össze kell tudni hangolni azt, amit a vezetőülésben ülő hall és amit lát maga előtt: e két dolog alapján vezet a raliban a pilóta. Ezt idő megtanulni.
– Nem hiányzik a Forma–1?
– Egyáltalán nem. Ha hiányozna, akkor nem raliznék, hanem ott versenyeznék.
– Ennek ellenére figyelemmel kíséred az idei versenysorozatot?
– Nem követem minden pillanatban, de időről időre belenézek. Abban még nem vagyok biztos, hogy idén ki fog nyerni, azonban úgy tűnik, hogy a cím vagy a McLarenhez, vagy a Red Bullhoz kerül: mindkét csapat nagyon gyors. Jelenleg a Red Bull a leggyorsabb, de van néhány bizonytalan faktor náluk. Emellett úgy vélem, hogy Lewis Hamilton is remek munkát végzett a McLarennel.
– Visszamennél?
– Jelenleg még nem döntöttem el. Valamikor később, az év folyamán elgondolkodom ezen a kérdésen. Most azonban arra koncentrálok, és azt élvezem, amit csinálok, csak az év vége felé szeretném majd sorra venni a lehetőségeimet. Ráérek még ezzel, semmi sem siettet.
– El tudod képzelni az életedet autóversenyzés nélkül?
– A motorsportok mindig nagy részét jelentik majd az életemnek, azonban el fog jönni az a nap, amikor vissza kell vonulnom, és nem versenyezhetek többet. Egy napon ez vár mindenkire…
– Melyik a legemlékezetesebb versenyed?
– Rengeteg emlékezetes futamon vettem részt. A Forma–1-ben természetes, hogy a 2007-es Brazil Nagydíj maradt meg leginkább az emlékezetemben, hiszen ott nyertem meg a világbajnoki címet. Hihetetlen verseny volt: a harmadik helyről rajtoltam, és ahhoz, hogy világbajnok lehessek, mindenképpen meg kellett nyernem a futamot. Szerencsére sikerült. A rali világában, azt gondolom, hogy a legemlékezetesebb futamok még előttem vannak. Aszfalton nagyon jó volt az autó, várom a szezon további részét.
– Hogyan változott meg az életed a Forma–1 nélkül? Több időd jut a családra?
– Teljesen más lett az életem. A raliban a dolgok sokkal nyugodtabbak. Így valamivel több időm maradt magamra, ami szintén örömmel tölt el.
– Mivel foglalkozol, amikor nem versenyzel?
– Ne várj különleges dolgot. Csak általános dolgokkal, semmi extra. Szeretek a családommal, a barátokkal lenni. Pihenek, vízre szállok a hajómmal, és ha olyan az idő, akkor a téli sportoknak hódolok. Szóval ilyesmi, de semmi nagy dolog.
– Milyen helyezéssel lennél elégedett a rali-világbajnokságon?
– Nem stresszelem magam azzal, hogy a helyezésekkel foglalkozom. A legfontosabb dolog számomra, hogy a lehető legjobb formámat hozzam, és hogy mindent megtanuljak a raliversenyzésről, amit csak lehet. Ha ezt meg tudom csinálni, akkor már boldog leszek, de a végső eredmény nem olyan fontos számomra.