Szellő István
| Forrás: RTL Klub, Tumbász Hédi |
Szellő István kilencéves korában kezdett vívni. Mivel édesapja jól ismerte Pézsa Tibor vívó olimpiai bajnokot, a budapesti Honvéd szakosztályvezetőjét, és mivel István magas, sportos alkatú gyerek volt, így jött az ötlet, hogy próbálják ki a vívást. „Az első időszak viszonylag nehéz volt” – árulta el az RTL Klub műsorvezetője. Nagyon sok volt az alapozás, meg kellett tanulni a lábmunkát, a kézmozdulatokat, tehát hosszú idő telt el addig, amíg valóban pengét vehetett a kezébe. Később pedig ahhoz, hogy megszerezzék a versenyengedélyt, képesítővizsgát is kellett tenniük a sportolóknak, ami nemcsak gyakorlatból állt, hanem elméleti, sporttörténelmi témakörökből is készülniük kellett. Ezután indulhattak csak a versenyeken.
A televíziós műsorvezető szép sikereket ért el a vívásban, számos junior-világkupaversenyen, felnőtt-világkupaversenyen indult, és még „Élen a tanulásban, élen a sportban” kitüntetéssel is megjutalmazták.
Olimpikon is lehetett volna
Mivel már igen korán a külpolitikai újságírás vonzotta, és úgy gondolta, hogy a versenysport mellett a továbbtanulás is fontos, ezért a prágai Károly Egyetemen tanult nemzetközi újságírás szakon. Ez alatt az idő alatt Prágában leigazolt az ottani klubhoz, és több versenyen is elindult. Miután hazajött, még idehaza is folytatta a vívást, viszont hamarosan választania kellett a munka és az élsport között, és ő inkább az újságírás mellett döntött. Azt mondja, utólag egyáltalán nem bánja, hogy így határozott, mert a kapcsolata ezzel a sporttal a mai napig nem szakadt meg, általában évente el szokott indulni csapatával az országos bajnokságon – a régi honvédosok Eger színeiben. Néha persze megfordul a fejében, hogy ha folytatja az élsportot, akkor talán kijuthatott volna az olimpiára. „Viszont olimpia nélkül is rengeteget kaptam a sporttól: tartást, fegyelmet, sok-sok barátot, az edzők pedig odafigyeltek arra, hogy a versenyzők tanulmányi eredményei is ugyanolyan fényesek legyenek, mint sporteredményeik.”
Zelinka Ildikó
A Magyar Televízió sportújságírója már hat és fél éves korától naponta járt úszásedzésekre a nővérével, végül mégsem ennél a sportnál maradtak, majd öt év úszás után mindketten váltottak, és kosarazni kezdtek. Ildikó először az általános iskolai csapatban játszott, majd a gimnáziumi évek alatt a Tungsramhoz igazolt, később pedig a Testnevelési Főiskola csapatát erősítette.
A Tungsrammal ifiszinten bajnoki második és harmadik helyezéseket értek el, és az élvonalban küzdöttek.
Ám hiába ment jól a kosarazás, Ildikó a versenyszerű sport mellett ekkor már dolgozott is, ezért egy hirtelen döntéssel befejezte az aktív sportolást. A döntést egyáltalán nem bánta meg azóta sem.
Kis rádióból a köztévébe
Véletlenül alakult úgy, hogy sportriporter lett, ugyanis ekkortájt történt, hogy egy barátja felvetette, miért nem próbálja meg a rádiózást, hiszen az adottságai megvannak hozzá. Így kezdett el egy kis regionális rádióban először hírolvasóként, majd műsorvezetőként dolgozni. Nem sokkal később egykori TF-es osztálytársai invitálták a Duna Televízió sportosztályára, majd innen ment át az MTV-hez, ahol jelenleg is sokszor hallhatjuk sportesemények közvetítőjeként és láthatjuk műsorvezetőként.
Istenes Bence
A saját bevallása szerint hatalmas mozgásigényű és már-már hiperaktív Istenes Bence minden alkalmat megragad arra, hogy mozogjon. De az összes sport közül a focihoz kötődik a legszorosabban, hiszen már tizenhét éve rúgja a bőrt. „Nem volt különösebb oka annak, hogy ezt a játékot választottam, hatévesen egyszerűen csak ez érdekelt, mint a srácok nagy részét, és körülöttem amúgy is mindenki focizott” – meséli a VIVA műsorvezetője. A dolog akkor fordult komolyabbra, amikor Bence Németországban élt a családjával, itt már rendszeresen járt edzésekre, majd amikor húszévesen hazatért Magyarországra, a törökbálinti csapatban folytatta.
Már csak hobbiszinten akarja rúgni a bőrt
Habár a látszat az, hogy Bence mind a mai napig versenysportként űzi a labdarúgást, valójában a munka mellett már csak hobbiszinten szeretne játszani. Mostani klubjára pont úgy talált rá, hogy olyan sportolási lehetőséget keresett, hogy ne kelljen napi edzésekre járnia. Az csak a véletlennek köszönhető, hogy ez a csapat is úgy döntött időközben, hogy szeretnének jobb eredményeket elérni, és magasabb szinten megmérettetni magukat. Igaz, ezt a közösséget nagyon megszerette Bence, de úgy néz ki, hogy mégsem lesz ideje arra, hogy folytassa velük a játékot. „Már régebben eldöntöttem, hogy nem szeretnék hivatásos focista lenni, mert másban érezem magam tehetségesnek, másban szeretném magam kipróbálni, ezért is jelentkeztem két éve műsorvezetőnek a VIVA-hoz.”
Jaksity Kata
Kata ritmikus sportgimnasztikában ért el sikereket tizennyolc éves kora előtt. A budaörsi SASAD klubjának színeiben sportolt, és a legjobb eredményei között egy országos bajnokságon elért harmadik helyezést érdemes feltétlenül megemlíteni. Mivel a versenysport rengeteg időt és energiát vesz el, ezért az érettségi és az egyetem miatt abba kellett hagynia a sportgimnasztikát. Edzőként azért segítette még egy ideig a klub munkáját. „Mint oly sok sportolónak, a versenysport nekem is minden értelemben kihatott a későbbi pályámra. Itt tanultam meg szigorú időbeosztás szerint élni, a feladatokra összpontosítani, és a sport tanított meg a rendszerességre is. De meghatározó volt olyan értelemben is, hogy a sporttársaim közül kerültek ki azok a barátaim, akikkel mind a mai napig szoros kapcsolatot ápolok.”
| Jaksity Kata Fotó: Sanoma-archívum/Tóth Beáta |
Modell, majd műsorvezető lett
Jaksity Kata véletlenül sodródott a modellkedés felől a média felé. Már modellpályafutása idején szerepelt tévéműsorokban, és Náray Tamás is többször felkérte rendezvények vezetésére, végül egyre többen mondták neki, hogy érdemes lenne a televíziózással megpróbálkoznia, mert van hozzá tehetsége, van kisugárzása. Így először a TV2 egyik műsorának castingjára ment el, majd miután itt nem járt sikerrel, a Komlósi Oktatási Stúdió média szakán kezdett tanulni, innen hívta meg Bárdos András az MTV Junior Híradójába, egy évvel később pedig már a TV3 Jövőnéző című műsorának műsorvezetőjeként láthatták a nézők.
Szántó Dávid
A közszolgálati csatorna sportriportere versenyszerűen úszott egészen tizenkilenc éves koráig. Ifikategóriában korosztályos magyar bajnok volt, de felnőttkategóriában már nem jutott döntőbe. Igaz, hamar tisztán látta, hogy nem fog kijutni a vb-re vagy az olimpiára, de nem adta föl rögtön a küzdelmet, adott esélyt magának, hátha az évek alatt beérik, megerősödik.
| Fotó: Sanoma-archívum/Karizs Tamás |
„Rendkívül sokat kaptam az úszástól, de nem bántam meg, hogy végül abbahagytam az élsportot, hiszen rengeteg időt vett el az életemből, már nem érte meg az energiát. Eljött az ideje a váltásnak, ugyanis ekkoriban már fél éve tévéztem” – meséli Dávid, akinek gyerekkori álma volt, hogy sportriporter legyen. Manapság ritkábban tud időt szakítani az úszásra, de szeretné, ha gyermekei is sportolnának, igaz, az élsportot nem fogja erőltetni, ezt a döntést meghagyja nekik.