| András és édesanyja Fotó: Sanoma Archív/press.TV2.hu |
Amikor az Egyesült Államokban éltél, ott nem próbálkoztál meg a zenéléssel?
Amerikában felléptem itt-ott, és indultam egyszer egy tehetségkutatón, aminek az volt a neve, hogy Making the Band, de az utolsó fordulóban kiestem.
Ez a P. Diddy nevéhez köthető énekverseny?
Igen az.
Miben különbözött az a verseny és a Megasztár?
Ott egy fiúcsapatot kerestek. Itt viszont szólóban kell helytállni.
Reménykedtél akkor? Mennyi esélyt adtál annak, hogy bekerülsz a csapatba?
Emlékszem, hogy az utolsó napon már felhívtam anyukámat, és megkérdeztem tőle: Na anyu, milyen autót szeretnél? Azt reméltem, hogy be fogok jutni a négy fiú közé, és tagja leszek a bandának. Nem így történt, de nem is sajnálom, mert az a csapat, amit összeraktak, már nem is létezik.
Megviselt?
Akkor, hazafelé a metrón, nagyon szomorú voltam, de most már értem, hogy minden valamiért történik. És nekem a Megasztár az utam.
Anyukád támogat ezekben a törekvéseidben?
Igen, anyukám mindig mellettem áll. És most nagyon boldog, szerintem soha nem láttam még ilyen büszkének.
Viszont édesapádról keveset tudunk. Ő is figyelemmel követi az életedet?
Igen. Édesapám épp Csehországban koncertezik, és minden hétvégén átküldöm neki e-mailen a fellépésemről készült videót. Ő leírja, hogy mit csináltam jól vagy rosszul, hol hibáztam, mit rontottam el. Azt szokta tanácsolni, hogy a szívemből énekeljek és ne izguljak, mert azzal tönkretehetem a produkciómat.
Mi a cél? Nemzetközi karrier?
Van még hová fejlődnöm. Jobb és jobb akarok lenni, és szeretném levetkőzni a gátlásaimat a színpadon.