Sokan a Dr. House-ból ismernek, azt azonban nem állítanám, hogy a Tronban biztosan mindenki felismer majd. Ez zavar?
Nem. Nagyon vicces volt, hogy a karakter kedvéért és a film stílusa miatt ennyire más lettem. Imádom, hogy teljesen meg kellett változnom, hogy másképp kellett kinéznem, mint a hétköznapi életben. Szerintem annak ellenére, hogy várhatóan tömegek fogják látni a filmet, nyugodtan végigsétálhatok majd a Times Square-en anélkül, hogy az emberek tudnák, hogy kit látnak. Azt gondolom, senki nem fog felismerni, nem fogják tudni, hogy ugyanaz a lány vagyok, mint Quorra a Tronban. Az átalakulásom komikus helyzeteket is okozott: a forgatás során előfordult, hogy civilben elmentem mások jelenetét megnézni, és nem ismertek meg a helyszínen dolgozók. Mivel nem volt rajtam az azonosító kártyám, amelyről megismertek volna, közölték velem, hogy „maga nem lehetne itt”. Többször előfordult, hogy nem tudták, ki vagyok, és a biztonságiakat akarták hívni.
| A Tron című filmben – „Többször előfordult, hogy nem tudták, ki vagyok…” |
Azt beszélik, hogy a Tronnal egy vágyad is beteljesülhetett…
Ó, Garrettre gondolnak (a férfi főszereplőt alakító Garrett Hedlund – a szerk.). Valóban, hiszen régóta vártunk erre a lehetőségre. Garrett és én 18 éves korunk óta ismerjük egymást, de eddig nem volt alkalmunk arra, hogy együtt dolgozzunk. Eleve izgatott voltam a szerep miatt, de amikor megtudtam, hogy ő játssza majd Samet, tűkön ülve vártam, hogy elkezdődjön a forgatás.
| Sean Bailey producerrel és Garrett Hedlunggal a Tron tokiói bemutatóján |
Mi az emberi mondandója a történetnek?
Ez egy családi történet. A mű középpontjában egy fiú áll, aki elveszett apját keresi, és e keresés közben kénytelen felnőni. Számos mese szól a felnőtté válásról, a Tron is ezt a témát dolgozza fel, azzal a különbséggel, hogy ez a sztori egy másik univerzumban játszódik. Ez az a tény, ami miatt az emberek nem csak a technikai trükköket látják a filmben, hanem valamilyen szinten azonosulni is tudnak vele.
Te is tudtál valamilyen szinten azonosulni vele?
Persze. A kedvenc jelenetem a filmben a kínos családi vacsorát bemutató rész. Szerintem teljesen mindegy, hogy kiről beszélünk, mindenkinek az életében volt legalább egy kellemetlen családi vacsora. Tudod olyan, amikor még a villák és a kések hangját is hallod, mert annyira feszült a helyzet. Természetesen velem is történt már ilyen eset. Szerintem ezeket a modern, számos technikai elemmel megtűzdelt filmeket ezekkel a mindennapokban is megtörténő jelenetekkel lehet működővé tenni.
Erős lány, az a típus, akiről érzed, hogy valami titka van, hogy nem teljesen olyan, amilyennek valójában látod. Az ilyen karaktereket mindig érdekes játszani: Quorra titokzatos és misztikus. Harcos, de megvan benne a gyermekiség. Vágyik a szeretetre, arra, hogy megismerje és megértse az emberek világát.
Mit mondanál egy nőnek, aki nem tud semmit a Tronról, vagy riasztja őt a futurisztikus világ, miért érdemes bemennie mégis a moziba?
Valószínűleg azzal kezdeném a meggyőzését, hogy remek pasik szerepelnek a filmben. Láthatják benne Jeff Bridgest, aki saját maga alakítja a 60 éves és a 35 éves énjét is a filmben. Michael Sheen köztudottan kitűnő színész, és hihetetlenül jó ebben a szerepben is. De érdemes a különleges világa, a képek miatt is megnézni a filmet. Joseph Kosinski, a rendező egyben dizájner és építész is. Valami újat teremtett, amit még senki nem látott. És ha mindez nem elég, akkor ott van az a családi történet is, amelyről már korábban beszéltem. Ezzel nőként is lehet azonosulni: mindenki tudja, milyen felnőni, átértékelni és más szempontból is megélni a szülőkkel való kapcsolatot.
A filmben a Daft Punk is nagy szerepet kapott…
Sokan azért szálltak be, mert a Daft Punk is részese volt a projektnek. Tökéletes választás voltak ehhez az alkotáshoz, az ő zenei világuknak teljesen megfelel ez a film. Több dalt is írtak nekünk. Az első naptól kezdve együtt dolgoztak velünk a Tronon, sőt már a forgatókönyv végleges változatának megszületése előtt is részesei voltak az egésznek. Az alkotást átszövi az a nyers, izgalmas és szexis Daft Punk-érzés, amely a zenéjüket megkülönbözteti másokétól.