Győzike: “Közszereplő vagyok, ezt vállaltam!”

nlc | 2011. Július 05.
Nem értettük, miért beszélt Gáspár Győző a kórházi kezeléséről. Nem értettük, hogyan tud úgy gyógyulni, hogy a zárójelentését egy ország olvashatta a Blikkben. Nem értettük, miért nem törte össze annak az embernek a mobilját, aki lesiképeket készített róla a kórházban. Győző minden kérdésünkre választ adott.
Győzike:

 Még több sztárhír, itt!

Amikor megkeresték a napilaptól, miért nem mondta azt, hogy beteg vagyok, gyógyulni akarok, hagyjatok békén?
Mert ha tagadom, hogy kórházban vagyok, vagy nem nyilatkozom, akkor azzal támadnak be.

Amikor egy ember megállt a kórházi szobája előtt és lefotózta a mobiljával, miért nem kérte számon? Miért nem vette el a telefont tőle?
Úton-útfélen fotóznak. Sokan szeretnek, és én ezt vállaltam. Közszereplő vagyok, ebbe beletartozik az is, hogy lefotóznak, akár ilyen helyzetben is. Amikor másnap megtudtam, hogy ki készítette ezt a fotót a kórházban, odamentem a fiúhoz és beszélgettem vele. Egyébként Petinek hívják. Elmondta, hogy két gyereke van és egy felesége, ő pedig már két hónapja a pszichiátrián van. Neki úgy kellett ez a 10 000 forint, amit a laptól kapott a képekért, mint egy falat kenyér. Most ezért haragudjak rá? Szegénység van!

Nem tud nemet mondani? Nem tudja azt mondani: elég!
Most legyek nagyképű, és játsszam az agyamat? Ezt vállaltam!

Titokban tartotta a média előtt, amikor kórházba került?
Igen. Egyetlen jó barátom tudott róla, ő is azt tanácsolta, hogy tűnjek el. De kiderült, és nem tehetek róla, én bármit teszek, az címlapra kerül. 12 éves pályafutásom legnagyobb pillanata az volt, amikor egy híradásban közölték, hogy drogos-ittas állapotban balesetet okoztam az Andrássy úton. Mondjuk ebből semmi sem volt igaz. Erre mit mondjak?

Mit gondol, meg lehet úgy gyógyulni, hogy folyton önről írnak?
De nem tudjuk kikerülni a cikkeket! Két évvel ezelőtt kiadtunk egy közleményt, hogy eltűnünk egy időre a nyilvánosság elől. Nyaralni mentünk, éltük az életünket, mégis tele volt velünk a média, pedig nem nyilatkoztunk. 
Egyébként meglepődne, mennyi kollégám felhívott, hogy ők is pánikbetegek, de nem merik felvállalni, és az, hogy én erről beszélek, nemcsak nekik, de az átlagembereknek is segítséget ad, mert ez egy betegség!

Exit mobile version