Bodrogi Gyula: “Te vagy a Süsü!”

Lázár Noémi | 2011. Április 16.
"Az ország nagypapáját" születésnapján a lélek fiatalságáról, különleges és "átlagos" színpadi csodákról, vadásztársa, Stohl András ítéletéről, és természetesen Süsüről faggattuk.

Új rovatunkban az adott hónapban lévő évfordulókhoz valamilyen szinten kapcsolódó interjúkat készítünk. Ismert, vagy éppen kevésbé ismert, de érdekes emberek mesélnek. Ez a „Hét témája”. Születésnapi interjúnkat a 77 éves Bodrogi Gyula színművésszel készítettük.

A „Mi jöhet még?!” című színdarabban
Fotó: Sanoma Archív/Tóth Beáta

A mai napig nagyon aktív színművész, párhuzamosan több darabban játszik. Azok közé a színészek közé tartozik, akik a színpadon egyszerűen nem érzik a korukat, megfiatalodnak?

Most mondjak valami meglepőt? Nemcsak a színpadon, de sokszor az életben is hajlamos vagyok megfeledkezni a koromról! (Nevet.)

Ha kilép a színpadra, megsokszorozódik az ereje, már nem fáj itt-ott…?
A színpad egy egészen különleges dolog, ott egy csettintésre elmúlik minden betegség, fájdalom. Lehet, hogy az előadás után még jobban fáj, ami addig, közben viszont semmit nem éreztem. Volt, hogy a vesekövemet vették ki, és három nap után már játszottam.

A nemzet színésze cím büszke birtokosa. E címhez méltóan azt szokta mondani, hogy az ön számára egyetlen szentség létezik, és ez a közönség.
A dolgokat őmiattuk csináljuk. Ezért fontos, hogy a befogadó jól érezze magát. Mások beszédében, nyilatkozataiban hallottam néha azt a szamárságot, hogy a közönség ilyen vagy olyan, nem ért hozzá.  A színész sosem saját magának játszik, csak az amatőr. A professzionista azért játszik, hogy a közönség értse, szórakozzon, mindegy, hogy tragédián vagy komédián. Mert a közönség a Hamleten ugyanolyan jól szórakozik, mint egy zenés vígjátékon. Azért megy a színházba. Az más kérdés, hogy különböző élményeket kap. Játszottam olyan szerepet, ahol az emberek boldogan sírtak, például a Szomorú vasárnapban, Az ügynök halálában.

Minden előadás előtt a mai napig elismétli: „Édes Istenem, segíts meg, hogy jól érezzem ma magamat!” Előfordul, hogy az ember agya nem mindig kapcsol át hét órakor este, és nem tudja a küszöbön hagyni a gondokat?
Az velem még sosem fordult elő, a színpadon más üzemmódba kapcsolok. Előfordult már, hogy egyik kollégám édesanyja intenzív osztályon volt, semmit nem lehetett észrevenni rajta, csak az előadás végén, amikor összetörten lerogyott a büfében.  

Fotó: Sanoma / Story–Best Archívum

A rekedtes hangja a védjegye. Ha símaszkban menne be a közértbe a tíz deka parizerért, a hangjáról akkor is felismernék! Egyáltalán zavarta valaha  az ismertség?
Szórakoztat. Pont valamelyik nap volt egy téves hívásom, valaki beleszólt a telefonba: „Hát Bélám, akkor mikor jöhetek?” Mondom, „jöjjön nyugodtan, csak nem én vagyok a Béla”! Ja, azt mondja, „bocsánat, de akkor kivel beszélek”? „Hát mit gondol, kivel”? „Hát, a hangja után a Bodrogival!” Olyan is volt, hogy beszélgettem egy barátommal a villamosmegállóban, és állt mellettünk egy mama a 4-5 éves kislányával. Egyszer csak a kislány otthagyva a mamáját, odarohant hozzám: „Te vagy a Süsü!”

Ha már Süsü, a Süsünek köszönhetően nem haragszik meg, ugye, ha azt mondjuk, hogy ön „az ország nagypapája”.
Nem, egyáltalán nem, sőt! Inkább azt mondom, ezért volt érdemes csinálnom.

Én is a Süsün nőttem föl, sőt nemrég utaztam repülőn és láttam, hogy egy hároméves kisgyerek is a laptopon a Süsüt nézte a mamája ölében. Mitől tartja a báját évtizedek óta ez a mese?
Talán, mert alapigazságokról szól, sok-sok érzelemmel. Csukás és Bergendy – és persze magamat sem vonom ki a dologból – ezt nagyon eltalálták.

Az unokái, Bence most 9 éves, Enikő pedig 6. Ők mit szeretnek a legjobban „Gyuszi papában”?
Azt tőlük kellene megkérdezni, de olyan édesek, aranyosak, arról nem beszélve, hogy szépek és okosak. Sokat viháncolunk együtt.

Voith Ágival
Fotó: Sanoma Archív / RTL Klub Sajtóklub

A Linda-sorozatban, ami szintén évekig futott, Linda papáját alakította. Bár ma alig készül tévésorozat, de ha lenne, miben játszana szívesen? Mostanában keresték meg valamilyen tévészereppel vagy csak a színháznak él?
Régen volt Telepódium, kabaréjelenetek, tévéjátékok garmadája. Szeretném, ha lennének újra tévéjátékok, nem is annyira magam miatt, hanem a ma fiatal színészek miatt. De most a Való Világ korszakát éljük. Most már csak azért drukkolunk, hogy az 50 milliós lakást ki nyeri meg, ki szavazza ki, nyírja ki a másikat.

Voith Ágival van egy közös fiúk, Ádám. Nagyon régen elváltak, mégis példásan jó a viszonyuk és őszinte barátok maradtak. Hogyan őrizhető meg ilyen szépen egy emberi kapcsolat ilyen hosszú évtizedeken keresztül?
Ami valaha egy kapcsolatban működött, azt egy életre meg kell tudni őrizni – szerintem ez a legfontosabb. Egyébként hamarosan közös műsorral jelentkezünk a színpadon.

Kikerülhetetlen, mert mindenki erről beszél: Stohl András kollégája, pálya- és vadásztársa ítéletéhez mit szól?
Andris egyenes, becsületes, nagyon tehetséges, megbízható ember, aki – letagadhatatlan –, csinált egy rossz dolgot. De ettől még nem egy a társadalom számára káros, haszontalan emberről van szó.  A közönség pedig imádja! A büntetését pedagógiailag okos formában kell megoldani. Bízom abban, hogy az ítészek rájönnek, felfüggesztést igényel ez a súlyos ítélet. Nem szabad a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket!

 

Exit mobile version