|
Klasszikus bűntények a tévében |
1989 óta bújik bele Poirot bőrébe. Még mindig kihívást jelent önnek ez a szerep?
Természetesen! Nem akarom, hogy unalmas legyen akár a sorozat, akár a karakterem, ezért rendszeresen régi detektíves filmeket nézek és könyveket olvasok a magánnyomozásról. Valamivel újítani kell a sorozatot.
Nem ön az első, aki a híres nyomozót alakítja. Ellesett valamit az elődjeitől? Voltak félelmei, amikor belevágott a munkába?
Igen, először óriási nyomást éreztem, és ahogy az lenni szokott, mindenkinek meg akartam felelni. Aztán eszembe jutott, hogy 15 évet töltöttem a Royal Shakespeare Companynál, és tudtam, hogy képes vagyok megfelelni az elvárásoknak.
Mi a hobbija? Mi lazítja el, amikor nem forgat?
Imádok fényképezni, és jelenleg próbálom elsajátítani a modern, digitális fotózási technikákat. De ha őszinte szeretnék lenni, imádom a munkámat, és az is kikapcsol, mármint a színészet.
A mai világban igen divatos jelző a „celeb”. Mit gondol erről?
Soha nem néztem magamra úgy, mint egy híresség. Azt hiszem, nagyon veszélyes lehet egy emberre, ha elhiszi magáról, hogy celeb – gyakran valamiféle státusznak tekinti ezt a „rangot”.
Inkább negatív vagy inkább pozitív karaktert szeret alakítani?
Mindkettőt. Poirot egy nagyon pozitív figura, így a többi munkában szeretem megmutatni a másik oldalt is, hogy egyensúlyt teremtsek.