„Azon gondolkodtam, hogy mi ketten még soha nem ittunk együtt vizet. Szerintem ez most egy jelképes pillanat, ahogy egy pohár víz mellett beszélgetünk arról, hogy mi változott meg az életedben” – kezdi a beszélgetést Jakupcsek Gabriella Bajor Imrével, aki ugyanaz, de mégis kicsit más. A színész úgy érzi, ötvenegy évig a jóisten a tenyerén hordozta, nem volt semmi gondja, mindenből jól jött ki az életben. Annak idején a Balettcipőben és a Fészek Klubban jött össze az a társaság, amelyben Bajor Imre igazán jól érezte magát. „Ez a korszak elmúlt. Ugyanúgy, mint az én hivatásomnak a bája. Eltűnt. Akartam egy olyan helyet, ahol ez folytatódhat, de nem gondoltam rá, hogy ezek az emberek közben nagypapák lettek, felelősséggel tartoznak a családjukért. Elbuktam” – beszél az étterméről, amelyről úgy gondolja, nem hozott semmit, csak vitt.
A dráma nagyon megtörte a színészt, a „Kicsi Huszár” mosolygós álarca keserűvé változott. Barátja, Verebes István nem bírta tovább nézni, ahogy felfedezettje egyre mélyebbre megy a lejtőn. Úgy döntött, közbelép. „Hosszan nem lehet felelőtlenül élni, és nem szabad okosabbnak lenni, mint a valóság. Nem kellett volna belevágnia az étterembe, mert nem ért hozzá, mértékletesebben kellett volna fogyasztania az alkoholt, és színházban többet kellett volna játszania” – vallja Verebes.
A barátokon kívül mindvégig Bajor Imre mellett állt felesége, Ildikó. „Fantasztikus nőről van szó, ő egy csoda! Ha ő nem lenne, én már nem élnék.” Bajor Imre hosszú távra tervez, büszke gyermekeire, s úgy tűnik, megfogadja Verebes tanácsát, a tévés szereplés mellett többet láthatjuk őt színházban is.